148443. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új teofillin-származékok előállítására

2 148.443 1. példa: 7-/5-pikolil-teofillm. 80,1 g teofillint bensőén összekeverünk 66,4 g ^-pikolilklorid-hidrokloriddal és a keveréket nit­rogén-légkörben 3 óra hosszat hevítjük olajfür­dőben, 220° hőmérsékleten. Ennek során erős só­savgáz-fejlődés lép fel. A reakció teljessé tétele céljából azután a reakcióelegyet ugyanilyen hő­mérsékletű olajfürdőben még egy óra hosszat víz­sugár-vákuum alatt tartjuk. A szobahőmérsékletre lehűlt lombikban levő barna színű, kemény reakcióterméket azután két­szer átkristályosítjuk 90%-os etanolból; ily mó­don jó hozammal kapjuk a tiszta 7-^-pikolil-teo­fillin-hidrokloridot, amely 258—260°-on bomlás közben olvad. A szabad bázis előállítása céljából a hidroklori­dot kevés vízben oldjuk, az oldathoz feleslegben levő mennyiségű 40%-os nátriumhidroxidoldatot adunk, majd a szabaddá vált bázist kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot nátrium­szulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyo­más alatt, 50° hőmérsékleten ledesztilláljuk és a kapott kristályos maradékot absz. etanolból két­szer átkristályosítjuk. A kapott termék olvadás­pontja 142,5—144,5°. 2. példa: 7-<[N(^'-oxie:toklorid)-/^pikolil]-teofillin. 1,0 g 7-^-pikolil-teofillin-bázishoz 8,02 g etilén­klórhidrint (az elméleti mennyiség háromszorosa) keverünk és a keveréket 2 óra hosszat hevítjük olajfürdőben, 160° hőmérsékleten. A szobahőmér­sékletre lehűlt nyers terméket ismételten átkris­tályosítjuk előbb absz., majd 95%-os etilalkohol­ból, ily módon kapjuk a tiszta 7-[N-(^'-oxietoklo­rid)-^-pikolil]-teofillint. A tiszta terméket több óra hosszat kell 85°-on nagyvákuumban szárítani, mert különben oldószerzárványok maradnak ben­ne és ezek miatt pontatlan, jóval alacsonyabb ol­vadáspontot mutat. A szárított termék 224—227°-on bomlás közben olvad. 3. példa: 7-/í-pikolil-teofillin-jódmetilát. 13,55 g 7-^-pikolil-taofillin-bázis 150' ml meta­nollal készített oldatához 40° hőmérsékletű olaj­fürdőben egyszerre hozzáadunk 21,3 g metiljodi­dot (az elméleti mennyiség háromszorosát), majd a reakcióelegyet 7 óra hosszat 40° hőmérsékleten tartjuk. A képződött csapadékot leszívatjuk és a szűredéket csökkentett nyomás alatt, 50° hőmér­sékleten szárazra pároljuk be. A maradékot a le­szívatott termékkel együtt kétszer átkristályosít­juk 98%-os etilalkoholból. Ily módon jó hozam­mal kapjuk a tiszta 7-/? -pikolil-teofillm-jódmetilá­tot, amely 252—253°-on bomlás közben olvad. 4. példa: 7-y-pikolil-teofillin. 80,1 g teofillint és 66,4 g y-pikolilklorid-hidro­kloridot alaposan összekeverünk, majd a keveré­ket nitrogénlégkörben 4 óra hosszat hevítjük 200° hőmérsékletű olajfürdőben. Ennek során erős só­savgáz-fejlődés figyelhető meg. A reakció teljessé­tétele céljából a reakcióelegyet még egy óra hosz­szat ugyanilyen hőmérsékletű olajfürdőben vízsu­gár-vákuum alatt tartjuk. A szobahőmérsékletre lehűlt lombikban levő ke­mény reakcióterméket kétszer átkristályosítjuk kb. 90%-os etilalkoholból; ily módon jó hozam­mal kapjuk a tiszta 7-y-pikolil-teofillin-hidroklo­ridot, amely 291—293,5°-on bomlás közben olvad. A szabad bázis előállítása céljából a hidroklori­dot kevés vízben oldjuk, az oldathoz feleslegben levő mennyiségű 40%-os nátriumhidroxidoldatot adunk, majd a szabaddá vált bázist kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot nátriumszul­fáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomás alatt, 50° hőmérsékleten ledesztilláljuk, a kapott kristályos maradékot pedig aktívszén hozzáadásá­val kétszer átkristályosítjuk absz. alkoholból. A tiszta termék olvadáspontja 182—184°. 5. példa: 7-[N-(/3'-oxietoklorid)-y-pikolil]-teofillin. 27,1 g 7-y-pikolü-teofillin-bázist jól elkeverünk 24,15 g etilénklórhidrinnel (az elméleti mennyi­ség háromszorosa) és a keveréket 3 óra hosszat hevítjük olajfürdőben, 150° hőmérsékleten. A szobahőmérsékletre lehűlt nyers terméket ismétel­ten átkristályosítjuk 90%-os etilalkoholból, ily módon kapjuk a tiszta 7-[N-(ß'-oxietoklorid)-y-pi­kolilj-teofillint, amely 274,5—277,5°-on bomlás közben olvad. 6. példa: 7-y-pikolil-teofillin-jódmetilát. 13,55 g 7-y-pikolil-teofillin-bázis 150 ml metilén­kloriddal készített oldatához 40° hőmérsékletű olajfürdőben egyszerre hozzáadunk 21,3 g metil­jodidot (az elméleti mennyiség háromszorosa) és a reakcióelegyet 7 óra hosszat tartjuk 40° hőmér­sékleten, élénk keverés közben. A reakció befe­jezte után a kivált csapadékot leszűrjük és tisz­títás céljából ismételten átkristályosítjuk kevés vizet tartalmazó metanolból. Az így kapott tiszta 7-y-pikolil-teofillin-jódmetilát oxidációval szem­ben igen érzékeny; ez a termék 236,5—238,5°-on bomlás közben olvad. 7. példa: 7-(4'-piridil)-teofillin. 19,8 g teofillin, 10,6 g vízmentes nátriumkarbo­nát és 11,35 g 4-klórpiridin keverékét 6 óra hosz­szat hevítjük olajfürdőben, 170° hőmérsékleten. A lehűlt lombikban visszamaradt reakcióelegyet 125 ml víz, 100 ml 2 n nátriumhidroxidoldat és 300 ml kloroform keverékével felvesszük, az old­hatatlan részt kiszűrjük és négyszer extrahálunk, összesen 1200 ml kloroformmal. Az egyesített klo­roformos kivonatokat nátriumszulfáton szárítjuk, majd csökkentett nyomás alatt, 50° hőmérsékleten szárazra pároljuk be. A kapott kristályos maradék hígított etilalkoholból történő háromszori átkris­tályosítás útján kapjuk a tiszta 7-(4'-piridil)-teofil­lint, amelynek olvadáspontja 263—265°.

Next

/
Thumbnails
Contents