148666. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, foszfortartalmú indol-származékok előállítására

2 148.666 4-hidroxJ-indol-származék dibenzol-foszforsavész­terét közvetlenül kikristályosítani. Amikor ez nem sikerül, úgy ajánlatos alumíniumoxid-oszlopon átszűrni. A 44iidroxi-indol-iszármazék így kapott difoen­zilfoszforsavészteréből a benzilcsoportokat úgy ha­sítjuk le, hogy annak metanolos oldatát palládium­katalizátorral és hidrogénnel rázzuk, mire a kép­ződött foszforsavésztert —• miután a katalizátort leválasztottuk — alkalmas oldószerből, előnyösen metanolból kikristályosítjuk. A következő példákban, melyek az eljárás ki­vitelezését ismertetik, a találmány terjedelmét azonban semmiképpen sem. korlátozzák, a hőmér­sékleti adatokat Celsius fokokban adjuk meg. Az olvadási pontok nincsenek korrigálva. 1. példa: 4-hidroxi-dimetíltriptamm-foszforsavészter 408 mg 4-hidroxi-dimetiltriptamin.t (2 millimól) a számított mennyiségű nátrium-metilátnak me­tanolban képzett oldatával nátriumsóvá alakítunk át. A bepárolási maradékot 15 ml 1,2-dimetoxi­-etánban oldjuk és az egészet nitrogén-légkörben 1 óra hosszat 2 millimól dibenzil-foszfonil-klo­riddal rázzuk. Ezután az oldatot újból szárazra bepároljuk, a maradékot abisz. kloroformban fel­vesszük, az oldhatatlan részről leszűrünk és a kloroformoldatot alumíniumoxid rozlopon kroma­tografáljuk. A 4-hidroxi-dimetiltriptamin diben­zil-foszforsavészterét 90—95 térfogatrész. kloro­formból és 10—5 térfogatrész alkoholból álló ol­dószer eleggyel a szűredékbe mossuk. Fehér hab keletkezik, mely eddig nem volt. kristályosítható. 350 mg 4-hidroxi-dimetiltriptamin-dibenzil-fosz­forsavésztert 8 ml metanolban palladiumkatali­zátor jelenlétében hidrálunk. Miután a hidrogén­felvétel befejeződött, a katalizátorról leszűrünk és a szűredéket óvatosan besűrítjük. Besűrítés közben a 4-hidroxi-dimetiltriptamin~foszfopsav­észter kis, tömör, színtelen hasábokban kristályo­sodik ki. Olv. p. 210—212° (boml.). Keller-féle színreakció: kék. 2. példa: 4-hidroxi-dimetiltriptamin-fo,sz.forsavészter 1,19 g 4^hidroxi-dietiltriptamint a számított mennyiségű metanolos nátronlúggal nitrogén-lég­körben nátriumsóvá alakítunk át és ezt nagyvá­kuumban 60°-on megszárítjuk. A terméket ez­után 20 ml dimetoxi-etárífoan oldjuk, az elegyet 1,53 g dibeinzil-foszforkloridnak szénteitraklorid­ban képzett oldatával hozzuk össze és 18 óra hosz­szat szobahőmérsékletén rázzuk. Maid tisztára szűrünk, a szűredéket szárazra bepároljuk ós a maradékot 60 g alumíniumoxidon kromatografál­juk. A 4-!hSdroxi-diatiltripta;mm-dibienzil-foszfor­eavésztert 80—90 térfogatrész kloroformból és 20—10 térfogatrész alkoholból álló oldószerelegy­gyel a szűredékbe mossuk. Semilyen oldószerből sem sikerült kikristályosítani. 1,4 g 4-hidroxi-dl ie i t;ilít;riptamlÍ!n-d:i'be ! nz:il-f osz­forsavésztert 50 ml metanolban palladiumkatali­zátor jelenlétében hidrálunk. A hidrogénfelvétel befejezése után szűrünk, a katalizátort meleg me­tanollal megmossuk és az egyesített metanol-olda­tokat besűrítjük. A 4-hidroxi-dietiltriptamin-fosz­forsavészter eközben 257°-on olvadó 'hasábokban kristályosodik ki. Keller-féle színreakció: kékes­ibolya. 3. példa: 4-hidroxi-3-(2'-piperidino-etil) -indol-foszforsav­észter. 1,35 g 4-hidroxi-3-(2'-piperidino-etil)-indolt 30 ml metanolban oldunk, az elegyet 5,64 ml 0,96-n. NaOH-val (1-n. Na OH 5,41 ml) összehozzuk és nitrogén-légkörben szárazra begőzöljük. A mara­dékot 30 ml dimetoxi-etánban felvesszük, éhhez dibenzil-foszforkloridnak 20 ml széntetraklorid­ban képzett oldatát adjuk — melyet 1,45 g dilben­zil-foszfitiból állítottunk elő — és az elegyet 10 óra hosszat rázzuk. A kivált konyhasóról ezután leszűrünk, a szűredéket bepároljuk és a maradé­kot 30-szoros mennyiségű alumíniumoxidon kro­matografáljuk. A 4-hidroxi-3^(2'-piperidino-etil)­-indol-diibenzil-foszforsavésztert kloroformmal a szűredékbe mossuk. Amorf hab keletkezik, me­lyet semmiféle oldószerrel sem lehetett kikristá­lyosítani. 2 g 4Hhidroxi-3-j(2'pÍparidijno-etil)-indol-diben­zil-foszforsavészternek 20 ml metanolban képzett oldatiát 1 g palladiumkatalizátorral és hidrogén­nel addig rázzuk, amíg a hidrogénfelvétel be nem fejeződik. Ezután szűrünk, a csapadékot vízzel kifőzzük és az egyesített szűredéket kis térfogatra bepároljuk. Eközben a 4-hidroxi-3-(2'-piperidino­-etil)-indol-foszforsavészter színtelen hasábok alakjában kristályosodik ki, melyek 260—262°-on olvadnak. Keller-féle színreakció: ibolya. Van Urk-féle színreakció: barnás-narancs-szín. Szabadalmi igénypont: Eljárás OH o — p —- cr CH.2 — CH-, — N < H\ 2 v\ / N H I I általános képletű új, foszfortartalmú indol-szár­mazékok előállítására —• mely képletben Rí és R2 azonos vagy különböző 1—4 szénatomú alíkil­csoportok, vagy a nitrogénatonimal együtt pipe­ri dingyűrű —, azzal jellemezve, hogy OH A ' /•' CH2 — CH 2 — N<^ R2 N H II

Next

/
Thumbnails
Contents