148442. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kötetlen folyadékot tartalmazó finomszemcsés anyagok legalább részleges víztelenítésére
Megjelent: 1961. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.442. SZÁM 12. d. 5—30. OSZTÁLY — SA—1228. ALAPSZÁM Berendezés kötetlen folyadékot tartalmazó finomszemcsés anyagok legalább részleges víztelenítésére Stamicarbon N. V. cég, Heerlen (Hollandia) Feltaláló: Fontein Freerk Jan, Heerlen A bejelentés napja: 1959. október 28. Hollandiai elsőbbsége: 1958. október 29. A találmány olyan berendezések körébe tartozik amelyekkel kötetlen folyadékot tartalmazó, finomszemcsés anyagokat legalább részben vízteleníteni lehet. Ilyen berendezések főalkatrészei: álló falakkal ellátott vályú, szitalyukakkal kialakított fenéklap, efölött ide-oda járó tolószerv, melynek lökete kisebb a szitafelület hatásos hosszánál, végül az anyagot beadagoló szervek! Utóbbiak az anyagot olyan helyen vezetik a szitafelületre, amely a tolószerv tolófelülete közelében van, amikor e szerv a szitafelület kivezető végétől legtávolabb eső szélső helyzetében van. Ilyen berendezést ismertet a 120.839 számú német szabadalmi leírás. Ezek az ismert berendezések, melyekből többet fokozatokban, egymás mögött helyeznek el, túlnyomórészt az anyag továbbítását végzik, ahol is az anyagban levő, nem kötött folyadék, amennyire lehetséges, a szitalyuikakon át eltávozhatik. A tolószerv lökete csak kevéssel rövidebb a szitafelület hosszánál. Ezért minden löketnél a szitafelületen levő anyag legnagyobb része mindjárt el is távozik. Az anyagban foglalt folyadéknak így nem-igen van módja a szilárd részecskéktől különválni. A találmány alapja az a felismerés, hogy a folyadék kiszitálását tetemesen megjavíthatjuk, ha a felvitt anyagot rövid lökésekkel toljuk el a szitafelületen. Evégből a találmány szerint a löket a szitafelület hosszának negyede vagy még kisebb, előnyösen pedig a hatásos szitahossznak tizede vagy még ennél is kisebb. Az előrehaladó tolószerv a felvitt anyagot mindig rövid szakaszon torlasztja a szitafelület kivezető vége irányában. Az anyagréteg és a szitafelület közötti súrlódás következtében az anyag feltorlódva megszakítatlan lepényt képez, mely a tolószerv löketének végétől a szitafenék kivezető végéig terjed. A tolószerv előrehaladásakor torlasztott anyagrész ehhez a lepényhez szorul és eközben nagyobb mértékben nyomódik össze, mint az ismert berendezésnél. Ezért fontos a tolószervnek a szitafelület hosszához viszonyítva kicsiny lökete, melyet akkorára méretezünk, hogy e lepény a lehető leghosszabb legyen. A találmány szerinti berendezés előnye az, hogy a szíta hossza mégis aránylag rövid lehet, az energiafogyasztás kicsiny és a víztelenítés igen kielégítő. Az egyik előnyös kiviteli alaknál a tolószerv két vagy több részből áll, melyek a hajtóművel akként kapcsolatosak, hogy e részek egymás után haladnak előre. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy az energiafogyasztás egyenletesebb, a csúcsterhelés kisebb és az anyag a vályú kivezető végén egyenletesebben távozik. Minthogy a lökőszervek erővonalai a vályú kivezető vége irányában széttartanak, az anyag kihordása gyakorlatilag a vályú egész szélességében megy végbe. A találmány szerinti berendezés különös jelentőséget kap abban az esetben, ha azt olyan nyíróosztályozóval egyesítjük, amilyent egyebek közt az 1 037.381 számú német közzétett leírás ismertet. Ilyen nyíróosztályozóknál, melyeket általában folyadékban szuszpendált szilárd részecskék keverékének szemcseméret szerinti szétválasztására vagy szilárd részecskékből és folyadékból képzett szuszpenzió részleges víztelenítésére használnak, olyan maradékfrakció keletkezik, mely általában még túl sok folyadékot tartalmaz, semhogy azt szállítószalagon minden további nélkül szállítani lehetne. Ha azonban a találmány szerinti berendezést ilyen nyíróosztályozó után beiktatjuk, nagyon kielégítő víztelenítést érünk el. Ehhez korábban lengő- vagy rezgőszitára volt szükség. Abban az esetben is, ha a nyíróosztályozó csepegtető szitaként szerepel olyan frakció számára, amely