148514. lajstromszámú szabadalom • Többszörös visszacsatolású oszcillátor (oszdirel)

4 148.514 viselt ellentettjei ,a mennyiségi viszonyok bemutatott változtatásának eredményeként adódó, minőségileg azonos műveletet végző párokba rendezhetők. Kézenfekvő e párok szintézisének lehetősége, melynek eredményeként adódnak az oszdirel oszcillátor legelőnyösebb kiviteli formái. A 13. kiviteli példa az la, ábra szerinti anti integrátor, valamint az lb. ábra szerinti anti differentiator —RÍ—C— tagjának felcserélésével adódó integrátor szintézise. E két integrátor szintéziseként ismét integrátor adódik, mely mindkét összetevőnél pontosabb. Elvi kapcsolását a 3a. ábra tartalmazza. Előnyös működésének biztosításában négy komponens hurok működik közre, melyek egyikében negatív visszacsatolás is szerepel. Az —R2—R3— elemeket tartalmazó frekvenciafüggetlen átvitelű hurok —VI— katódjára pozitív visszacsatolást ad. A —V2— eső rácsa és katódja között —R4— ellenálláson át záruló hurok —VI— anódáramának stabilizálásában megnyilvánuló pozitív visszacsatolásával nagyságrendekkel megnöveli e cső erősítését, amivel 'biztosítja a pontosság fokozását, és a maximális működési sebességet. A. —VI— cső katódjában elhelyezett —R6— ellenállás negatív visszacsatolást valósít meg, amely biztosítja —VI— erősítésének stabilitását, valamint az —R2—R3-— elemekkel közösen T működ«^ pontosságát \7 —RÍ ellenállás, n ^ > pontosság íokozá Z1

<

>"i i _ tultó' bírnának stabilitása. .LV^.I, Vegjl a —C— kondenzátoron át záruló hurok vált ói e^szi'jltségű negatív visszacsatolása képviseli a műveleti feltételt. Az integrandus beadására a —V3— katóderősítő szolgál, mely —V2-vel— feszültség utánhúzó kivonó kört alkot. Figyelemre méltó a pontosság hurokszám növelésével adódó konvergenciája. Megjegyzendő, hogy az áramkör alapáramkör, ellentétben például a köziismert kombinált integrátorral, mely egy íeszültségutánhúzó integrátort, valamint egy, ezzel kapcsolt Miller integrátort tartalmaz. 14. kiviteli példa gyanánt említjük az lb. ábra szerinti anti differentiator, valamint az la. ábra szerinti anti integrátor —RÍ—C— tagjának felcserélésével leszármaztatott differentiator szintéziseként adódó differenciátort, Elvi kapcsolását a 3b. ábra tartalmazza. Az áramkör áramutánhúzó differentiator, és a 3a. ábra szerinti integrátor inverze. Működésére az ott mondottak értelemszerű megfelelője jellemző. 15. és 16. kiviteli példa gyanánt említjük, hogy a 13. kiviteli példa szerinti integrátor fűrészgenerátorrá, a 14. példa szerinti differentiator pedig exponenciális generátorrá alakul a pozitív visszacsatolás önmagában ismert módon való csekély mennyiségi megnövelésének hatására, hasonlóan a 3. és 4. kiviteli példák áramköreihez. 17. és 18. kiviteli példa gyanánt említjük, hogy a 15. és 16. példák szerinti áramkörök pozitív visszacsatolásának további megnövelése ezen áramkörök további átalakulásával jár, a 15. példa szerinti fűrészgenerátor exponenciális generátorrá, a 16. példa szerinti exponenciális generátor pedig fűrészgenerátorrá alakul át. 19. és 20. kiviteli példa gyanánt említjük —VI— túlvezérlásének esetét, mikor is a 15—18. kiviteli példák szerinti áramkörök komparátorokká alakulnak. Megjegyezzük, hogy ekkor a 3b. ábra szerinti áramkörből származó komparátorok bemenő jelének bevezetése galvanikusan vezérelhető ponton mint például —VI— katódján is történhet. 21. kiviteli példa gyanánt említjük a 9. és 12. kiviteli példák szintéziseként adódó 4. ábra szerinti monostabil rnultivibrátort. Ezúttal a visszacsatoló hurkok nyugalmi állapotban való nyitásáról a 2b. ábra áramkörénél célszerűbb módon, azáltal gondoskodunk, hogy —VI— anódáramát, mely a 2b. ábra áramkörénél megnehezíti —V2— lezárását, a 4. ábra szeri ni i áramkör esetében —V2— lezárásának megkönn\i'i-^> re h-inaljuk fel. Ez esetben az áramkör '4é ki^zaVMt követelmény három komponens hurok eredojekerr1 trljesul

'\ követelmény maga elienimr,rLá\f lirlnlma/, melv a működési folyamat időbeni VJZ^Ü 'L,t,n a] oldható fel, és bontható a kovt tk< 7'' h <•< «^ oi, /eledére : a) gyors akcióval zárjon le —VI— ezért anódja g jt 1 m i( 1 ) r

/i t n i gv

ituki < i h ,m'l m i lhc el, i i i ' öa c) \ i ikcios íohairi1

kell) luimny fejlődés után jusson c.i\enyie, e,a a muko^At elindító akciós feltétel ellenálló hatását minél könnyebben legyőzve állítsa vissza a működést megelőző nyugalmi állapotot, tehát kapcsolja he •—VI-et Nyugalmi állapotban —-VI-— vezet. Anódja alacsony potenciálon van, melyet. —V3— a kimenetre továbbít. A —V3— katóderősítő kis bemenő kapacitása érdekében —R2—R3— osztó kis terhelést képvisel. A —V2— cső le van. zárva. A —VI— cső katódjára bevezetett pozitív indítójel hatására ezen cső anódja felugrik, tehát —V2— rácsa is, mely cső ezért kinyit, és így —VI— katódja az indítójel megszűnésekor nem esik vissza. A kvázistabil állapot folyamán —VI— rácsa emelkedik —V2— anódja felé, ezért az áramkör nyugalmi állapotába visszabillen. A működési folyamat időbeni elemzésével megállapíthatjuk a következőket: a) —VI—• lezár, mert katódja felugrik. Lezárása tehát nincs összefüggésben —V2— anódjának esésével. A —VI— cső lezárásához nem szükséges, hogy a rácsfeszültség megváltozzon, tehát az időállandós tagok szórási föld kapacitása a billenési idő szempontjából közömbös, és ezek reakciós feltételt nem képviselnek. Hatásuk éppen ellenkezőleg hasznos, mert a billenés kezdő pillanatában nagyfrekvenciás szempontból rögzítik —V2— anódját. A —C2— kondenzátor e szórási kapacitások járulékos megnövelésével megakadályozza, hogy VI— rács-katód alkatrész kapacitása reakciós feltételként lassítsa e cső lezárását. A —VI—cső tehát a billenés kezdő pillanatában földelt rácsú erősítő. b) ezután —V'2— rácsa is esik, mert kisüti terhelő kapacitásait. Ezért —VI—• rácsa is esik, de ez a már lezárt cső számára közömbös. Miután —V2— anódja leesett a —Cl-— kondenzátor —RÍ— ellenálláson át kisül, mely kisülés folyamán —VI— rácsa emelkedik —V2— anódja. felé. Ez tehát reakciós fel tétel, mely