148347. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hatóanyaggal bekevert, univerzális, tartósan tárolható, homogén eloszlású kalapácspaszta előállítására
Megjelent: 1961. június 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.347. SZÁM 22. h. OSZTÁLY — HA-590. ALAPSZÁM Eljárás hatóanyaggal bekevert, univerzális, tartósan tárolható, homogén eloszlású kalapácspaszta előállítására Feltalálók: Haiiska Miklós vegyészmérnök, Tolvaiy László vegyészmérnök, budapesti, Bakutz Miklós vegyésztechnikus, Néma Frigyes vegyészmérnök, Balatonfűzfő gyártelepi lakosok A bejelentés napja: 1959. október 16. Jelen szabadalom egy olyan kalapácspaszta típus előállítására vonatkozik, mely univerzálisan alkalmazható, miután minden kalapácslakkal összefér. Felhasználása előtt, optimális hatás eléréséhez — nem szükséges a festék alkotók minőségének, mennyiségének és sorrendjének próbák útján történő meghatározása és szórása sem igényel különös szaktudást, vagy gyakorlatot. Végül változás nélkül huzamosan tárolható, egyenletes eloszlású kráterhatást ad és az alumíniumszemcsék kiúszását, valamint a festékfilm megfolyását, vagy átlyukadását is meggátolja. A kalapácslakk festék közismerten a következő főbb alkotókból tevődik össze: aromás, ill. alifás oldószereket és butilalkoholt, valamint olaj és sztearinsavat alumíniumsztearátot tartalmazó alumínium-, vagy egyéb fémpasztából, levegőn száradó, vagy beégetős kalapácslakkból és szilikonolaj, vagy zsírtartalmú hatásképző adalékból. A kalapácslakk festék két változata ismeretes: a) a szilikonnal bedolgozott paszta, melyet felhasználás előtt feliszapolnak a szükséges hígítókkal, majd festés előtt keverik el a kalapácslakkal; b) a szilikon nélküli paszta, melynek előkészítése az előzővel azonos, csak a toluolban oldott szilikont adagolják hozzá utólag. Az előbbi egyenlőtlen eloszlású kráter hatást ad. Tökéletes bevonat, csak rendkívül pontosan beállított oldószer koncentráció és kifogástalan lakk összetétel, valamint pontosan előírt nyomás, szórási távolság és rétegvastagság mellett érhető el. Tárolhatósága rövidebb-hosszabb ideig, csak butilalkohollal hígítva biztosítható, — amit a felhasználó adagol hozzá — és még így is állás közben fokozatosan veszít hatásából. Több havi tárolás után a kráterek teljesen ellaposodnak és végül csak egyenlőtlen eloszlású rajzolat jelentkezik. Az utóbbi jobban tárolható és kráter hatása is jobban szabályozható, azonban kezelése nehézkes és ezzel tökéletes bevonat csak úgy érhető el, ha a festéket elegyenként külön-külön előpróbák alapján, rendkívül pontos keverési arányban és sorrendben készítik el. Ennek elmulasztása az elegy teljes használhatatlanságát eredményezi. Szórási technikája az előzőhöz hasonló szakmai kulturáltságot kíván. Az elegy pontatlan beállításánál, vagy az összetételhez nem alkalmazkodó szórási technikánál a bevonat felülete bőrösödik, vagy megfolyik, a kráter rajzolata ellaposodik, vagy átlyukad és az alumíniumszemcsék kiúsznak a kötőanyagból. Azt tapasztaltuk, hogy a szilíkonzsír, ül. olaj nemcsak a kalapácsilakkra van taszító hatással, —• ami a kráter hatás kialakulásának lényege —, hanem a védő zsírréteggel bevont alumíniumszemcsékre is rosszul és egyenlőtlenül tapad. Ennek következtében a szilikonolaj és zsír, az alumíniumpasztával nem képez egy homogén keveréket, hanem kisebb-nagyobb aglomerátumokat alkot és így a kráter hatás is egyenlőtlen. Az agloimerátum képződés mértékét döntően befolyásolja a paszta szír- és oldószertartalmának minősége és mennyisége, valamint a lakk összetétele és sűrűsége. Ebből adódik, hogy különböző kalapácspaszta és lakkféleségek hatása elegyenként változik és azonos hatás biztosításához minden elegyet oldószerek, egyéb adalékok és esetleg szilikon hozzáadagolásával külön-külön korrigálni kell és a szórási technikát is az elegy összetételének megfelelően kell módosítani. Fokozottabb mechanikai behatás — pl. a paszta keverése — a szilikon aglomerátumok növekedését eredményezi. A pasztában tárolás közben is hasonló természetű átrendeződés megy végbe. A szokásos oldószeres feliszapolás az aglomerátum képződést nem szünteti meg, csak lassítja. Az eddig ismert kalapácspaszta típusoknál, a fentiekből adódnak az előzőekben leírt alkalmazási nehézségek -és korlátozott tárolhatóságuk, ül. korai elöregedésük. A kalapácspaszta szilikon olaj- és zsírtartalmának aglomerátumképző hajlama, szilikon olajjal hidrofobizált, finom eloszlású aeroszillel tökéletesen megszüntethető. Az aeroszil szilikon olajjal gőzfázisból, termikusan hidrofobizálható, mikor is az aeroszil szemcséken egy stabil szilikon-aeroszil kötés jöt létre.