148399. lajstromszámú szabadalom • Elektromágnesesen kapcsolható lamellás tengelykapcsoló elektromágnesen át nem járt lamellákkal

2 148.399 ben gyengített mágneses fluxus közelítően csak egyik pólustól a másik pólushoz legyen átvezethető. A találmány szerint a feladatot azáltal oldjuk meg, hogy az 1 mágnes pólusfelületei és 2 horgonylemez között levő légrésbe önmagában ismert 17 membránrugót helyezzük el ferde helyzetben oly módon, hogy a membrán keresztmetszet ferde helyzete következtében a levegőn átvezető út lényegesen rövidebb lesz, mint azoknál a tengelykapcsolóknál, amelyeknél membránrugó nincs. Az erő a 17 membrán rugónak mágnes felé fordított külső széléről, — amelyet a 2 horgonytárcsa 18 pereme vesz körül — vivődik át a 2 horgonytárcsára. Más mágneses rendszerekkel szemben a 17 membránrugó már a meghúzási folyamat első fázisában tekintélyes erőt fejt ki az 1 mágnes irányában, úgyhogy nagyobb légrés esetén is a bekapcsolás kezdetétől fogva aránylag nagy húzóerőt fejt ki a 2 horgonytárcsára és ennek következtében nagy lesz a kapcsolási sebesség. Amint az 1 mágnes pólusai és 2 horgonytárcsa fokozatosan közelednek egymáshoz, a 2 horgonytárcsát, is fokozódó mértékben járja át a mágneses fluxus, ezáltal ő maga is mind erősebb húzóerőt fejt ki. A tengelykapcsoló találmány szerinti kiképzése annak működését tovább javítja, különösen abból a szempontból, hogy a horgonytárcsa gyorsabb meghúzását érjük el, anélkül, hogy kizárnánk kúpos pólusfelületek alkalmazását, például a membránrugó csökkentése által, és anélkül, hogy a szükséges egyes alkatrészek méreteit és összdarabszámát növelnénk. Célunk továbbá, hogy azokat a tengelykapcsoló alkatrészeket, amelyek a tengelykapcsoló tengelyével koaxiálisán vannak elrendezve, lehetőleg sima határoló vonalú forgástestekként képezzük ki anélkül, hogy más, a találmánynak ugyanilyen irányú javítási lehetőségeiről lemondanánk. A találmánynak egy célszerű további kiképzése például ezen túlmenően oly módon adódik, hogy a találmány szerinti előnyöket a csűszógyűrű mentes elektromágneses tengelykapcsolókra is átviszszük és az 1 mágnest, amely eddig a tengelykapcsoló 9 belső testével szilárdan össze volt kötve, most 20 gördülő csapágyazás útján a 9 belső testen forgathatóan árazzuk, oly módon, hogy az áramhózzávezetést az 1 helytálló mágnesekhez csúszógyűrűk alkalmazása nélkül, például egy, az 1 megnessel szilárdan összekötött 23 áramhozzávezető kábel segítségével oldjuk meg. Ennek az elrendezésnek megfelelően az 1 nyugvómágnes a forgó 2 horgonytárcsát 17 membránrugóval annyira húzza magához, amennyire ezt egy közbenső, a belső gyűrű, a 17 membránrugó és 20 gördülőcsapágy között elrendezett 21 távolságtartó gyűrű megengedi, amely ekkor maradék légrést képez. Tekintettel arra, hogy mint ismeretes, az összes mágnesrendszereknél nagy légrések áthidalására szükséges fluxus a véghelyzetben, azaz meghúzott horgonytárcsa mellett, nagyobb, mint amire szükség volna anélkül, hogy nagyobb mágneses erőt eredményezne —• tekintettel a mágnesezési görbe lapos lefolyására, — a véghelyzetben többlet marad fenn, úgy, hogy ebben a helyzetben a membránrugón átfolyó mágneses részfluxus valójában nem okoz a horgony tárcsánál számottevő erőveszteséget. A többnyire csavarrugóként kialakított visszahúzó rugók elmaradása következtében, — amelyeknek működésé: találmányunknál a membránrugó vette át — annak ellenére, hogy a működésben javulás következett be, a szükséges alaktrészek összmennyisége csökkent. A csavarrugóknál előállítási okokból elkerülhetetlen megmunkálási pontatlanságok és az ezzel kapcsolatos + 10%-os erőkülönbségek már nem befolyásolhatják hátrányosan a tengelykapcsoló működését. A következőkben a találmányt példaként rajzok kapcsán ismertetjük. Az 1. ábra a csúszógyűrűs és átmenő tengelyes, mellék külsőtesttel és szabadonfutó persellyel ellátott tengelykapcsoló hosszmetszetét ábrázolja, a 2. ábra a tengelykapcsolónak ugyanazt a hosszmetszetét ábrázolja, mint az 1. ábra, de csúszógyűrűk nélküli kivitelben, a 3. ábra az 1. ábra szerinti tengelykapcsoló. I—I vonala mentén, vett keresztimetszetet mutat, a 4. ábra a főszabadalom, szerinti elektromágneses tengelykapcsoló példakénti erő-út görbéjét mutatja, az 5. ábra az új találmány szerinti példaképpenl erő-út görbét ábrázolja. Az ábra a kapcsolót kikapcsolt állapotban mutatja. Ha 1 mágnes gerjesztőáramát bekapcsoljuk, 17 membránrugót mágneses fluxus járja át és a 2 horgonytárcsa 18 peremén keresztül A nyíl irányában húzóerőt fejt ki a 2 horgonytárcsára. Amint a 2 horgonytárcsa fokozatosan közeledik, azt is mindjobban átjárja a mágneses fluxus és ugyancsak az 1 mágnes irányában ható húzóerőt fejt ki. A 2 horgonytárcsát 3 csavarok az ujjszerű 19 meghosszabbításokon keresztül. 4 véggyűrűvel szilárdan összekötik és ezzel merev egységet alkotnak.. Ennek következtében a 4 véggyűrűre átvitt mágneses erőt az 5 tányérrugó és ennek külső kör alakú 15 széle a lamellacsomagra viszi át. A 6 és 7 belső és külső lamellákban, továbbá a 12 nyomótárcsában és a 13 üreges nyomótárcsában keletkező súrlódási zárás a 8 tengelyről a 9 belső testen keresztül bevezetett forgató nyomatékot a 10 külső testre viszi át. A 2. ábra a tengelykapcsoló csűszógyűrű nélkül kivételét mutatja. Az 1 mágnes ismert módon 20 gördülő csapággyal 9 belső testen forgathatóan van ágyazva. A nyugvó 1 mágnes, amelyet egy, a mágnesen szilárdan elrendezett 22 áramhozzávezető kábelen keresztül táplálunk, a forgó 2 horgonytárcsát 17 membránrugóval együtt magához húzza, annyira, hogy az 1 mágnes pólusai és a 2 horgonytárcsa között csak az inaktív maradék légrés marad. Ezt a maradék légrést a 20 gördülő csapágy és a 17 membránrugó között elrendezett 21 távolságtartó gyűrű biztosítja, illetőleg határolja. A 3. ábra nézetben mutatja 17 membránrugót, amelyben a 3 csavarok megerősítése céljából 22 nyílások vannak. 22 nyílások célja egyben az is, hogy az aránylag vékony 17 membránrugó átbillentését annak megfeszített állapotában megakadályozzák. A 4. és 5. ábra a tengelykapcsolóknak meghúzási diagramjait mutatja membránrugó nélkül és