148411. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfonsavhidrazidok előállítására

2 148.411 nyösen közömbös szerves oldószerben, mint pl. etanolban vagy benzolban hajtjuk végre. Az ekkor közti termékként keletkező hidrazont redukálással az I szerinti vegyületté alakíthatjuk át. A redukálást előnyösen litiumalumíniumhidriddel éteres oldatban, vagy nátrium- vagy káliumbórhidriddel vizes alkoholban, vagy katalizátor, mint pl. palládiumszén jelenlétében végrehajtott hidrogénezéssel foganatosíthatjuk. Azokba a savhidrazidokba, amelyekben R3 hidrogén, sóvá alakítás és a hidrogéntől különböző R3 maradékot leadó szerrel való reagáltatás útján további helyettesítőt vihetünk be. A fémsóvá alakítást előnyösen nátriumhidroxiddal, nátriumetiláttal, nátriumhidBiddel, káliumamiddal, stb. való kezeléssel hajthatjuk végre. A kapott fémvegyületet előnyösen reakcióképes eszterekkei, mint pl. arilszulfonsaveszter ékkel vagy halogenidekkel alakíthatjuk át. A találmány szerinti eljárás termékei gátolják a monoaminoxidázok működését; egyes képviselőik kifejezett depresszió ellenes hatásosságukkal tűnnek ki és teljes legyöngülés esetén súlygyarapítóan hatnak. E vegyületek gyógyszerkincsünk értékes gazdagítását jelentik. 1. példa: 22,2 g izopropilhidraziiinak 300 ml benzolban való oldatába kavarás közben, adagokban 28 g p-toluolszulfokloridot viszünk be. 2 óra múlva a kivált izopropilhidrazin-hidrokloridot lenuccsoljuk, a benzolos oldatot 3—4-szer vízzel kimossuk, nátriumszulfát felett megszárítjuk és vákuumban bepároljuk. Az olajos maradékot éterrel eldörzsöljük, a kivált kristályokat lenuccsoljuk és kevés tokióiban átkristályosítjuk. A kapott 1-p-toluolszulfonil-2-izopropil -hidrazin olvadáspontja 96— 98 C°. 2. példa: 24,4 g benzilhidrazint 19 g p-toluolszulfoklorid 250 ml benzolban való oldatával az 1. példa szerint reakcióba hozunk. A keletkezett csapadékot lenuccsoljuk, a benzilhidrazin-hidrokloridot vizes mosással eltávolítjuk és a maradékot dioxánban átkristályosítjuk. Ily módon 1-p-toluolszulfonil-l-benzil-hidrazint kapunk, amelynek olvadáspontja 125—126 C°. Ha a p-toluol-szulfoklorid helyett p-klór—benzoeszulfokloridot használunk, hasonló módon az l-p-klór-benzolszulfonil-l-benzil-hidrazinhoz jutunk, amelynek olvadáspontja benzolos átkristályosítás után 111—112 C°. 3. példa: 19 g p-toluol-szulfokloridnak 55 ml benzolban való oldatához kavarás közben lassan 30 g 1-foenzil-etil-hidrazinnak 50 ml benzolban való oldatát csepegtetjük. Az elegyet éjszakán át állni hagyjuk, a kivált (l-benzil-etil)-hidrazin-hidrokloridot lenuccsoljuk és a benzolos réteget 3—-4-szer vízzel kimossuk. Ezután nátriumszulfát felett megszárítjuk, majd vákuumban bepároljuk, végül a maradékot jéghideg éterrel eldörzsöljük, amikor az anyag kristályosodik. Kevés széntetrakloridban ban végzett átkristályosítás után az 1-p-toluolszulfonil-2-(l-benzil-etil)-hidrazint kapjuk, amelynek olvadáspontja 96—98 C°. 4. példa: 91 g p-toluol-szulfokloridot 250 ml alkoholban 50—60 C°-on feloldunk és adagokban 65 ml 80%os hidrazinhidrát és 100 ml alkohol jéggel hűtött elegyéhez adjuk. A reakció hevességének csökkentése végett időnként jeges vízzel hűtjük. Két óra múlva az elegyet lenuccsoljuk, kevés jéghideg alkohollal és sók vízzel kimossuk. Az így kapott p-toluolszulfosav-hidrazid olvadáspontja 109—111 C°. 40 g p-toluölszulfosav-hidrazidot 500 ml acetonnal 3 órán át visszafolyatás mellett főzünk. Ezután éjszakán át jégszekrényben kristályosodni hagyjuk, lenuccsoljuk és sok éterrel kimossuk. A kapott l-p-toluol-szulfonil-2-izopropiliden-hidrazin olvadáspontja 159—160 C°. 45 g l-p-toluolszulfonil-2-izopropiliden-hidrazint 500 ml dioxánban feloldunk és 20 g 5%-os platinaszén jelenlétében hidrogénezünk. A hidrogénezés igen lassan megy végbe és a szükséges hidrogénmennyiség kb. 75%-ának felvételé után teljesen abbamarad. A katalizátort leszűrjük, a szűredéket vákuumban bepároljuk, amikor is nem éles, 60—• 90 C° olvadáspontú nyers termékhez jutunk. E nvers terméket tisztítás végett kevés toluollal felfőzzük, amikor 'a kiindulási anyag oldatlanul visszamarad. Forrón szűrünk és a szűredéket 0 C°-ra hűtjük le. Lehűlés közben az 1-p-toluolszulfonil-2-izopropil-hidrazin kristályosodik ki, amelynek olvadáspontja 96—98 C°. 5. példa: 24,4 g benzilhidrszinnak 250 ml benzolban való oldatához kavarás közben lassan 7,6 ml metánszulfoklorid 50 ml benzolban való oldatát csepegtetjük. Az elegyet éjszakán át állni hagyjuk, a kivált benzilhidrazin-hidrokloridot lenuccsoljuk, a benzolos oldatot háromszor vízzel kimossuk, nátriumszulfát felett megszárítjuk, majd vákuumban bepároljuk és a maradékot éter és petrol éter elegyével (2 :1) eldörzsöljük. Kevés széntetrakloridban végzett átkristályosítás után az 1-metánszulfonil-1-benzil-hidrazint kapjuk, amelynek olvadáspontja 54—57 C°. 6. példa: Ha benzilhidrazin helyett 30 g (1-benzil-etil)-hidrazint használunk és az 5. példa szerint dolgozunk, az \ l-metán-szulfonil-2-(l-benzil-etil)-hidrazint kapjuk meg, amelynek olvadáspontja 108—• 109 C°. 7. példa: 24,4 g benzilhidrazint 18,25. g tiofén-2-szulfokloriddal hozunk a 2. példa szerinti módon reakcióba. A kapott csapadékot lenuccsoljuk, a benzilhidrazin-hidrokloridot vizes mosással eltávolítjuk és a maradékot éterben átkristályosítjuk. Ily módon az l-(tiofén-2-szulfonil)-2-benzil-hidrazinhoz jutunk, amelynek olvadáspontja 100—101 C°.