148690. lajstromszámú szabadalom • Láncfonalfék körszövőgéphez
Megjelent: 1961. december 31*. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.690. SZÁM 86. c. 8—34. OSZTÁLY — Cl-317. ALAPSZÁM Láncfonalfék körszövőgéphez Mandals Reberbane, Christiansen & Co. Ä/S Man dalban, Norvégia Feltaláló: Christiansen Christian dr. ing. Oslo, Norvégia és Haöya Einar mérnök, (Mandal) Norvégia A bejelentés napja: 1959. december 5. Norvég elsőbbsége: 1958. december 5. A találmány tárgya a körszövőgépek láncfonalaihoz használt fékberendezés tökéletesített szerkezete, amely különösen alkalmas a tömlő-szövőgépekhez. Ebben a fékszerkezetben egymással párhuzamos pálcák vannak, amelyeik mellett a láncfonalak S alakra emlékeztető módon futnak. Ezeknek a pálcáknak a tájolása a láncfonalat haladási irányához viszonyítva változtatható. Ismeretesek voltak már azelőtt is olyan szerkezetek, amelyekben egymással párhuzamos, egyenes pálcák voltak felszerelve, a pálcák közti féltávolságban levő és ezekkel párhuzamosan haladó tengelyvonal körül elforgatható ágyazásban. Az ágyazás szögelfordulása révén a pálcák mellett futó láncfonalak nagyobb vagy kisebb körülforgási íven érintkeznek a két pálca felületével. Ennek hatására a láncfonalakon fellépő és a pálcák felülete, valamint a tovahaladó láncfonalak között érvényesülő súrlódás okozta fékezést úgy lehet változtatni, hogy a pálca-ágyazás forgástengelye körül elállítjuk. Az egyes láncszálakat a szövőszék tengelyével körkörösen haladó vezető-pálcák furatain keresztül vezetik a fék-pálcákhoz és utána a fék-pálcáktól el. A furatok a fék-pálca alatt illetőleg felett, megfelelő szögállásban vannak. Ily módon a vezető-pálca-párok által képezett körök húrjai irányában haladnak az előbbemlített egyenes fékpálcák. A fékpálcák hosszától, valamint a vezetőpálcapárok görbületének sugarától függően a fékpálcákhoz futó és azoktól eltávolodó fonalak haladási irányában kisebb vagy nagyobb különbség fog jelentkezni, a szerint, hogy hol helyezkednek el ezek a fonalak, az egyes fékpálcák által képezett húr végei táján, vagypedig a középrészen. Igaz ugyan, hogy az ennek következtében fennálló különbség a fékező erőben önmagában véve igen csekély, mégis nagyfontosságú lehet az olyan esetekben, amikor a kérdéses szövőszéken előállított termékkel szemben szigorú minőségi követelmények állanak fenn. A találmány értelmében tehát a fékpálcákat is a szövőszék tengelye körül levő vezetőpálcákkal körkörös köröknek íveiként képezzük ki. Ezáltal nemcsak az előbb említett és a fékező erőben jelentkező különbséget küszöböljük ki, hanem a láncfonalaknak sokkal egyenletesebb futását is biztosítjuk, ezenfelül pedig a szövőszék külső megjelenési formája is szebb lesz. Abból a célból tehát, hogy az ívelt pálcák teljes hossza mentén mindenütt állandó legyen a fékezési erő, tekintet nélkül arra a szögre, amelyet az ívelt pálcák a láncfonalak haladási irányával bezárnak, az ívelt fékpálcákat páronként mindkét végükön közös ágyazásban helyezzük el. Ez a pálcák hajlatának sugarára merőleges irányban haladó tengelyvonal körül elforgathatok és furatokkal van ellátva. Ezek mindegyike egy-egy pálcavéget fogad be és a szerelvény forgási irányának tengelyvonalával párhuzamos tengelyű. Ha az ily módon összeállított ágyazást tengelye körül elforgatjuk, ezzel a benne elhelyezett két pálcát arra kényszerítjük, hogy egymással teljesen párhuzamosan mozduljanak el, anélkül, hogy a legkisebb mértékben is elfordulnának a saját tengelyük körül. Ennek az a következménye, hogy a pálcák egész hossza mentén elhelyezett összes láncfonalak azonos befutási és kifutási körülmények között haladhatnak, az ágyazás szögállásától függetlenül. Amint már előbb említettük, a fékpálcák a szövőszék területén több darabra tagozódnak, az egyes darabok, amint azt az előzőkben leírtuk, a szövőszék függőleges váz-szerkezetén vannak ágyazva. Az egyes ágyazásokban levő és a pálca végeket befogadó két furatot ebben az esetben célszerűen úgy foganatosíthatjuk, hogy kerületük egy