148452. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hézagmentes zárófelület kialakítására jól köthető burkoló elemekkel

Megjelent: 1961. október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.452. SZÁM 80. b. 24. OSZTÁLY — TA—512. ALAPSZÁM Eljárás hézagmentes zárófelület kialakítására jól köthető burkoló elemekkel Tamási András vegyészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. szeptember 16. Falazatok, i padlózatok, edényzetek szerkezeti anyagának védelmére, ahol az egyszerű szigetelés, lakkozás nem kielégítő, vastagabb rétegű takarást (burkolást) alkalmaznak. A burkolatok az agresszív hatásokkal szemben úgy. nyújtanak védelmet, hogy az adott üzemi körülményeknél a folyadék, ill. gáz útját elzárják, ugyanakkor ők maguk nem korrodálnak. A korszerű eljárásoknál előszeretettül alkalmazzák szigetelő burkolásra a plasztikus anyagokat. Különösen azoknak a műanyagoknak az alkalmazására került sor, melyek fizikai sajátságai szélesebb határok közötti igénybevételt tesznek lehetővé. A védőbevonatok anyagának megválasztásánál a szigetelő hatáson kívül döntő szempont a tartósan megbízható kötés, a beépítés, felvitel technológiájának körülményei és a gazdaságosság. A legkielégítőbb tulajdonságokkal a polietilén, és a teflon rendelkezik, de ezek beépítését ragasztási nehézségek gátolják, ezért a találmány célja elsősorban a két anyag gazdaságos, jó kötésének megoldása. Az eddig alkalmazott technológiák: fóliák felragasztása és a találkozó szélek átfedéssel történő összekötése, vagy átfedés nélküli összeragasztása,, hegesztése; oldatok, diszperziók, vakoló habarcsok felhordása szórással, ecsettel, simító vakoló eljárással: melegen történő felhordás (lángszórás). Az ilyen védő-zárórétegeket nagyobb mechanikai igénybevételnek is ellenálló még egy- vagy többrétegű szilárd falazással is védeni szokták, úgyhogy a műanyagbevonat mint közbenső , szigetelőréteg szerepel. Ezeket a beszorító falazatokat leggyakrabban kerámikuslap idomokkal készítik, melyeket korrózióálló habarcsokkal, legtöbbször vízüveggel vagy műgyantás kittel építik be, illetve hézagolják. A műanyag záróvédőréteget ilyen falazással azért is. szokás közrefogni, . mert számos műanyag csak viszonylag szűk határok között, vehető igénybe, különösen hőbírásuk korlátozott. Jelentősen növelik a falazat vastagságát a hőszigetelés érdekében is. Az eddig ismert eljárásoknak számos hátránya van. Általában a bevonásra kerülő hordozó felület és a műanyagréteg közötti megoízható kötés megoldására van szükség. Gyakori a felhólyagosodás, teljes leválás stb. Rendkívül kényes, gondos munkát igényel a műanyagrétegek kötése, ill. kialakítása. Csak megfelelően előkészített, tiszta, simított, száraz felület vonható be műanyaggal és csak teljesen zárt, pórusmentes és kellő vastagságú műanyagréteg jelent kielégítő biztonságot. Énnek a helyszínen történő kialakítása valamennyi követelmény betartása mellett nagyon körülményes és hosszú időt vesz igénybe. A műanyagot védő keramikus fedőréteg kötése a műanyaghoz sokszor még problematikusabb, mint a műanyag felvitele, ezért ezeket általában statikailag öntartó vastagságban szokták kivitelezni, ami felesleges anyagfelhasználással jár. A műanyagok hőtágulása általában többszöröse a szervetlen anyagok hőtágulásának, ennek következtében a nagy felületek közé szorított több mm vastag műanyagréteg mozgása gyakran megbontja a burkolat egységét. Ezeket a nehézségeket és hibalehetőségeket is a falazat fölös növelésével és a kivitelezési idő nagymérvű meghosszabbításával járó megoldásokkal igyekeznek áthidalni. A találmány szerinti eljárással a felsorolt hibák és fölös anyagbeépítések kerülhetők el. A burkolat sokkal kevesebb művelettel készül, így nem szükséges a védendő felület különleges előkészítése, betonfalazat esetében nem kell megvárni a tökéletes száradást, nem követelmény a betonfelület repedésmentes, tömör elkészítése sem. Elmarad a szigetelőréteg felvitelének előkészítése, valamint a szigetelőrétegnek és a burkolatnak több munkafázisban történő kialakítása is. A találmány szerint a viszonylag lágy műanyag-réteg és kemény keramit-réteg egyszerre kerül beépítésre. A kemény védendő felületre általában nem kerül a plasztikus, műanyag, hanem a tökéletesen köthető kemény felület. A műanyagnak szervetlen kemény lelületre. köpése elő.gyártással, pl ,,préseléssel .vagy.,, kiöntéssel történik, ami lehetővé, teszi a tökéletes kötéshez szükséges technológia alkalmazását, de ez közvetlenül a helyszínen nem lenne lehetséges.