148435. lajstromszámú szabadalom • Folyamatos közvetlenmutató nedvességmérő berendezés szemcsés anyagok, főképpen gabonaneműek víztartalmának meghatározására

Megjelent: 1961. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.435. SZÁM 42. 1. 9.—12. OSZTÁLY — OA—194. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMANY Folyamatos közvetlenmutató nedvességmérő berendezés szemcsés anyagok, főképpen gabonaneműek víztartalmának meghatározására Malomipari és Terménytárolási Kutatóintézet, Budapest Feltalálók: Szálai Lajos mérnök, Budapest és Völ gyesi László mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. március 17. A különböző iparokban nagyjelentőségű szemcsés anyagok nedvességtartalmának folyamatos meghatározása. Az ismert nedvességmérő módszerek egy részénél a mérés eredménye gyakran csak órák múlva nyerhető, holott a technológiai fegyelem betartása érdekében az adatokra a mérés után azonnal szükség lenne. Az említett hiányosságon segítő és gyors eredményt szolgáltató elektromos és elektronikus nedvességmérő berendezéseknek egyik korszerű csoportja a vizsgált anyag dielektromos állandóját méri, mely az anyag nedvességtartalmának függvényében változik. A találmány a nedvességmérő berendezéseknek az utóbbi csoportjába tartozik és célja az ismert megoldások több hiányosságának megszüntetése. A dielektromos állandót mérő ismert berendezések legtöbbjénél nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy a dielektromos állandó nemcsak a nedvességtartalomtól, hanem a mérendő anyag hőmérsékletétől is függ. Ennek áz; összefüggésnek elhanyagolása esetén tehát a mérés eredmény nem elég pontos. A hőmérsékletváltozás hatását úgy igyekeztek kiküszöbölni, hogy a mérőkondenzátoron áthaladó szemcsés anyagot állandó hőmérsékletre, mégpedig a mérőműszer kalibrálási hőfokára — mely rendszerint 20° —melegítették. Ennek a módszernek több hátránya van, Így olyan esetekben — pl. nyáron — amikor az anyag hőfoka 20°-nál magasabb, az anyagot hűteni kellene, ezt azonban elhanyagolják. Másrészt a fűtés folyamán, az anyag tömege nem melegszik át egyenletesen, hanem a külső rétegek a belső részeknél melegebbek. Végül a fűtőberendezés felállítása és üzemelése tetemes ráfordítást igényel. A találmány szerint az anyag melegítését mellőzzük és ehelyett a hídágba, célszerűen a nedvességet mérő műszer és a mérőhíd érzékenységét szabályozó potenciométer közé változtatható ellenállást (potenciométert) iktatunk^ mely, az anyag mindenkori hőmérsékletének megfelelő ellehálíásértékre beállítva, a berendezés hőfokkorrekcióját önműködően elvégzi. A dielektromos állandó mérésének elvén működő ismert berendezéseknél a mérőkondenzátort rendszerint két koncentrikus fémhenger alkotja, melyek között vezetik át a mérendő anyagot. Oly célból, hogy az anyag egy része ne a belső hengerben, tehát a kondenzátoron kívül haladjon át, a belső hengert fent kúpos fedéllel zárják le. Ennek következtében az anyag a kondenzátor felső részén állandóan szűkülő gyűrűkeresztmetszeteken kénytelen áthaladni és így oly mértékben torlódik, hogy az anyag átvezetéséhez felülről tetemes nyomást kell az anyagra és ezzel a kondenzátorra, különösen ennek belső hengerére kifejteni. A nagy nyomás miatt aránylag vastagra kell méretezni a kondenzátorhengert egymáshoz erősítő bordákat. Ezáltal az átáramlási keresztmetszet erősen szűkül, továbbá a bordák mint káros állandó mérési kapacitások különösen érzékeny mérőműszer alkalmazását követelik meg. E hátrányok kiküszöbölésére a találmány szerint a belső kondenzátorhengert felső végénél sem zárjuk le, hanem az anyag egy részét azon keresztül vezetjük. Ezáltal az említett fokozott nyomás és anyagtorlódás megszűnik és az összekötő bordák aránylag vékonyak lehetnek, a mérőműszernek pedig nem kell különösebben érzékenynek lennie. A belső hengerben áthaladó anyag a mérési folyamatban nem,.vesz ugyan részt, ez azonban gyakorlatilag nem befolyásolja a mérés eredményét, mert ez az anyagmennyiség csupán 15— 20%-a a teljes anyagmennyiségnek. A mérőkondenzátor hengereit eddig csupasz fémcsövekből vagy pedig fémmel bevont kerámiai anyagból készítették. Mindkét esetben fellépett az a hátrány, hogy a mérendő anyagon át a kondenzátor felé ohmos .átvezetés jött létre, mely a mérési eredményt meghamisította. A találmány szerint a fémcsövekből készült