148566. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kohászati kemencék zsugorított dolomit bélésének előállítására

o Megjelent: 1961. október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.566. SZÁM 18. c. 5—11. OSZTÁLY - WE-208. ALAPSZÁM Eljárás kohászati kemencék zsugorított dolomit bélésének előállítására Feltalálók: Weigl Ernő műszaki tanácsadó .mérnök, Borsodnádasd, Faúr Ferenc tervező technikus, Miskolc A bejelentés napja: 1959. június 24. Ismeretesek azok az eljárások, amelyek a ritkábban előforduló és drágább magnezitet a sokkal gyakrabban előforduló és olcsóbb dolomittal helyettesítik. A kemencék bélését vagy előregyártott téglákkal, vagy tömbökkel végzik, vagy pedig magában a kemencében történő döngöléssel állítják elő. Mindezen eljárások csak részben voltak képesek helyettesítem a magnezit alapanyagból készített béléseket, mert a gyakorlati felhasználásban igen nagy különbségek mutatkoztak a dolomit bélések tartóssági értékeiben. Voltak olyan dolomitbélések, amelyek a magnezitbélésekkel egyenlő tartósságúak voltak, sőt azoknál nagyobb tartósságot mutattak, de voltak olyan dolomitbélések is, amelyek a magnezitbéléseknél sokkal . kevesebb ideig tartottak. így bizonytalanná vált a zsugorított dolomitból készült bélések tartóssága, ami oda vezetett, hogy sok felhasználó éppen a tartósság nagy hullámzása miatt idegenkedett a dolomitbélések alkalmazásától. Sikerült megállapítanunk, hogy a zsugorított dolomitbélés tartÓLSságára nemcsak a nyers dolomit vegyi összetételének és geológiai eredetének van döntő befolyása, és nemcsak a zsugorítás módjának van nagy jelentősége, hanem a zsugorított dolomitból készült bélés elkészítési módjának, azaz a gyártástechnológiának is döntő szerepe van. Ez természetes is, mert a. zsugorított dolomit MgO-ból és CaO-ból áll, azok sem közös, sem egymást nem helyettesíthető kristályokban kristályosodnak, bár kristályformájuk egyazon hatszöges rendszerbe tartozik. Egymás helyettesítése azért nem lehetséges, mert ionrádiuszaik nagy különbsége folytán rácsállandójukban nagy a különbség. Míg ugyanis a MgO rácsállandója csak 4,80 A, addig a CaO-é 4,275 A. Miután így szilárd oldatot a MgO és a CaO nem képezhet egymással, gondoskodni kell arról, hogy úgy a MgO, mint a CaO egymástól függetlenül, de úgy legyenek jelen a bélés anyagában, hogy a sokkal könnyebben hydratizálható CaO is megfelelően le legyen kötve, továbbá, hogy a szabadon maradt GaO-nak minél kevesebb lehetősége legyen a liydratizációra. Tökéletes kötést kell tehát biztosítani, ami tökéletes védelmet nyújt. Ugyancsak rájöttünk arra is, hogy a kisebb bélés tartósságot a vízmentes kátrányolaj is sokszor előidézi, amellyel a zsugorított dolomitot döngölés, vagy sajtolás alkalmával Összekötjük. Ez a kötőanyag a kohászati kemencék bélésében a magas hőménséklet hatására bekokszosodik ugyan, de sok esetben hamar kiég és így az egyes zsugorított dolomitszemcsék egymással való összekötése megszűnik, a szemcsék kipattognak, aminek következtében a .bélés gyorsabban használódik el, így annak tartóssága kisebb lesz. A kisebb tartósságság oka, hogy a sajtoláshoz, vagy döngöléshez felhasznált zsugorított dolomitszemcsék vagy túlságosan be vannak zsugorítva és így valóságos porozitásúk túlságosan kicsi, vagy nincsenek eléggé zsugorítva és így valóságos porozitásúk túlságosan nagy ahhoz, hogy a jó kötés biztosításához szükséges optimális porozitás mértékét mutassák. A túlságosan tömör zsugorított dolomitszemcsék összekötése éppen azok túlságos tömörsége folytán nem megfelelő lesz, mert az ilyen szemcsék egymáshoz való kötését csak a felületeiket bevont kokszháló biztosítja, ami nem elegendő kötés a jó tartósság érdekében, mert a szemcsék könnyen lemorzsolódhatnak. A túlságosan porózus zsugorított dolomit viszont túlságosan sok kátrányolaj felhasználását tesz szükségessé egy kielégítő kötés biztosítására, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a bekokszosodás alkalmával a kötés rétege már nemcsak mint rácsszerkezet, illetőleg mint háló tartja össze a dolomitszemcséket, hanem éppen vastagságánál fogva mint kokszágy illetőleg kokszbélés szerepel, aminek sem elegendő tűzállósága nincsen, sem pedig nem rendelkezik azon jó tulajdonságokkal, amelyeket a kohászati kemencék bélésanyagától megkívánunk. A túlságosan porózus zsugorított dolomit hibája az is, hogy ezek a szemcsék a kötőanyagként használt kátrányolajból túlságosan sqkat szívnak magukba és ezt a teljes felületek bevonásához bekevert kátrányolajból veszik el, miáltal a szemcsék felüléti összekötése nem kielégítő, azok könnyebben morzsolódnak le. Ennek nemcsak a kisebb tartósság a közvetlen következrné-