148603. lajstromszámú szabadalom • Egyetemes (iker) spirograph

2 148.603 szivattyú felé távozó, kilehelt gáznak tetszés szerint megbatározott részét — mint alveoláris levegőt — egy gyűjtőedényhez irányítja.. A rajz a találmány szerinti légzésvizsgáló készülék egyik kiviteli alakját, mely alveoláris levegő vételezésére is alkalmas, példaképpen, vázlatosan tünteti fel. Ä beteg fejére felcsatolható 1 légzőmaszkból három hajlékony cső indul ki, mégpedig a 2 cső a 3 belégzési szivattyúhoz, a 4 cső az 5 szelepházhoz és ezen keresztül a 6 kilégzési szivattyúhoz, a 7 cső pedig az alveoláris levegő 8 gyűjtőedényéhez. A 2 csőből leágazó 9 cső a 10 légszelencébe vezet, melynek egyik falát a 11 membrán alkotja. A membrán közepén kinyúló 12 membrán-kar villamos érintkezőnek van kiképezve, mely elmozdulásai folyamán a 13, 13' ill. 14, 14' rugalmas érintkezőkkel működik együtt. A 12— 13, 13' érintkezők a 3 belégzési szivattyút hajtó 15 elektromotor fordulatszámát, a 12—14, 14' érintkezők pedig a 6 kilégzési szivattyút hajtó 16 elektromotor fordulatszámát szabályozzák. Ugyanezek az érintkezők működtetik a motorok hirtelen megállításához szükséges 17 ill. 18 elektromágneses fékeket is, egy-egy. relé közvetítésével, magában véve ismert módon. A 3 szivattyú a 19 csigahajtás, a 6 szivattyú pedig a 20 csiagahajtás révén a 21 különbségi köziőművel (differenciálművel) áll összeköttetésben, mely a 22 fogasrúd útján a 23 írótűt 'mozgatja. E tű a 24 motorral továbbított 25 szalagra jegyzi fel a kiértékelendő respirációs görbét, tehát úgy' a belégzés, mint a kilégzés görbéjét. Az alveoláris levegő leválasztására valók a következő szervek: Az 5 szelepház a villamos vezérlésű 26 átváltószelepet ágyazza, melyet vázlatosan, mint kilengethető tányérszelepet szemléltettünk. Az 5 szelepházba a 4 csövön kívül még a 8 gyűjtőedényből érkező 27 cső is torkollik. A 26 szelep e csövek torkolatának váltakozó zárásátnyitását végzi. A 20 csigahajtás a további 28 csigahajtást működteti, melynek tengelyén a 29 elektromágneses tengelykötés egyik fele foglal helyet, míg a másik tengelykötésfél tengelyén a 30 kúpkerékpár egyik kereke van. A 29 tengelykötést működtető elektromágnes tekercse villamos összeköttetésben van a' belégzési szivattyút működtető 15 motorral, ezáltal a 29 elektromágneses tengelykötés kizárólag a belégzési szivattyú üzemen kívüli állapotában létesíthet kapcsolatot és viheti át a kilégzési szivattyú forgómozgását. A 30 kúpkerékpár a 31 tárcsát forgatja, melyre a kicserélhető 32 mozgó ütköző van erősítve. A 31 tárcsa tengelyén, de attól függetlenítve helyezkedik el a 33 forgatógomb, melynek kerületi nyúlványából a rugalmas 34 érintkező-pár áll ki. Ha a 31 tárcsa és vele együtt a 32 mozgó ütköző a tengely körül elfordul, a 32 mozgó ütköző (szélességének, ill. ívhosszának megfelelő ideig) a 34 érintkezőpárt összenyomva, zárja az érintkezőkből és a 26 átváltószelepet mozgató elektromágnes tekercséből képezett áramkört. A rajz a 32 mozgató ütközőt a kiindulási helyzetében tünteti fel, mely az alveoláris levegő vételezése előtt, vagy után érvényes. Ebben a helyzetben a 32 mozgó ütköző a 35 helytálló ütközőhöz ér. Végül a 30 kerékpár egyik kerekét hordozó tengellyel forgató-kapcsolatban áll a 36 torziós tekercsrugó. A találmány tárgyát képező — és az eddigiekben általánosságban ismertetett — készülék a következőképpen működik: Belégzéskor az 1 maszkhoz csatlakozó csövekben vákuum keletkezik. Amikor ennek értéke kb. 1 mm vízoszlopot ér el, a 11 membránnal együttmozgó membrán-kar felfelé elmozdul és a 13 érintkezőhöz érve a 15 niotor áramkörét zárja. A motor a belégzés tartama alatt a kisebb fordulatszámával hajtja a 3 belégzési szivattyút. A beteg számára a belégzés a normálishoz képest nem nehezül meg, mert neki semmilyen szervet nem kell működtetnie. Másrészt a légzési viszonyok gyakorlatilag fiziológiásak. Nagyobb erősségű belégzés esetén a betegnek több levegőre van szüksége és ezért a motort a nagyobb fordulatszámával kell járatni. Minthogy ilyenkor nagyobb vákuum keletkezik, a 12 membrán-kar még feljebb mozdul el és így a 13 érintkezőt a 13' érintkezőhöz nyomja fel. Ez a kapcsolódási helyzet a 1'5 motor nagyobb fordulatszámú forgását okozza. A belégzés alatt a 3 szivattyú a 19, 21, 22, 23 szervek útján feljegyzi a belégzési diagramot. A belégzés megszűnésekor a 10 légszelencében keletkezett vákuum is megszűnik, tehát a rugalmas 11 membrán, vele a 12 membrán-kar is nyugalmi helyzetébe tér vissza, a 15 motor áramköre megszakad, a motor a 17 elektromágneses fék hatására azonnal megáll. A készülék a kilégzés alatt analóg módon működik, csakhogy most a kilégzett levegő kisebb hányada a 2, 9 csöveken keresztül a 10 légszelencébe jut és itt a nyomást a légköri nyomás fölé emeli, a 11 membrán és a 12 membrán-kar lefelé mozdul el, a 14 érintkezőhöz érve zárja a 16 motor áramkörét, mire ez kisebb sebességével működésbe jön és a 6 kilégzési szivattyút forgásba hozza. A kilégzett levegő — a 6 szivattyú hatására — a 4 csövön át az 5 szelepházba és ebből a 6 szivattyúba, innen pedig a szabadba áramlik. A 26 átváltószelep ekkor a teljes vonallal feltüntetett felső helyzetében van és a 27 csövet elzárja. Erősebb kilégzéskor a 12 membrán-kar zárja a 14 és 14' érintkezőket és ilyenkor a 16, 6 gépek nagyobb fordulatszámmal járnak. A kilégzés alatt a 6 szivattyú a 20, 21, 22, 23 szervek útján a kilégzési diagramot is feljegyzi. Ámbár a be- és kilégzésnél a levegő nyomása szakaszosan, csekély mértékben változik, ezt a beteg nem érzi, mert a nyomásváltozásokat a 11 membrán, vagy vele esetleg összekötött légzsák kiegyenlíti. Ha a kilégzés bizonyos szakaszából alveoláris levegőt akarunk leválasztani, akkor a 33 forgatógombot egy nem-ábrázolt hatástalan helyzetből olyan helyzetbe forgatjuk el, amely a levegővételezés kezdő időpontját szabja meg. A 31 tárcsára olyan mozgó • ütközőt erősítünk, melynek szélessége, illetve ívhossza a vételezés időtartamát határozza meg. Ha most a készüléket üzembe helyezzük, kilégzéskor az e nyíl irányában elforduló