148366. lajstromszámú szabadalom • Rációaktív sugárzást távjelző berendezés

Megjelent: 1961. június 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.366. SZÁM 21. g. 17.-21. OSZTÁLY — CE—312.' ALAPSZÁM Radioaktív sugárzást távjelző berendezés Czeglédy György oki. gépészmérnök 51%, Ember György oki. villamosmérnök 49% mindketten budapesti lakosok A bejelentés napja: 1958. december 17. A találmány tárgya berendezés, mely rádióaktív sugárzás mennyiségének és minőségének nagy távolságból, pl. rádióvétel segítségével történő meghatározására alkalmas. Jól felhasználható pl. a levegő rádióaktív sugárzásának mérésére, pl. meteorológiai ballonnal történő felengedés útján, vagy nagy területek rádióaktív sugárvédelmi ellenőrzésének folyamatos biztosítá továbbá minden olyan esetben, amikor kis és közepes intenzitású rádióaktív sugárzás mérésének folyamatos és tetszés szerinti ideig tartó elvégzése a detektornak az indikál ó-berendezéssel való közvetlen mechanikai, vagy elektromos összeköttetése nélkül válik szükségessé. Az eddig használatos módszerekkel szemben a találmány tárgyát képező berendezés különösen nagy érzékenységével, rendkívül kis fogyasztásával, valamint egyszerű, kis súlyban és méretben történő megvalósíthatóságával tűnik ki. A készülék kis fogyasztása ellenére nagy távolságú összeköttetések létesítésére is alkalmas. A találmány tárgyát képező elrendezést az alábbiakban ismertetjük: Az la. és lb. ábrákon a berendezés elvi működését magyarázó blokkséma látható. A 2. ábrán a berendezés egy-egy részének példaképpeni kiviteli módozatát tüntettük fel. A teljes berendezés két fő részből áll: az la ábra a rádióaktív sugárzást detektáló és ezt rádiófrekvenciás jelekké átalakító ún. szondát ábrázolja, az lb. ábra pedig a szondától alkalmas távolságban elhelyezett indikáló-berendezést tünteti fel. A mérendő rádióaktív sugárzás az la. ábrán látható elrendezés 1 és 2 jelű detektoraira jut, amelyek a mérendő kis intenzitásnak megfelelően halogén töltésű Geiger—Müller számlálócsövek. A két számlálócső úgy van megválasztva hogy működési feszültségük azonos, de amíg az 1 számlálócső béta és gamma sugárzásra érzékeny, addig a 2 számlálócső csupán a gamma sugárzást detektálja. Az 1 és 2 számlálócsövek a rajtuk keresztül haladó rádióaktív sugárzás hatására elektromos impuzusokat szolgáltatnak, amelyek a számlálócsövekhez kapcsolt 3 és 4 impulzusformáló áramköröket működtetik, A 3 és 4 impulzusformáló fokozatok azonos felépítésű, tranzisztort tartalmazó áramkörök, amelyek olyan kivitelűek, hogy nyugalomban — tehát amikor a számlálócsövek nem állíthatnak elő impulzust — áramot nem, vagy csak igen keveset fogyasztanak. Ez a követelmény könnyen teljesíthető pl. egy tranzisztort igénylő monostabil blocking-oscillator impulzusformálóként történő felhasználása esetén, amely csupán akkor fogyaszt áramot, hogyha indító impulzust kap. A 3 és 4 impulzusformáló között csupán az a különbség, hogy a biliencsi idejük — tehát az általuk szolgáltatott formált impulzusok időtartama — különböző. Mivel az impulzusformáló körök csupán a billenési időtartam alatt fogyasztanak teljesítményt, ezért a kis fogyasztás biztosítása érdekében, célszerű az 1 számlálócsőhöz tartozó 3 formáló billenési idejét rövidebbre és a 4 formálókörét pedig hosszabbra választani, mivel az 1 számlálócső a béta és gamma sugárzást, a 2 pedig csupán a gamma sugárzást detektálja. Figyelembevéve azt a tényt, hogy a Geiger—Müller számlálócsövek holtideje 50—100 Psec nagyságrendű, a két formálókör billenési idejét is ebben a nagyságrendben pl. 50 í'-see-ra és 150 /xsec-ra célszerű megválasztani. A 3 és 4 formálókörök impulzusai a 5 tranzisztoros oscillátort működtetik oly módon, hogy az oscillator csupán a formált impulzusok időtartama alatt rezeg, különben pedig le van zárva és nyugalomban áramot nem fogyaszt. A 5 oscillator rádiófrekvenciás tartományban dolgozik és pontos frekvenciáját az alkalmazás körülményei és helyi adottságai szabják meg. Az oscillator nagyfrekvenciás jeleit a hozzákapcsolt 6 antenna sugározza ki elektromágneses hullámok formájában. - Amint az előzőkből látható, a berendezés fentiekben ismertetett része csupán akkor vesz fel teljesítményt, ha a detektorok jelet szolgáltatnak. Itt nem vesszük figyelembe a tranzisztorok sötét áramát, ami természetesen akkor is fennáll, ha nincs jel, vagyis a tranzisztorok le vannak zárva. így íigyelembevéve azt a tényt, hogy a berendezés