148630. lajstromszámú szabadalom • Tárcsás fék sínjárművekhez

Megjelent: 1961. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.630. SZÁM 20, f. 1—6. OSZTÁLY — KO—1519. ALAPSZÁM Tárcsás fék sín járművekhez Knorr—Bremse GmbH, München Feltaláló: dr. Möller Ernst, mérnök, München A bejelentés napja: 1960. július 8. Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1959. július 10. A találmány tárcsás fék kiskerekű sín járművekhez, amelyeknél a keréknek agyrésze, tárcsája és abroncsa van. A kiskerekű sínjárműveknél eddig nehézséget okozott a tárcsás fékhez szükséges súrlódófelületet, tehát a kellő nagyságú féktárcsát elhelyezni. A találmány feladata egyszerű és olcsó eszközökkel megoldani a tárcsás fék követelményeit kiskerekű sínjárműveknél. E célból a találmány értelmében a keréktárcsa egyik oldalfelületét (tehát sugárirányban, elhelyezkedő részét) a kerékabroncsnak ugyancsak sugárirányú oldalfelületével együtt használjuk és így az agytól a kerék kerületéig terjedő súrlódó felületet (dörzsfelületet) kapunk a tárcsás fék számára. A találmány előnyös kialakításánál a rajzon "látható szerkezeti megoldást választjuk, amely a találmányt vázlatos metszet kapcsán példaképpen szemlélteti. Az 1 tengely végén van a 3 forgáscsap, amely a rajzon fel nem tüntetett csapágyban forog. A tengely és a hozzá tartozó két forgáscsap, valamint a tengelyre erősített kerekek, amelyek közül a rajz csak egyet mutat, az úgynevezett kerékpárt alkotják. A kerék az 5 agyrészből, az ehhez csatlakozó 7 tárcsából és az ennek végén levő 9 abroncsból áll. A 7 keréktárcsa egyik sugárirányú oldalfelülete lépcsős kialakítás nélkül, tehát simán megy át a 9 kerékabroncs oldalfelületébe és így ez a két felület együtt az 5 agynál kiinduló és egészen a kerék széléig vagy kerületéig terjedő 11 dörzsfelületet alkot. Ez a dörzsfelület a rajzon csak vázlatosan jelölt 13 féktuskóval működik együtt. Fontos, hogy a 11 súrlódó felülettől (dörzsfelülettől) minél kevesebb meleg jusson a 3 forgáscsaphoz, mely célból előnyösen a forgáscsaptól távolabb levő oldalfelületet használjuk fékezés céljára. Ha a 11 dörzsfelület nagysága (területe) nem elegendő a fékezés követelményeihez, a 9 agyban, a keréktárcsától elfordított részen 15 fékgyűrűt erősíthetünk meg, melynek egyik oldalfelülete a már említett oldalfelülettel együtt használható fékezésre. A 15 fékező gyűrű a csupán vázlatosan jelölt 17 féktuskóval működik együtt, 19 dörzsfelületével. A kerék 7 tárcsás része és a 15 gyűrű közé hűtőlevegő áramát lehet vezetni, mely célból a 15 gyűrű és a kerékagy között a gyűrű alakú 21 rés marad szabadon. A hűtésre használt légáramlatot erősíteni is lehet, mely célból a 7 tárcsa és a 15 fékgyűrű között ventillátorként működő 23 bordákat vagy szárnyakat erősítünk meg. A ventillátorszárnyak által hajtott légáramlat szabad mozgásának lehetővé tételére a 15 gyűrűn a külső kerület közelében 25 nyílásokat vagy áttöréseket készítünk, amelyeken keresztül a levegő a kerék belsejébe vagy onnan kifelé áramolhatik és a 7 keréktárcsa külső részén is vannak 25 nyílások. Szabadalmi igénypontok: 1. Tárcsásfék kiskerekű sín járművekhez, melynek kereke agyrészből, keréktárcsából és abroncsból áll, azzal jellemezve, hogy a keréktárcsa (7) egyik sugárirányú oldalfelülete az abroncs (9) egyik sugárirányú oldalfelületével együtt az agytól (5) egészen a kerék külső kerületéig terjedő dörzsfelületet (11) biztosít a tárcsás fék szamára. 2. Az 1. igénypont szerinti tárcsás fék kiviteli alakja, melynél a járműkerekek a járműben forgathatóan ágyazott tengelyen vannak megerősítve, azzal jellemezve, hogy a tárcsás fék dörzsfelülete (11) a tengely (1) ágyazócsapjától (3) elfordított tárcsaoldalon van. 3. Az 1. igénypont szerinti tárcsásfék kiviteli alakja, melynek jellemzője, hogy az abroncson (9), éspedig annak a tárcsától tengelyirányban távolabb levő részén fékgyűrű (15) van süllyesztett helyzetben megerősítve, melynek egyik oldalfelülete a hozzá tartozó abroncs-felülettel együtt második dörzsfelületet (19) alkot a tárcsás fék számára.