148411. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfonsavhidrazidok előállítására
Megjelent: 1961. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.411. SZÁM 12. o. 23—24. OSZTÁLY — HO—625. ALAPSZÁM Eljárás szulfonsavhidrazidok előállítására F. Hoffmann La Roche & Co. Aktiengesellschaft cég, Basel (Svájc) Feltalálók: Gutmánn Hugó vegyész, Reinach/BL (Svájc), Hegedűs Baltazár vegyész, Binningen (Svájc) A bejelentés napja: 1959. december 31. Svájci elsőbbsége: 1958. december 31. A találmány eljárás az alábbi általános képletű szulfonsavhidrazidok előállítására R3 R!_S02 —N —NH —R 2 ahol Rí adott esetben halogénatommal szubsztituált alifás, aromás vagy aralifás szénhidrogénmaradékot, vagy heterociklusos maradékot, R2 és R3 hidrogént vagy aralifás, 3—7 szénatomot tartalmazó' aliciklusos, vagy 2—7 szénatomot tartalmazó telített, egyenes vagy elágazó láncú alifás szénhidrogénmaradékot jelent, mimellett az R2 és R3 szubsztituensek közül legalább egy nem lehet hidrogén. A fenti képletben Rj-el megjelölt szubsztituens példaképpen esetleg halogénnel szubsztituált alkilmaradék, mint metil, etil, propil, izopropil, n-butil, stb.; ariimaradék, mint fenil, naftil, stb.; aralkil, mint benzil, 1-féniletil, 1-benziletil, fenilizopropil, stb.; alkilfenilmaradék, mint tolil, etilfenil, stb. 5 vagy 6-tagú heterociklusos maradék, mint tisnil, piridil, stb. Az R2 és R 3 maradékok előnyös képviselői pl. a fenil-alkilmaradék, mint benzil, 1-feniletil, 1-benziletil, stb.; cikloalkilmaradék, mint ciklopropil, ciklobutil, ciklohexil, ciklohexilmetil, stb.; és alkilmaradék, mint izopropil, szek.-butil, stb. A találmány szerinti eljárást az jellemzi, hogy az Rí— S02 — X II általános képletű vegyületet — ahol X halogénatomot, amino- vagy szulfon iloxi-, vagy aciloxicsoportot jelent és Rj jelentése a fentivel azonos •— hidrazinnal, hidrazint lehasító szerrel, vagy az R3 HN — NH — R2 III általános képletű heleyttesített hidrazinnal — ahol R2 és R3 jelentése a fentivel azonos — kondenzáljuk, adott esetben a hidrogéntől különböző R2 maradékot vezetünk be, úgy, hogy a terméket megfelelő karbonilvegyülettel hozzuk reakcióba és a keletkezett hidrazont redukáljuk, kívánt esetben a hidrogéntől különböző R3 gyököt vezetünk be úgy, hogy a savhidrazidot fémsóvá alakítjuk és az utóbbit az R3-gyököt leadó szerrel hozzuk kölcsönhatásba. A II képlet szerinti vegyületet hidrazinnal, hidrazint lehasító szerrel vagy a III képlet szerinti vegyülettel célszerűen oldószer, mint pl. benzol, alkohol vagy víz jelenlétében reagáltatjuk. A II képlet szerinti vegyületként előnyösen helyettesített szulfonsavhalogenideket, különösen kloridokat használhatunk. A hidrazinnal, illetve ennek helyettesítési termékeivel végzett kondenzáció során keletkező halogénhidrogént, előnyösen a halogénhidrogént megkötő szerrel, mint pl. piridinnel, nátriumhidroxiddal, stb. hatástalanítjuk. A halogénhidrogént megkötő szerként a fölöslegben alkalmazott hidrazmkomponens is szolgálhat. Mono-helyettesített hidrazinvegyület alkalmazása esetén a szubsztituenstől és a szulfonsavhalogenidtől függően Ni- vagy N2 helyettesített szulfonsavhidrazidokat kapunk. Így pl. azt találtuk, hogy elágazó szénláncú szubsztituens, mint pl. izopropilvagy 1-benziletilmaradék jelenlétében a szulfonsavmaradék főként a nem helyettesített nitrogénatomhoz kapcsolódik, míg benzilhidrazin, vagy etilhidrazin alkalmazása során a szulfonálás főként azon a nitrogénatomon következik "be, amely már egy szubsztituenst tartalmaz. Mivel csupán azok a hidrazinszármazékok képesek alkálisók képzésére, amelyeknek a szulfonilmaradékkal kapcsolódó nitrogénatomján még hidrogénatom van, az Ni- és N2 -helyettesített szulfonsavhidrazidok könnyen elkülöníthetők. Ha az első lépésben képződött savhidrazid az N2 -helyzetben nem helyettesített, karbonilvegyülettel hozható reakcióba. Ezt az átalakítást elő-
