148444. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pszilocibin és pszilocin kinyerésére

2 148.444 Így például agartáptalajon (1,5% agárral) a terméstestképzés optimuma a malátakivonat-szárazanyag 0,2 és 0,7% közötti töménysége mellett jelentkezik, míg a micélium- és szkleróciumképzés optimuma 4 és 10% közötti töménység mellett mutatkozik, a gombaféleségtől függően. Míg a nappali világítás a terméstestképzés elengedhetetlen feltétele, ezzel szemben azt találtuk, hogy a kultúrák inkubációja sötétben a szklerocium- ill. micéliumképzésre lényegesen dúsítólag hat. Az aktív gombaanyagnak (micéliumnak és szkleróciumnak) legjobb hozamát kapjuk, ha felületi kultúrákat (sörcefrét vagy kereskedelmi malátakivonat készítményeket) 4—10% szárazanyag tartalomnál alkalmazunk és ezeket a kultúrákat a sötétben 22—26 C° állandó hőmérséklet között inkubáltatjuk. Jó növekedés elérésére a tápoldathoz 0,2% agart kell hozzáadni: Ebben a még majdnem folyékony közegben a gombának éppen elég tartása van, hogy gyorsan egy jól záródó micéliumtakarót alkosson. Vas(II)-sók hozzáadása szükséges, továbbá igen előnyösen cink-, kálium-, kalcium és magnézium-só adalékok, ezenkívül nitrát-, foszfát- és szulfát-ion adalékok és végül élesztőkivonat és az ún. „Cornsteep Solids" (kukoricalekvár koncentrátum) adalékok is. Ez a tenyésztési eljárás nagy technikai haladást jelent, minthogy lehetővé teszi, hogy — összehasonlítva a természetes szubsztrátum tenyésztéssel — az aktív kiindulási anyagot több mint tízszeres hozammal kapjuk éspedig rövidebb idő alatt és kisebb munkaszükséglet révén. Az aktív gombaanyagot (terméstesteket, szklerociumokat vagy micéliumot) légáramban vagy vákuumban 20—40 C°-on óvatosan megszárítjuk, igen finomra őröljük és vízzel, vagy rövidláncú alifás alkohollal vagy pedig víznek és vízzel keveredő szerves oldószernek elegyével szobahőmérsékleten teljesen kivonatoljuk. A kivonatokat vákuumban alacsony hőmérsékleten pároljuk, a maradékot petroléterrel zsírtalanítjuk és inaktív kísérőanyagok eltávolítására acetonnal vagy kloroform-alkohollal extraháljuk. A további ballasztanyagokat úgy különítjük el, hogy a maradékot lehetőleg kevés vízben oldjuk, majd absz. etanollal vagy acetonnal ismételten kicsapjuk; a szűredéket vákuumban alacsony hőmérsékleten pároljuk. A további tisztítás kromatográfia segítségével cellulózporon folyamatosan történik; az eluálás vízzel telített butanollal, vagy egy másik, vízzel nem keveredő alkohollal történik. A felfogott frakciókat Keller-reagens (vaskloridtartalmú jégecet és tömény kénsav) segítségével a hatóanyagtartalomra megvizsgáljuk. A pozitív színreakciójú frakciókat egyesítjük és szükség esetén cellulózporból álló oszlopon újból kromatográfiás felosztásnak vetjük alá. A folyamatos kromatogramból egy gyorsabban haladó zónát elúálunk, mely tiszta kék Keller-színreakciót mutat és a „pszilocin" elnevezésű hatóanyagot adja; a lassabban haladó második zónából a mennyiségileg túlsúlyban levő, ibolya színreakciójú „pszilocibin" elnevezésű hatóanyagot kapjuk. Az oszlopból már meglehetősen tiszta alakban nyert hatóanyagok halogéntartalmúak és nem kristályosodnak. A halogént csak vegyi kezeléssel tudjuk eltávolítani, ami után kristályos vegyületekhez jutunk. Erre a célra a hatóanyagok vizes oldatát ezüstkarbonáttal hozzuk össze, a szűredéket a fölös mennyiségű ezüst-ionoktól kénhidrogénnel megszabadítjuk és azt vákuumban alacsony hőmérsékleten besűrítjük, mimellett az anyagok a tömény oldatból kikristályosodnak. Az analízis céljára a pszilocibint metanolból vagy vízből mégegyszer átkristályosítjuk. Vízből finom, hófehér tűket, metanolból színtelen, metanoltartalmú hatszögű lemezeket vagy hasábokat kapunk, melyek 195—200 C°-on bomlás közben olvadnak. A vegyület forrásban levő 120 rész metanolban vagy forrásban levő 20 rész vízben oldódik; hosszabb szénláncú alkoholokban vagy más szerves oldószerekben nehezen oldható vagy oldhatatlan. Az analízishez az anyagot nagyvákuumban 100 C°-on szárítjuk, mimellett 10.4% súlyveszteség következik be. Az elemi analízis eredményei a CisHi8(20)O3N2P2 bruttóképlettel egyeznek (molekulasúly = 312,2). A pszilocibin optikailag inaktív, amfoter vegyület és könnyen oldódik sóképzés közben híg vizes ásványi savakban és híg vizes alkatiakban. A pszilocibin oldata 80%-os vizes etanolban gyengén savanyúan reagál (pH 5,2). Metanolos oldatban az ultraibolya spektrum 222, 267 és 290 m/x-nél mutat maximumokat. A pszilocin jellegzetessége, hogy részint metanolos oldatban ultraibolya spektruma 222, 260, 267, 283 és 293 m/i-nál mutat maximumokat, részint hogy a Keller^színreakciónál — a pszilocibinnel ellentétben — tiszta kék szín keletkezik. A pszilocibin 4—8 mg mennyiségben szájon át adva, az embernél ugyanazokat a jelenségeket idézi elő, mint amilyenek a gombák elfogyasztásakor fellépnek és amelyek már részletesen ismertetve vannak. (Heim R., C. r. hebd. Séances Acad. Sei. 245, 597 /1957/). A vegyületet elmebetegségek és a legkülönbözőbb eredetű pszichózisok kivizsgálásánál kívánjuk felhasználni. Az alábbi példákban a hőmérsékletet Celsius fokokban adjuk meg. 1. példa: Pszilocibin és pszilocin kinyerése természetes származású Stropharia cubensis Earle gombából. A Stropharia cubensis Earle gombának Mexikóban gyűjtött terméstesteit szobahőmérsékleten levegőn árnyékban óvatosan megszárítjuk. A megszárított terméstestek 24,2 g-ját finomra őröljük és szobahőmérsékleten egyszer 300 ml és háromszor külön-külön 150 ml metanollal egyenként félóra hosszat kirázzuk. A kivonatokat egyesítjük és vákuumban szárazra bepároljuk. A maradékot (6g) zsírtalanítás céljából négyszer egyenként 125 ml petroléterrel és még háromszor egyenként 50 ml klorofrommal eldörzsöljük, mely utóbbi 10% etanolt tartalmaz. A kb. 5 g-ot kitevő oldatlan maradékot 5 ml vízben oldjuk. Ezt az oldatot lassan 50 ml absz. etanollal hozzuk össze, miáltal további kísérőanyagokat csapunk ki, amikor is a hatóanyagok az oldatban dúsúlnak. A tisztítást azonos módon még kétszer-háromszor megismételjük. A dekantált oldatokat egyesítjük és vákuum-