148437. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pasztásított növényvédőszerek, mint p-p'-diklór-difenil-triklór-metil-metán, vagy hexaklórciklohexán előállítására

Megjelent: 1961. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.437. SZÁM 45. 1. OSZTÁLY — PO—293. ALAPSZÁM Eljárás pasztásított növényvédőszerek, mint p.p'. diklor-difenil-íriklór-metil-metán, vagy hexaklórciklohexán előállítássára Feltalálók: dr. Pogány János vegyészmérnök 50%, Mann Imre igazgató 20%, Linczényi János osztályvezető 20%, Bihari Miklós vegyészmérnök 10%, Budapest A bejelentés napja: 1960. február 17. A legutóbbi évekig a növényvédő szereket, mint pl. a p.p' diklór-difenil-triklór-metil-metánt, vagy hexaklorciklohexánt por alakban, valamilyen hordozóanyagra felvitt állapotban hozták forgalomba, illetve porozásra használták fel. Ezeknek a készítményeknek meg volt az a hátrányuk, hogy felhasználásuk során nem tapadtak kellő mértékben a növényzetre, azokról könnyen lepergett, illetve az időjárás igen komoly mértékben befolyásolta a porzás eredményességét. Éppen ez okból a permetezés eredményességének az időjárástól való legalább, részbeni függetlenítése, illetve a hatóanyagtaritaloim és hordozóanyag arányának a hatóanyag felé való eltolása céljából, újabban a növényvédő szereket, főképpen a p.p'-diklor-difenil-trikloir-nietil-metánt és a hexaklorciklohexánt pasztaiformájában, permetezésre alkalmas módon hozzák forgalomba. A növényvédő szereknek ez az új 'megjelenési formája azonban számos új technikai feladatot rótt az ipar szakembereire. Általános cél, ugyanis, hogy a pasztát minél nagyobb hatóanyag koncentrációval állítsuk elő, vagyis a hordozó anyag mennyiségét a lehető legkisebb koncentrációra kell csökkenteni. Mindezeket pedig úgy kell megoldani, hogy a növényvédőszer paszta stabil legyen és még a gyakorlatban alkalmazott többszázszoros hígítás során se váljanak ki az egyes alkotókomponensek. Eddig ezeknek a követelményeknek kielégítése céljából a növény védőszér pasztákat valamilyen ragasztóanyag, általában enyv, jó diszpergáló szer, rendszerint zsíralkoholszulfonát, továbbá ható és hordozóanyag felhasználásával állították elő. Közös jellemzőjük volt az eddig megismert eljárásoknak, hogy minden esetben szükségszerűen, előírták tapadást fokozó anyag — enyv — és diszpergáló szer egyidejű alkalmazását. Ezeknek az eljárásoknak azonban számos hátrányuk van. Nevezetesen, a tapadást fokozó anyagként eddig használatos enyv kellemetlen szaga a permetezett növényre is átterjedt — pl. burgonya — és azt emberi étkezés céljaira alkalmatlanná tette. A másik hátrány, hogy az eddig használt hordozó anyagok aktív felületének és a hatóanyag mennyiségének kötött aránya nem tette lehetővé a hatóanyag koncentráció megnövelését, más szóval szükségszerű yolt nagymennyiségű hordozót alkalmazni. A másik ok, amely a nagymennyiségű hordozó alkalmazását szükségessé tette, az volt, hogy az így előállított paszták a hígításnál megbomlottak és a hatóanyag a szuszpenzióból kivált, sok esetben még a pasztában is. Ez az oka annak, hogy még a legújabban használt, sósavval aktivált bentonit esetében sem lehetett 35—40% hordozóanyag koncentráció alatt stabil és hígítható pasztákat előállítani. A találmány sikeresen megoldja ezt a feladatot, lehetővé teszi nagy hatóanyag tartalmú növényvédőszer paszták előállítását, amelyek e mellett lényegesen kevesebb hordozó anyagot tartalmaznak. Mindezeket az előnyöket a találmány a leírásban megadott aktívált bentonit és nagy ragasztóképességű védőkolloid egyidejű alkalmazásával éri el. j A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a porított növényvédő szereket, mint p.p'-diklor-difenil-triklor-metil-metánt, vagy hexaklorciklohexánt, valamilyen vízben oldható keményítő, vagy cellulóz éter, illetve észter oldatával egyenletesen elkeverjük, homogenizáljuk, majd hozzákeverünk olyan porított bentonitot, amelyet előzetesen cetil-piridiniumkloriddal, vagy dodecil-, illetve hexadecil-aminnal, vagy cetilaminnal, vagy propilaminnal — önmagában ismert módon — aktiváltak. Végül az anyagokat homogén pasztává keverjük. A találmány szerint úgy járunk el, hogy a kész termékre számítva 50—60% mennyiségű porított p.p'-diklor-dif enil-triklor-metil-metánt, 2—10% mennyiségű karboxilmetilcellulózt 30—40% vízben oldva homogén péppé keverünk, majd ehhez a péphez adjuk hozzá, több részletben állandó keverés közben az 5—25% mennyiségű pl. cetilpiridinumkloriddal aktívált por alakú bentonitot. A teljes mennyiségű hordozó anyag hozzáadása után homogenizálunk, minek végső eredményeképpen fehér színű stabil pasztát kapunk. Az anyagok keverését Z-karú keverőben, vagy pl. malomban