148639. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses menesztőkészülék

2 148.639 nyelvet és ekkor zárja a —19— érintkezőpárt úgy, hogy a —13 és 15—• vezetékek útján záródó áramkört kapunk tetszőleges célra minaddig, amíg a —3— tengely forog. Ha ez a tengely a másik értelemben forog, akikor viszont hasonlóképpen a —14, 12, 10, 18, 21, 16— áramkörzáró vezetést kapjuk. A —20, 22— érintkezőpárokhoz szintén csatlakozhatnak vezetékek, amelyekkel további jelző vagy egyéb ikombinációkat kaphatunk. A —11, 12— ínyelvekben —27, 26— állítócsavarok járnak, ezekkel a —17, 18— rugózónyelvek ellenállását és e réven azt az időpontot ill. forgásállapotot szabályozhatjuk, melynél az imént ismertetett áramikörzáródások önműködően létrejönnek. Ha a —3— tengely mindenestül megáll, akkor a —17, 18— nyelvek maguktól visszarugóznak megrajzolt nyugalmi helyzetükbe, mikor is a —13, 15— ill. —14, 16— összeköttetés megszakad, a —20, 22—• érintkezőpár ellenben záródik. A 4. ábra szerint a most nernmágneses —28— réstartó gyűrűkkel is ellátott —5— koszorúk és a —8— korongok sorozatának —3—• ill. —7— tengelyét úgy ágyaztuk, hogy végeik szabadon, azaz térköz közbenhagyásával néznek egymásra. Képzelhető ugyan, hogy az egyik tengely vége belenyúl a másikéba, de a megrajzolt megoldás mégis célszerűbb, mert főképpen a korongok túlterhelésmentességének minél tökéletesebb megóvására elhárul az abbéli veszély, hogy osapsúrlódás révén mechanikai igénybevétel származik át a —3— tengelyről a —7—• tengelyre. Egyébként a 4. ábrabeli változat valósággal tengelykapcsoló, amely sohasem szenvedhet túligénybevételt. Dörzs vagy lamellás tengelykapcsolók tervezett igénybevételükön túlmenő terhelést is felvehetnek, ami természetesen különféle rongálódást eredményezhet. Megszaladásuk is bajokat okozhat és pl. lamellás kapcsolókkal az is megeshetik, hogy súrlódásos felhevülésükkel járó tágulásuk folytén oly szarosaikba válnak, mintha körömkapcsolók volnának. A találmány elkerüli mindezen veszélyeket, hiszen a korongok, akár forogva, akár megállva, mindenkor a megengedett maximális igénybevételük határán innen maradnak, sem menesztenivalójukat nem terhelik túl, sem pedig a póluskoszorúkat nem tartóztatják semmiképpen, bármily túlnagy fordulatszámot vesznek is fel azok. Efféle tengelykapcsoló példaképpen a textiliparban, még pedig a fonalakat elszakító túligénybevételek elhárítására kívánatos. Az ábra továbbá érzékelteti a találmány e része abbéli előnyét, hogy egyrészt a koszorúk átmérőjét a pólusok számának szaporításával aránylag kicsinyre vehetjük és másrészt a koszorúk és velük egyetemben a korongok számának szaporításával a gyakorlatban megkívánt jelentős teljesítményeket érhetünk el. E réven a méretező számítás is határozott lesz, hiszen ily módon elhanyagolható jelentéktelenné törpülnek az afféle káros mellékhatások, mint amilyenek pl. centrifugális erő vagy melegedés miatt máskülönben szerepet játszhatnának. Végeredményben a másodlagos korongforgás tisztára az elsődleges póluskoszorúforgással arányossá válhatik. Az 5. és 6. ábra szerint az —5— póluskoszorúk közötti résbe kívülről öt —29— armatúrakorong nyúl be, amelyeknek a —3— koszorútengellyel párhuzamos —30— tengelyeit baloldalt a helytmaradó —31— korongba ágyaztuk. A —29— armatúrákat úgy szabjuk meg, hogy ezek, az —5—• póluskoszorúk teljesítménye, pl. fordulatszáma függvényében, akár lépcsőzetesen, akár folyamatosan egymásután aktiválódnak, vagyis sorjában vagy egyéb beosztásban tetszőleges eltolódással indulnak meg és viszik magukkal mindenkori menesztenivalóikat. így pl. villamos gépek indításakor és szinkronizálásakor a bevezető gerjesztések, terhelések, fordulatszámok, stb. Önműködően kapcsolódhatnak át a szükséges sorrendben ós a .kellő pillanatokban, vagy akár munkagépek teljes agglomerátumának, sőt egész telepeknek különböző elemei az új készülék vezérlésével ugyancsak önműködően, előre meghatározott program szerint válthatják ill. követhetik egymást. Közbevetőleg itt jegyezzük meg, hogy az új készülék minden további nélkül úgy is méretezhető és terhelhető, hogy az armatúrakorongok nem indulnak meg bizonyos határig, vagy hogy csupán kevéssé fordulnak el és azután ott vesztegelnek akkor is, ha a póluskoszorók folytonosan továbbforognak. Az armatúráknak egyes menesztenivalói magukban is akár lépcsőzetesen, akár folyamatosan egymásután aktiválódó fokozatúak lehetnek, ami a kivezérlés lehetőségeit szaporítja is, finomítja is. A megrajzolt példa szerint a többfokozatú menesztenivaló most öt, armatúrájával koaxiális —32— higanykapcsoló, melyek mindegyikének számos —33— fészke van, ahova a —34—• higanytöltés, ennek mennyisége, valamint a mindenkori forgássebesség függvényében vagy egyenként, sorjában egymásután, vagy pedig úgy hatol be, hogy egyszerre két —33— fészket hidal át. A —32— higanykapcsolókat, nevezetesen pedig ezek —34—• higahytöltését —35— csapokkal pontosan kiegyensúlyozzuk. A csúcsos —33— fészkek mindegyikéhez egyegy —36, 37, 38, 39, 40, 41— stb. vezeték csatlakozik, amelyeket ezek a —32— higanykapcsolók az eleve meghatározott sorrendben megszakítanak és zárnak. Végül megjegyzendő, hogy mind a póluskoszorúknak, mind pedig az örvényáramű korongoknak maximális menesztő forgatónyomatékát természetesen azok mérete, darabszáma, elektromágneses állapota és rendeltetésszerű fordulatszáma szabja meg. Rendszerint egy-két kísérlettel mérhetjük meg őket pontosan. Szabadalmi igénypontok: 1. Axiális erővomalas permanens mágnesű és a készüléken belüli erőközlés tekintetében forgatáson kívül minden egyéb mechanikai mozzanattól mentesített elektromágneses menesztőkészülék, melynek jellemzője egyfelől egy vagy több, a készülék szempontjából elsődlegesen forgatható — célszerűen tömör —• generátorkoszorú, mely egyenként legalább négy egymással sorjában váltakozó értelmű, permanens mágnespólusból tevődik össze, másfelől a póluskoszorúkhoz csupán szűk tengelyirányú rést hagyóan illeszkedő, velük