148439. lajstromszámú szabadalom • Üvegellenállások készítése és alkalmazása a híradás- és világítástechnikában

Megjelent: 1961. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.439. SZÁM 21. c. 54—56. OSZTÁLY - RE—310. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Üvegellenállások készítése és alkalmazása a híradás- és világítástechnikában Remix Rádiótechnikai Vállalat, Budapest Feltalálók: Rátky László és Kelen Tibor budapesti lakosok A bejelentés napja: 1960. január 26. A találmány redukált üvegalapanyagú elektromos ellenállások előállítására vonatkozik. Az elektromos iparban, főleg a híradás- és világítástechnikában a rohamos fejlődés következtében az ellenállások vonalán a következő megoldandó kérdések jelentkeztek: Az ellenállások geometriai méretének csökkentése (miniatürizálás). Nagyfrekvenciás célokra indukciómentes ellenállások készítése. Pozitív temperatúra koefficiensű ellenállások alkalmazása (pl. nagynyomású higanygőzlámpa, stb.). Különleges magas ohmértékű (GOhm, TOhm) ellenállások gyártása. Egyéb különleges igénybevételeket Kielégítő ellenállások létrehozása. Ilyen pl. a nagyfeszültségű (15 000 V) impulzusok szűrése. (Autógyertya zavarszűrő ellenállások.) Magas hőmérsékleten üzemeltethető ellenállások előállítása, stb. E megoldandó feladatokat maradéktalanul eddig megoldani még nem sikerült, mert pl. a magas ohmértékű ismert rétegellenállás nem indukciómentes. Az évtizedekig használt, keramikus elvek alapján készülő, kristályszén-réteg, bórkarbonréteg, fémréteg, lakkréteg és műanyagkötésű tömör-ellenállásokkal nem is lehet a feladatokat megoldani. A megoldás csak üveg alapanyagú, tömör ellenállásokkal érhető el. Ismert az irodalomból, hogy üveg, vagy kerámia alapanyagú testek fém- vagy félfém-anyagú elektromos vezető, vagy félvezető rétegekkel vonhatók be. (466.321 és 466.322 sz. kanadai szabadalmak, 1964 322 sz. USA szabadalom, ill. 587.802 sz. USA szab. bejelentés — 2.10.54). A bevonás, pl. a fémek ásványi savakban oldott alakjában magas hőmérsékletű üvegre való felvitelével történik. Ismert továbbá az is, hogy könnyen redukálható oxidokat tartalmazó üvegből, pl. redukáló gázatmoszférában történő hőkezeléssel, annak felületére fém- vagy félfém réteget alakíthatunk ki. Az ún. vezető üvegek előállításánál általában e két ismert eljárás valamelyike használatos. Ezen ismert eljárások azonban fenti alakjukban megfelelő üvegalapanyagú ellenállások készítésére nem alkalmasak. Felismertük azonban azt, hogy ezen ismert eljárások módosításával, ill. továbbfejlesztésével a kívánt célokra alkalmas üvegalapanyagú tömör elektromos ellenállástestek készíthetők. A találmányunk szerinti eljárás redukált üvegalapanyagú elektromos ellenállások előállítására hasznosítja az üveg felületi redukálhatóságát és abban különbözik az ismert eljárásoktól, hogy felületileg redukált üvegport készítünk és azt legalább részben színtereléssel alakítjuk ellenállástestté. A felületileg redukált üvegport kötőanyaggal együtt ellenállástestté sajtoljuk, majd ezután színterelésnek vetjük alá. E színterelés történhet oly módon, hogy az teljes értékű és annak során a kötőanyag kiég, de vezethetjük oly módon is. hogy csupán részlegesen színterelődjék meg a redukált üvegpor és a színterelési művelet során csupán egyes üvegszemcsék kapcsolódjanak felületileg össze a kötőanyagban, miközben a kötőanyag megszilárdul. Ezen eljárással elsősorban a gyengeáramú technikában használható legkülönbözőbb tömör ellenállástesteket nyerhetjük, h alapanyagokat az alábbiak szerint helyesen választjuk meg és hasonlóképpen az üvegpor szemcsenagyságát, a redukció körülményeit és a színterelés hőfokát megfelelően állítjuk be. Alapanyagként célszerű oly üveget alkalmazni, mely SÍO2 mellett az alábbi fémek oxidjait vagy azok egy részét tartalmazza: föld-alkálifémek, alkálifémek, titán, alumínium, ólom és emellett bór-bizmut-antimonoxid közül egyet vagy többet. Az SÍO2 tartalmat célszerű 30—40% között megválasztani, a földalkálioxid (pl. CaO, BaO, MgO)