148357. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fürdőkészítmény előállítására
Megjelent: 1961. június 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.357. SZÁM 30. f. 6—11. OSZTÁLY — AE—104. ALAPSZÁM Eljárás fürdőkészítmény előállítására VEB Ankerwerk Rudolstadt cég, Rudolstadt/Thüringen (NDK), mint a feltaláló: Prof. dr. med. habil Kukowka Albert, egyetemi tanár, Greiz-i lakos jogutódja A bejelentés napja: 1959. október 27. Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1958. október 27. A találmány eljárás fürdőkészítmény előállítására. Az ezen készítményből előállított fürdő bármilyen szokásos kifolyónyílással felszerelt közönséges fürdőkádban, minden kórházban, gyógyintézetben, ambulatóriumban és a beteg otthonában is használható anélkül, hogy a lefolyóvezetékek dugulásának veszélye fennforogna. A tőzeget (moor-t) általában kádfürdők alakjában gyógyfürdőhelyeken használják, pl. Elsterben, Pyrmontban, Kissiingenben, Franzensbadban, Marienbadban, stb. Az említett és más tőzegfürdőgyógyhelyeken a ,,imórfürdők"-hö,z szükséges nyersanyag, ti. a fürdési célokra alkalmas tőzeg, mint helyhezkötött gyógytényező, magában a helységben, ill. annak közvetlen közelében állt rendelkezésre. A tőzeglelőhelyek azonban lassanként kimerültek. Ez idő szerint a megfelelő fürdőtőzeget számos gyógyhelyre gyakran nagy távolságról, tekintélyes költségekkel szállítják. A szállítással különböző hátrányok járnak, pl. tárolás céljára raktárszinek építendők és ezek permetező berendezésekkel szerelendők fel. A tőzeg a raktárakból az előkészítőműhelyekbe, ún. ,,mórkonyhák"-ba szállítandó s az utóbbiak a megfelelő felszereléssel látandók el. Meglehetősen bonyolult feladat a tőzegnek gépi úton való felaprítása is, stb. A „klasszikus" mórfürdők további hátránya abban van, hogy az előkészített tőzeget különleges, e célra szerkesztett kádakban vízzel kb. 25—60 percig keverni és felmelegíteni kell. Ezután a kész tőzegfürdőmasszát a fürdőkádakba juttatják. Egy fürdőhöz átlagban kb. 150—250 kg nyerstőzeg szükséges. A mórfürdőkádakat bő lefolyóval kell ellátni és a fürdőintézmény egész lefolyó rendszerét széles átmérőjű csövekkel kell felszerelni, hogy azokat a lebocsátott sűrű pép el ne tömje. Végül a kihasznált fürdőtőzeget valahol el is kell helyezni. Ez vagy a természetes lelőhelyen a tőzegfejtés folyamán felszabadult lerakodógödrökbe, vagy e célra elrendezett, ún. „tőzegtasakok"-ba történik, melyek építése és az e célra alkalmas terület megszerzése tekintélyes költségekkel jár. A mórfürdők fentebb vázolt körülményes elkészítése, a tőzegelőkészítő- és a fürdőtelepek nagy beruházási költségei és helykövetelményei miatt az ilyen fürdőket általában gyógyhelyeken szolgáltatják ki, ahol, magától értetődően, különleges laboratóriumok felállításáról is gondoskodni kell, melyek a szükséges fizikai, vegyi és egészségügyi vizsgálatokat végzik. E laboratóriumokban az egyes tőzegfajtákat, fürdési célokra való alkalmasságuk szempontiából vizsgálják, továbbá megállapítják, hogy a lelőhelyek, ill. az onnan kitermelt tőzeg, nincsenek-e patogén csírákkal szenynyezve. Azt találtuk, hogy huminsavakban, ezek kísérő anyagaiban és bitumenes anyagokban dús őrölt barnaszenekből (melyek lehetőleg kevés homokot és rostos kísérőanyagot tartalmaznak) fürdőkészítmény állítható elő, amely idült reumás megbetegedések ellen legalább olyan hatásos, mint az eddig szokásos „klasszikus" mórfürdők. Ezáltal egyszerűbb úton és kisebb anyagfelhasználással olyan, különböző aktivitású fürdőkészítmény állítható elő, melynek alkalmazása a mórfürdők elkészítésének fent ismertetett hátrányaitól mentes. A találmány szerint a barnaszenet 2—150, előnyösen 20—75 mikron szemcsenagyságúra őrölve, a barnaszén szemcsenagyságától függően 0,4—0,75 súlyrész vízzel, erélyes kavarás útján egynemű sötétszínű kenőc^, áll. kocsonyaszierű massizává dolgozzuk fel. A kavarást percenként 10 000-nél nagyobb fordulatszámú Sizuszpenziókészítő gépben eszközöljük. A keletkező egynemű masszát 50— 200 g-os adagokban a kívánt hőmérsékletű fürdővízbe adagoljuk, melyben az, egyszerű felkeveréssel, igen finom,, kolloid szuszpenzió alakjában oszlik el. A fürdők használatánál az adagolás, a fürdők száma és időtartama, valamint az egyes fürdők között tartandó szünetek tekintetében az ismert