148528. lajstromszámú szabadalom • Abszorpciós hullámmérő kapacitív csatolással
Megjelent: 1961. október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.528. SZÁM 21. a4 . 64—77. OSZTÁLY — MU—155. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Abszorpciós hullámmérő kapacitív csatolással Műszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Bydeskuty Zoltán mérnöki munkát végző technikus, Hampel Antal oki. villamosmérnök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1959. október 16. Az ultrarövidhullámú és a rövidhullámú frekvenciatartományt (pl. 4—400 Mc/s) egyaránt átfogó abszorpciós hullámmérőkben általában kapacitív csatolást alkalmaznak. A mérendő jelnek a hullámmérő mérőköréhez való vezetését egy kábeldarabhoz kapcsolódó csatolókapacitással végzik. Annák érdekében, hogy ebben a kábeldarabban ne keletkezzenek állóhullámok abban a hullámtartományban, ahol a kábeldarab hossza már öszszemérhető a hullámhosszal, a kábelt az 1. ábrán bemutatott módon a csatolókondenzátornál a kábel hullámellenállásával (Z0 ) lezárják. Ennek az eddig alkalmazott rendszernek azonban több hibája van. Először ez a megoldás nem használható átmenő mérésekre, ahol pl. a generátor és a fogyasztó közé kapcsoljuk a hullámmérőt abból a célból, hogy megállapíthassuk a generátor frekvenciáját. Másodszor pedig a szóbanforgó frekvenciatartomány — pl. 4—400 MC/s — alacsonyfrekvenciás végén is kénytelenek vagyunk a hullámellenállással lezárt kábellel mérni, bár itt a hullámhossz már olyan nagy, hogy lezárásra nem is volna szükség; ez pedig azt vonja maga után, hogy a kábel lezárásából eredő azzal a nagy fogyasztással mérünk, ami pl. 50—70 Ohm értékű lezáró ellenállásból adódik. (Elvileg megoldható volna a kábellezárás lekapcsolása, ez azonban mechanikailag túlságosan bonyolult.) Ezeken a hiányosságokon hivatott segíteni a találmányi bejelentés tárgyát képező megoldás, amelynek egy példaképpeni kiviteli alakját a 2. ábrán mutatjuk be. Az önmagában ismert, koncentrált (L) önindukcióból és (C) változtatható kapacitásból álló rezgőkörre ugyancsak önmagában ismert módon csatlakozik a (Ck) csatolókapacitás. Ez a csatolókapacitás az (A) pontban a (K&) koncentrikus kábelre csatlakozik. A koncentrikus kábel külső árnyékolását az (A) csatlakozási pont környezetében olyan hosszban eltávolítjuk és megfelelő alakúra kiképezzük, hogy az így elért kábelkapacitás-csökkenés körülbelül megfeleljen a csatolókapacitás értékének. Ezzel az elrendezéssel elérhető, hogy az (1) és (2) előlap-csatlakozásokat összekötő kábeldarabban a csatolókapacitás csak kismértékű folyamatosságzavart idéz elő, így ennek a kábeldarabnak az állóhullámaránya 1,2 körüli értéken tartható. Még ennél jobb állóhullámarány is elérhető abban az esetben, ha a csatolókapacitás zavaró hatását az: (A) pont környékén pl. kúpos átmenettel szüntetjük meg. Ilyen megoldást mutat a 3. ábra, amelyen 1 és 2 jelentik a kábelvégeket és 3-mal a kúpos kiképzést jelölik. Cfc a csatolókondenzátor. Az így felépített hullámmérő alkalmazási lehetőségei közül az alábbiak a legnagyobb jelentőségűek: 1. Lezáratlan üzemmód. Olyan hullámhosszaknál, melyek még nem mérhetők össze a csatlakozókábel hosszával, a mérendő jelet vagy az (1), vagy a (2) jelzésű csatlakozókhoz köthetjük. Ez esetben, a hullámmérő fogyasztása igen csekély, bemenő impedanciája igen nagy s a mérendő jelforrást csak a kábelkapacitás terheli. Ezt a mérési ijgódszert pl. 4—60 Mc/s-ig alkalmazhatjuk, vagy magasabb frekvenciákon abban az esetben, ha az (1) vagy (2) csatlakozókhoz antennát csatlakoztatunk. Magasabb frekvenciák esetén ez az üzemmód akkor használható, ha az (A) ponttól az (1) csatlakozóig-, illetve (2) csatlakozóig terjedő kábelhoszszakat egymástól különbözőnek választjuk (Íj, I2); így majdnem mindig található egy olyan csatlakozás, amelynél nem esik feszültségminimum a csatolókondenzátorra.
