148529. lajstromszámú szabadalom • Rezgésnek ellenálló érintésvédelmi relé

Megjelent: 1961. október 31. • ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.529. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — Ml-^lffl. ALAPSZÁM. SZOLGALATI TALÁLMÁNY Rezgésnek ellenálló érintésvédelmi relé SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Prókay Ádám, Budapest, Kálmán Iván oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja; 1960. február 2. Ismeretesek különböző rendszerű érintésvédelmi relék, amelyek a vonatkozó hatósági előírásoknak eleget tesznek. A gyakorlati élet mai követelményei ezeket az előírásokat azonban számos tekintetben túlhaladták. Így pl. a villamos gépeken és készülékeken fellépő rezgések, illetőleg gyorsulások a védőrelék akaratlan leoldását okozzák. Ez azért káros, mert a rezgésekből adódó gyakori és szükségtelen leoldás a gyakorlatban a relé teljes kiiktatását vonja maga után, ami az előírt érintésvédelem időszakos megszűnését okozza, miáltal a relé nem teljesíti a rendeltetése szerinti feladatot. A találmány ezt a hátrányt kiküszöböli. Emellett feladatát aránylag kevés alkatrésszel és igen egyszerű szerkezeti megoldással valósítja meg a következőképpen: egy vagy több ponton megfogott lemezrugóra erősített aránylag kis tömegű mágneshorgony, a fellépő külső rezgések következtében ébredő tömegerők hatására lengésbe jön. A lemezrugó elrendezésénél fogva viszont olyan működésű, hogy a lengés mindkét irányában visszatérítő erő ébred, amely a kitéréssel, ill. annak hatványával arányos és a rezgéseket csökkenti. Ily módon a kis tömegek, valamint a fokozott visszatérítő erők, valamint a feltámasztásnál fellépő súrlódó kapcsolat következtében, az üzemi körülmények között fellépő rezgések, ill. gyorsulások hatására szándékolatlan, ill. szükségtelen kioldás nem következik be. Az egy ponton befogott lemezrugós megoldás a legelőnyösebb, mert egyszerű és a szándékolatlan rezgések veszélyét kizáró erősségűre méretezhető, a rugó kilengési amplitúdójának csökkentése es működési üzembiztonságának hátránya nélkül. Alkalmazható a mágneshorgonyt hordozó rugó több ponton befogással is, amivel a kioldó működést el lehet ugyan érni, de ez a rugóméretek pontosabb és anyagától is függő megválasztását igényli, amit kísérletekkel gyakrabban ellenőrizni is kell. A horgonyt a pólusok között a fluxus részarányos felezésétől eltoltan rendezzük, el, amely eltolt elrendezésből előálló légréskülönbözet teszi lehetővé a légréscsökkentést, ami a relé meghúzó látszólagos teljesítményének, csökkentését eredményezi. A találmány egyik példaképpeni kiviteli alakját a rajz szemlélteti vázlatos térbeli ábrázolásban. Az ezzel kapcsolatos leírás a találmányt bővebben ismerteti. A relének közel zárt 1 mágnestestén elhelyezett 2 tekercsén átfolyó áram hatására a 3 fluxus keletkezik, amely a 4 horgonyon és 5—6 légréseken át záródik. A 4 horgony a 7 lemezrügón van a főfluxus irányába felfüggesztve oly módon, hogy 8 irányban, — az egyik végén befogott tartó rezgéséhez hasonló módon —• kilengéseket végez, Ennek az elrendezésnek az előnye, hogy + 8 irányban történő esetleges + s amplitúdójú kilengés esetén — a—P visszatérítő erő P = —ks2

lévén — lényegesen nagyobb visszatérítő erőt érünk el, mint az eddig szokásos rendszerekben, Ennek és az elrendezésből adódó azon elv alkalmazásával, hogy a horgonyra ható. erő a kontakterő hányadának n-szerese, valamint a elngő tömegek csökkentése révén elérhető, hogy a készülék csupán a gyakorlatban fellépő ipari rezgések hatására, a működtető áram nélkül nem működik, ugyanakkor meghúzási teljesítménye jelentősen lecsökkent. Az említett 3 fluxus hatására a mágneses vonzó erő a 4 horgonyt a + 8 irányba berántja, amely egy kinematikai láncban tárolt erőt, pl. súly-, illetve rugóerőt, a reteszelésének oldása révén felszabadít és az elmozdulás a 9 irányba (a 8 irányra merőlegesen) bekövetkezik. A reteszelés feloldása a példa szerinti kiviteli