148717. lajstromszámú szabadalom • Állandó mágneses forgótekercses mérőszerkezet

2 148.717 más mögé helyezve — az 5. ábrán például 3 mágnessel — egyszerű módon elérjük a (szükséges mágneshosszat, amely kitüntetett iránnyal rendelkező mágnesanyag optimális mágneses elrendezésnél szükséges. Ezenfelül lehetséges, hogy például azonos számú mágnesdarabbal, azonos összhossz mellett, — amint ez a 6. ábrán látszik, — a legkülönbözőbb mágnesösszeállításokat oly módon kombináljuk, hogy a műszer felhasználási céljának megfelelően, a niágnesrendszert kisebb vagy nagyobb tekercsfelületű forgótekercsek számára állítsuk össze. Az egyenes és párhuzamosan futó 6 légrések lehetővé teszik, hogy egyoldalon elrendezett 4 mágneses zárókengyel esetén — amint ez vázlatosan az 5. ábrából látszik — az egész mozgó-szervet (a forgótekercset az armatúrával együtt) a legegyszerűbb módon oldalirányból helyezzük be a mágnesirendszerbe anélkül, hogy ehhez a mágnesrendszeren bármilyen változtatást kellene eszközölni. Ezáltal lehetővé vált, hogy a mágnesrendszert egyszerű mágnesezési eljárás céljából és a mechanikusan nagyon érzékeny mozgószervek sérüléseinek elkerülésére a mozgó részek behelyezése előtt mágnesezzük és mágneses úton a szükséges indukciós értékre beszabályozzuk, mert most már a mozgó szerv behelyezésekor a mágneses mező a légrésiben nem változik. További előnyt jelent, hogy ezzel a javítási lehetőséget lényegesen növeltük. A mozgószerv kicserélésekor későbbi utámágnesezés már nem szükséges. Ezáltal ezt a műveletet kis műhelyekben is el lehet végezni, olyanokban is, amelyeknek nincs drága mágnesező berendezésük. Azáltal, hogy a mágnesrendszert a mozgószerv szerelése előtt mágnesezzük, a mérőszerkezetnek nagyob tisztaságot lehet biztosítani. Mint ismeretes, a mágnesezésnél gyakran előfordul, hogy apró ferromágneses részecskék jutnak a légrésbe. Ezeket sokkal könnyebb eltávolítani a légrésből akkor, ha a lengő forgótekercs még nincs beépítve, mint olyan légrésből, amelybe már be van helyezve a forgótekercs, ami olyankor fordul elő, ha teljesen fölszerelt mérőszerkezetet mágneseznek. A mágnesdarabok szélességét csak akkorára kell választani, hogy a forgótekercs még éppen a légrésben maradjon. A mágnesrendszer mágneses erővonal szórási vesztesége azáltal, hogy nincsenek lágyvas pólussaruk, a légrést határoló felületen, elviselhető keretek között marad. Az egyenesvonalú légrés következtében a 3 forgótekercs szokásos, az 1. és 2. ábrán látható keresztmetszetalakja már nem kedvező az 5. ábra szerinti mágnesrendszernél. Vagy túl csekély tekercselési tér áll rendelkezésre, vagy pedig a légrést kell túl szélesre választani, ami a légrés-indukciói erős csökkenésére vezet. Ezért a találmány szerinti forgótekercses mérőszerkezetnél a légrésben levő forgótekercserészeket az 1—4. ábrákon bemutatott szokásos keresztmetszet helyett a 7. ábrán bemutatott 5 keresztmetszettel képezzük ki. Ennek a keresztmetszetnek belső oldalán a szokásos bemélyedés helyett a forgástengely felé fordított háromszög alakú kiemelkedése van. Azonos kitérési szögnél és azonos légrésszélességnél ez esetben nagyobb tekercselési tér áll rendelkezésre, mint az eddig alkalmazott forgótekeros^keresztmetszeteknél, amelyeket az 1—4. ábrákon mutattunk be. Kitüntetett iránnyal rendelkező mágnesanyag alkalmazása esetén, mint amilyen például az Al-Ni-Co 400, a mágneses zárat, például a 4 mágneses zárókengyelt a 8. ábra szerint, közvetlenül a mágnesdarabokra fektethetjük fel anélkül, hogy ezáltal a légrésben nagyobb zavaró indukcióveszteséget okoznánk. A 8. ábra szerinti kiképzési alak a leírt mágnesrendszer csekély össz-szélessége következtében különösen többszörös regisztrá'ló műszerekhez alkalmas; emellett a kis mérőszerkezet-kitérések (kis írási szélesség) következtéiben a mágnes szélességét is kicsire választhatjuk. Azt a mérőműszerek beszabályozására és hitelesítésiére gyakran alkalmazott módszert, amely szerint a mérőműszer érzékenységváltozását a mágneses mezőnek a légrésben való változtatásával kívánja elérni, a találmány szerinti forgótekercses mérősizerkezetnél önmagában ismert módon úgy oldható meg, hogy a mágneses zárat, például az 5. ábrán bemutatott zárókengyelt egy vagy több helyen megszakítjuk^ vagy keresztmetszetét levékonyítva képezzük ki. A zárókengyel megszakítása esetén ez két vagy több részből áll, amelyek egymáshoz képest eltolhatók úgy, hogy közöttük többé-kevésbé nagy választóhézag keletkezzék. Növekvő választóhézaggal a légrésiben az indukció csökken. Optimumot akkor érünk el, ha a megszakítási hely vagy helyek, illetőleg a keresztmetszet leszűkítése a mágneses zárókengyelen a légrés vagy légrések magasságában helyezkednek el. Ha a skála elején vagy végén skálasűrítést vagy skálanyújtást kívánunk, ezt egyszerű módon a mágnesdaraboknak ferde levágásával, például a 8. ábra szerint, érhetjük el. Ezen ferde levágásokkal a légrésben inhomogén mezőeloszlást és ezzel együtt nem lineáris skálát állítunk elő. Szabadalmi igénypontok: 1. Állandó mágneses forgótekercses mérőszerkezet, különösen 60°-riál kisebb miutatókitérések céljára, azzal jellemezve, hogy egy mágneses zárban, például egy mágneses zárókengyelben (4) egyeneshasáb alakú, sík, egymáshoz képest derékszög alatt álló határfelületű mágnesek vannak elrendezve oly módon, hogy egymással párhuzamosan futó egyenes légrések (6) képződnek a forgótekercs számára és hogy a forgótekercs legalább a légrésben található részének keresztmetszeti belső oldalán a szokásos bemélyedés helyett (1— 4. ábrák) a forgástengely felé fordított háromszög alakú kiemelkedéssel van kiképezve (7. ábra 5). 2. Az l.igíénypoinítszieriöti forgó tekercses mérőszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mágneses zárókengyel (4) közvetlenül felfekszik a kitüntetett iránnyal rendelkező mágnesre (8. ábra). 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti forgótekercses mérőszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemez-