148590. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olajtartalmú növényi anyagok és termékek feldolgozására
Megjelent: 1961. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.590. SZÁM 23. a. OSZTÁLY — DE—324. ALAPSZÁM Eljárás olajtartalmú növényi anyagok és termékek feldolgozására Feltalálók: dr. Demeczky Mihály kutatóintézeti igazgató és dr. Gondár Jenő műszaki egyetemi tanár, Budapesten A bejelentés napja: 1959. július 24. Ismeretesek olyan eljárások, melyeknél a növényi magokat a bennük levő és héjaik, tokjaik stb. által körülzárt növényi húsanyagoktól való elválasztás és utóbbiak kinyerése érdekében meleglevegővel keverés közben szárítják. Ezáltal megváltoztatva a héj, tok stb. nedvességtartalmát, azok a maghúshoz képest olyan zsugorodáson mennek keresztül, hogy ráfeszülve a maghúsra — esetleg fel is repednek a nagyfokú térfogatváltozás folytán. Az ilyen héj, tok stb. burkolatok ráf eszülés esetén a maghúsról: 'gépi úton ledörzKölihetiőlk (pl. 1 ricinus-, gyapot-, gesztenyemag stb.). Ha pedig a burkolat felreped, akkor könnyű felületi beavatkozással eltávolítható. Ilyenek általában a szívós plasztikus héjjal bíró növényi magok. A kemény héjú növényi magoknál (pl. barack, szilva, cseresznye stb.) a szárítás azt a célt szolgálja, hogy a héjak szárítás utáni elridegedése után, azok törőhengereken könnyen feltörhetők legyenek. A növényi magoknak egy igen jelentős része (pl. napraforgómag, tökmag, paprikamag stb.) azonban olyan, ahol a héj és a maghús között nagy nedvességtartalmú hártyák helyezkednek el, melyek ha elvesztik nedvességtartaltmukat, erősen zsugorodnak. Ezeknél a külső kisebb nedvességtartalmú héj (legtöbbször cellulózhéj) nem tud a maghúsra ráfeszülni illetve felrepedni és a héj eltávolítása csak úgy történhet, ha a csökkentett nedvességtartalmú külső héj ridegebbé válik, és ütés révén •— főleg ha a héjnak van f orradási varrata, ahol kisebb a'kötési szilárdság — a héj, illetve tok felnyílik és belőle a maghús kiesik. A növényi mag szárításával, a szárítás alatti keverésével, a hajalással együttjáró folyamatok szükségszerűen törik a magot és a imaghúst is. Továbbá hátrányuk, hogy a hajalással bezáródó magtisztítási folyamatok igen rossz kalorikus hatásfokúak (3—5%), továbbá a héjtörő, illetve hajalógépek hatásfoka sem előnyös (1—3%)A tiszta maghús előállítása után annak érdekében, hogy a kisajtolni szándékolt folyékony alkotót, pl. olajat a maghúból kinyerhessük, szükség van a maghús további aprítására — esetleg többszöri aprítására is —, hogy a folyékony alkotót tartalmazó sejteket felbontsuk, illetve annak folyékony alkotóját minél közelebb hozzuk az aprított részecske felszínéhez. Ez az aprítási munka — tekintettel arra, hogy legtöbbször szívós és erősen plasztikus anyagok aprításáról van szó — még sokkal rosszabb hatásfokú művelet, mint a rideg anyagok aprítása. Annak érdekében, hogy ezt a rossz mechanikai hatásfokú sajtolási -munkát csökkentsük, azaz a kisajtolandó alkotó folyékonyságát (viszkozitását) növeljük, az aprított maghúst melegíteni (pörkölni) kell. Ez a hőközlés még azt a célt is szolgálja, hogy az aprított maghúst szárítsuk, a folyékony fázisú alkotóban pl. olajban oldott olyan fehérje anyagokat (kolloidokat) kicsapassuk (koaguláljunk), amik a folyékony fázisú termék színét, tárolhatóságát, tisztaságát stb. befolyásolhatják. A klasszikus feldolgozás ezen ismételt kalorikus beavatkozása szintén igen rossz hatásfokú, továbbá, mivel konvekciós úton, kívülről befelé történik a hőközlés, szükségszerűen nem egyenletes a melegített maghús hőmérséklete, hanem kívül nagyobb hőmérsékletű, mint belül. Ez az egyenlőtlen hőmérséklet eloszlás (befelé a hőgradiens csökken) azt eredményezi, hogy a maghús minden sejtjében nem lehet a kisajtolandó folyékony fázisú alkotó viszkozitását a legmegfelelőbb értéikre beállítani, de a .melegítéssel elérni kívánt koagulálások sem következhetnek be úgy és olyan mértékben, mint arra szükség volna. Az ilyen melegítés közben a hőt konvekciósan átvevő felület hőmérséklete olyan nagy lehet, ami mellett már a kisajtolandó folyékony fázisú alkotó megengedhetetlen mértékben dekomponálódik, azaz olyan fizikai és kémiai változásokon rnegy át, amelyek a kisajtolandó alkotónak, de magának a maghúsnak is, tetemes minőségi romlását okozzák. Az eddigi eljárásoknál, a nyers magok szárítását igyekeztek a környező levegő melegtartalmával elérni úgy, hogy a növényi magokat, már a begyűjtésnél pajtákban, vagy a gyárba való beszállítás után raktárakban tárolták. Mindkét helyen az egyenletes szárítás érdekében szükséges volt a növényi magokat, időnként szellőztetni, azaz átforgatni azért, hogy a növényi magokon