148411. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfonsavhidrazidok előállítására

2 148.411 nyösen közömbös szerves oldószerben, mint pl. etanolban vagy benzolban hajtjuk végre. Az ek­kor közti termékként keletkező hidrazont redu­kálással az I szerinti vegyületté alakíthatjuk át. A redukálást előnyösen litiumalumíniumhidriddel éteres oldatban, vagy nátrium- vagy káliumbór­hidriddel vizes alkoholban, vagy katalizátor, mint pl. palládiumszén jelenlétében végrehajtott hidro­génezéssel foganatosíthatjuk. Azokba a savhidrazidokba, amelyekben R3 hid­rogén, sóvá alakítás és a hidrogéntől különböző R3 maradékot leadó szerrel való reagáltatás út­ján további helyettesítőt vihetünk be. A fémsóvá alakítást előnyösen nátriumhidroxiddal, nátrium­etiláttal, nátriumhidBiddel, káliumamiddal, stb. való kezeléssel hajthatjuk végre. A kapott fém­vegyületet előnyösen reakcióképes eszterekkei, mint pl. arilszulfonsaveszter ékkel vagy halogeni­dekkel alakíthatjuk át. A találmány szerinti eljárás termékei gátolják a monoaminoxidázok működését; egyes képvise­lőik kifejezett depresszió ellenes hatásosságukkal tűnnek ki és teljes legyöngülés esetén súlygyara­pítóan hatnak. E vegyületek gyógyszerkincsünk értékes gazdagítását jelentik. 1. példa: 22,2 g izopropilhidraziiinak 300 ml benzolban való oldatába kavarás közben, adagokban 28 g p-toluolszulfokloridot viszünk be. 2 óra múlva a kivált izopropilhidrazin-hidrokloridot lenuccsol­juk, a benzolos oldatot 3—4-szer vízzel kimossuk, nátriumszulfát felett megszárítjuk és vákuumban bepároljuk. Az olajos maradékot éterrel eldörzsöl­jük, a kivált kristályokat lenuccsoljuk és kevés tokióiban átkristályosítjuk. A kapott 1-p-toluol­szulfonil-2-izopropil -hidrazin olvadáspontja 96— 98 C°. 2. példa: 24,4 g benzilhidrazint 19 g p-toluolszulfoklorid 250 ml benzolban való oldatával az 1. példa sze­rint reakcióba hozunk. A keletkezett csapadékot lenuccsoljuk, a benzilhidrazin-hidrokloridot vizes mosással eltávolítjuk és a maradékot dioxánban átkristályosítjuk. Ily módon 1-p-toluolszulfonil-l­-benzil-hidrazint kapunk, amelynek olvadáspontja 125—126 C°. Ha a p-toluol-szulfoklorid helyett p-klór—ben­zoeszulfokloridot használunk, hasonló módon az l-p-klór-benzolszulfonil-l-benzil-hidrazinhoz ju­tunk, amelynek olvadáspontja benzolos átkristá­lyosítás után 111—112 C°. 3. példa: 19 g p-toluol-szulfokloridnak 55 ml benzolban való oldatához kavarás közben lassan 30 g 1-foen­zil-etil-hidrazinnak 50 ml benzolban való oldatát csepegtetjük. Az elegyet éjszakán át állni hagyjuk, a kivált (l-benzil-etil)-hidrazin-hidrokloridot le­nuccsoljuk és a benzolos réteget 3—-4-szer vízzel kimossuk. Ezután nátriumszulfát felett megszárít­juk, majd vákuumban bepároljuk, végül a mara­dékot jéghideg éterrel eldörzsöljük, amikor az anyag kristályosodik. Kevés széntetrakloridban ban végzett átkristályosítás után az 1-p-toluolszul­fonil-2-(l-benzil-etil)-hidrazint kapjuk, amelynek olvadáspontja 96—98 C°. 4. példa: 91 g p-toluol-szulfokloridot 250 ml alkoholban 50—60 C°-on feloldunk és adagokban 65 ml 80%­os hidrazinhidrát és 100 ml alkohol jéggel hűtött elegyéhez adjuk. A reakció hevességének csökken­tése végett időnként jeges vízzel hűtjük. Két óra múlva az elegyet lenuccsoljuk, kevés jéghideg alkohollal és sók vízzel kimossuk. Az így kapott p-toluolszulfosav-hidrazid olvadáspontja 109—111 C°. 40 g p-toluölszulfosav-hidrazidot 500 ml ace­tonnal 3 órán át visszafolyatás mellett főzünk. Ezután éjszakán át jégszekrényben kristályosodni hagyjuk, lenuccsoljuk és sok éterrel kimossuk. A kapott l-p-toluol-szulfonil-2-izopropiliden-hidra­zin olvadáspontja 159—160 C°. 45 g l-p-toluolszulfonil-2-izopropiliden-hidrazint 500 ml dioxánban feloldunk és 20 g 5%-os platina­szén jelenlétében hidrogénezünk. A hidrogénezés igen lassan megy végbe és a szükséges hidrogén­mennyiség kb. 75%-ának felvételé után teljesen abbamarad. A katalizátort leszűrjük, a szűredéket vákuumban bepároljuk, amikor is nem éles, 60—• 90 C° olvadáspontú nyers termékhez jutunk. E nvers terméket tisztítás végett kevés toluollal fel­főzzük, amikor 'a kiindulási anyag oldatlanul visszamarad. Forrón szűrünk és a szűredéket 0 C°-ra hűtjük le. Lehűlés közben az 1-p-toluol­szulfonil-2-izopropil-hidrazin kristályosodik ki, amelynek olvadáspontja 96—98 C°. 5. példa: 24,4 g benzilhidrszinnak 250 ml benzolban való oldatához kavarás közben lassan 7,6 ml metán­szulfoklorid 50 ml benzolban való oldatát csepeg­tetjük. Az elegyet éjszakán át állni hagyjuk, a kivált benzilhidrazin-hidrokloridot lenuccsoljuk, a benzolos oldatot háromszor vízzel kimossuk, nát­riumszulfát felett megszárítjuk, majd vákuumban bepároljuk és a maradékot éter és petrol éter ele­gyével (2 :1) eldörzsöljük. Kevés széntetraklorid­ban végzett átkristályosítás után az 1-metánszulfo­nil-1-benzil-hidrazint kapjuk, amelynek olvadás­pontja 54—57 C°. 6. példa: Ha benzilhidrazin helyett 30 g (1-benzil-etil)­-hidrazint használunk és az 5. példa szerint dolgo­zunk, az \ l-metán-szulfonil-2-(l-benzil-etil)-hidra­zint kapjuk meg, amelynek olvadáspontja 108—• 109 C°. 7. példa: 24,4 g benzilhidrazint 18,25. g tiofén-2-szulfoklo­riddal hozunk a 2. példa szerinti módon reakció­ba. A kapott csapadékot lenuccsoljuk, a benzilhid­razin-hidrokloridot vizes mosással eltávolítjuk és a maradékot éterben átkristályosítjuk. Ily módon az l-(tiofén-2-szulfonil)-2-benzil-hidrazinhoz ju­tunk, amelynek olvadáspontja 100—101 C°.

Next

/
Thumbnails
Contents