148607. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés egész számú frekveciaarány meghatározására impulzusalakú feszültségeknél

2 148.607 jára adjuk. A frekvenciaarányt az oszcillogram vízszintes metszővonalát (a 2b—5b ábrákon eredni ényvonallal feltüntetett vízszintes vonalak) keresztező azon vonalainak megszámlásása révén kapjuk meg, amelyek a függőleges eltérítőlemezpáron váltakozva megközelítően linerárisan csökkenő és növekvő feszültségek következtében erősen világítva rajzolódnak fel. A találmány elsősorban oly berendezések céljaira szolgál, amelyeknél az alacsony frekvenciát a magasabb frekvenciából nyerjük fázisban stabil fázisát megtartó frekvenciaosztó segítségével. Egyes kivételes esetekben azonban a találmány más módon előállított két impulzussorozat frekvenciaarányának és szinkronfutásának meghatározására is alkalmas. A találmányt részletesebben az ábrák kapcsán ismertetett kiviteli példákkal világítjuk meg. Az 1. ábra a találmányunk szerinti eljárás foganatosítására szolgáló példaképpeni kapcsolási elrendezést ábrázol, míg a 2—5. ábrák a találmány ezerinti berendezés működési módjának megmagyarázására mutat vázlatos rajzok alakjában a katódsugárcső eltérítőlemezpárjain fellépő feszültségekre és a megfelelő ernyőképekre vonatkozólag négy példát. A 6. ábra találmány szerinti berendezés egy további kiviteli példája. Az 1. ábra szerinti berendezésnél a vizsgálandó impulzussorozatot a (3), (4) bistabil multivibrátorok (1). (2) kapcsaira vezetjük. E két multivibrátornak két (5), (6) differeneiálótag van utánakötve, amelyek kimenetei mindenkor egy (7) katódsugárcső egyik eltérítőlemezpárjához vannak kötve. Amennyiben szükséges, a kapcsolási elrendezés megfelelő helyein nem ábrázolt közbenső erősítők, amplitudóhatárolók és más tagok is elrendezhetők. A találmányunk szerinti elrendezés működése a következő: Az (1) kapocsra pl. a magasabb frekvenciájú (8) impulzussorozatot, míg a (2) kapocsra az ebből frekvenciaosztással nyert (9) alacsonyabb frekvenciájú impulzussorozatot adjuk rá. Az ábrázolt esetben 1 :4-es a frekvenciaviszony. A két bistabil (3), (4) multivibrator minden egyes odavezetett pillanatnyi, ún. tűimpulzusnál az egyik üzemhelyzetből a másikba vált át. Kimeneteiken a (10), (11) meander alakú feszültségek állnak elő, amelyek fél frekvenciája egyben a mindenkori impulzus-szaporasági frekvencia. Az ezt követő (5), (6) differenciálótagokban, amelyek a meanderfeszültség periódustartamához vannak méretezve és átkapcsolhatóan vannak kialakítva, a (10), (11) négyszögletes alakú feszültségek megközelítően háromszög alakú (12), (13) feszültségekké alakulnak át, amelyek a (7) katódsugárcső eltérítőpárjaira vezetve a képernyőn egy Lissajous-ábrát hoznak létre. Amint azt a 2b—5b. ábrák mutatják, ezek alakja a vizsgálandó impulzussorozat frekvenciaviszonyától függ. Állandó Lissajous-ábrák létrejöttének előfeltétele természetesen a két impulzussorozat tökéletes szinkronfutása, mint ezt már elöljáróban említettük, ezen szinkronizmustól való eltérések könnyen megállapíthatók ismert módon, miután ilyenkor a két összehasonlítandó sorozat impulzusainak fázishelyzete állandóan változik és így kiértékelhető ernyőkép ki sem alakul. A Lissajous-ábrák kiértékelésének módja a 2— 5. ábrákból látható. A 2a—5a, ábrák az 1. ábra szerinti (12), (13) háromszögfeszültséget tüntetik fel 1 : 2, 1 : 3, 1 : 4 és 1 : 5 frekvenciaviszonyoknál, míg a 2b—5b. ábrák a megfelelő Lissajous-ábrákat tüntetik fel. Az ábrákon (a, b, e, d, f, g, h,, i, k, 1) azon időpontokat tüntetik fel, amelyekben mindenkor a magasabb, azaz általánosságban a megosztandó frekvencia egy tűimpulzusa beérkezik és amely időpontban egyidejűleg feszültségugrások lépnek fel a (12) frekvenciában. Az alacsonyabb frekvenciánál ennek megfelelően ezen feszültségugrások, amelyeknél egyidejűleg a feszültségnövekedésből feszültségesésbe való, vagy fordított átváltás következik be, megfelelően ritkábban lépnek fel, éspedig 1 : 2-ee frekvenciaviszonynál (2a. ábra) az (a, c, e, g) időpontokban, 1 :3-as frekvenciaviszonynál (3a. ábra) az (a, d, g) időpontokban 1 :4-es viszonynál (4a. ábra) az (a, e, i) időpontokban, míg végül 1 : 5-ös frekvenciaviszonynál az (a, f, 1) időpontokban. A 2b—5b. ábrák szerinti ernyőképeknél a Lissajous-ábrák létrejöttének megvilágítása céljából ezen időpontokat szintén berajzoltuk. Az áttekinthetőség kedvéért egy feszültségugrás időtartamát nullának vettük fel, ennek következtében az egyes (a, b, c, stb.) időpontok az ernyőképen mindenkor két különböző helyen jelennek meg, éspedig az eletronsugár feszültségugrás előtti és utáni helyzetének megfelelően. A 2. ábránál tehát a mindkét lemezpáron csökkenő feszültség következtében az elektronsugár az (a—b) időközben balról fentről jobbra lefut. A (b) időpontban a függőleges lemezpáron levő feszültségugrás következtében lefelé ugrik, majd ezen lemezpáron fellépő feszültségemelkedés következtében a sugár jobbra felfelé halad egészen a (c) időpontig. Ezen időpontban feszülteégugrás következik be mind a vízszintes, mind pedig a függőleges lemezpárokon és így a katódsugár jobbra, felfelé vándorol. Most a feszültség a vízszintes lemezpáron növekszik, a függőleges pedig csökken. A (c, d) időtartam alatt az elektronsugár futása ezért oldalszimmetrikus az (a—b) időtartamával. A magasabb frekvenciában bekövetkező ugrásnak megfelelően a (d) időpontban a sugár lefelé térül el, majd továbbhalad a (b—c) időtartam szerinti haladáshoz képest oldalszimmetrikusan. A (d) időpontban ismét mindkét frekvenciában ugrás következik be, a katódsugár visszavándorol a kiindulási (a) pontba és az egész folyamat megismétlődik. Hasonlóképpen állnak elő a 3b., 4b. és 5b. ábrák szerinti rajzok is. Miután a katódsugár a megközelítően, lineáris feszültségnövekedés, illetve feszültségesés alatt lényegesen lassabban halaid, mint ugrások esetében, ezen lassúbb haladások időtartama alatt az ernyőképek erősen világítóan jelentkeznek, míg az elektronsugár útja az ugrások esetében a bistabil vibrátorok mindenkori méretezésének, valamint a fellépő terhelőkapacitások nagyságának megfelelően egyáltalában nem, vagy csak halványan ismerhető fel. A kiértékelés szempontjából csupán az ábra erősen jelentkező részei érdekesek,