148346. lajstromszámú szabadalom • Csapos-csuklós borítóvas-kötés

2 148.346 lyozhatjuk azt, hogy a nyúlvány nem szándékosan átjusson a csatornán. Minél szigorúbb tűréssel illeszkedik az ütközőnyúlvány a keresztcsatorna belméretével, annál inkább lemondhatunk a keresztcsatornában elhelyezett biztosítócsap alkalmazásáról. Ezáltal szándékosan oly mértékben megnehezítjük a nyúlványnak a keresztcsatornába való bejutását, hogy ;z csak egy bizonyos helyzetben válik lehetővé, amely magától nem állhat elő, hanem csak akkor, ha a csapszeggel különleges műveleteket végzünk el. Ezt a hatást akkor érjük el különösen előnyös módon, ha az ütköző nyúlvány méretét a csapszegszem furatának tengelye irányában és ezzel együtt a keresztcsatorna belső szélességét lehetőleg kicsinyre vesszük, illetőleg olyan kicsinyre, amennyire ez szilárdsági szempontokból megengedhető. Ezzel egyúttal megoldhatjuk azt a problémát is, hogy milyen módon akadályozható meg a csapszeggel összekapcsolt borítóvas nyúlvány egyik sarkának a behatolása a csatornába, aminek folytán azután vagy útját állja a csapszeg eltolásának és a kötés bontásának, vagy beleütközik a keresztcsatornát elzáró csapba és letöri azt. Ez a veszély azáltal keletkezik, hogy a zárelemek egymásközt gyakorlatilag mindig megszorulnak, sarokraállnak, ha a borítóvasakat összekapcsoló zárban számottevő játék van. Különösen akkor áll ez, ha a csapszeget terhelés alatt álló borítóvasak mellett kell kiütni. A találmány szerinti megoldás eredménye azonban döntő módon függ attól, hogy a megszorulásnak (sarokraállásnak) az ütközőnyúlvány és a keresztcsatorna közötti viszonylagos elmozdulásra gyakorolt hatását kiküszöböljük. A csapszeg részére készített szem furatában alkalmazott ütközőnyúlványt úgy állíthatjuk elő, hogy a szemfurat szegélyének anyagából hajlítjuk, vagy sajtoljuk ki. Ezzel szemben még előnyösebb a fenti követelményeket kielégítő megoldás, ha a csapszeghez való szemfurat lyukasztása közben a kisajtolásra kerülő darabnak („putzni") egyrészét meghagyván, az ütközőnyúlványt ebből a részből alakítjuk ki. Ezzel önmagától adódik, mindjárt a kialakítás során, a nyúlvány vastagságának a csapszeg-szem tengelyirányában a megkívánt legkisebb mérete. Az előzőkben leírt kötés áldási eljáráshoz hasonlóan-, lehetővé teszi ez az újfajta csapszegbiztosítás a csapszegnek a műveletek megfordított sorrendjében a villába való újbóli behelyezését is. Az ábrák a találmány szerinti elgondolásnak az előzőkben ismertetett lehetőségeit kiviteli példákban mutatják be. Az 1. ábra metszetben szemlélteti két egymással kapcsolódó borítóvas villás fejből és az ebbe benyúló nyelvből álló zárjának csapszeges csuklóját. A 2—4. ábrák az ehhez felhasznált csapszegnek részletképei két különböző oldalnézetben és metszetben. Az 5—7. ábrákban az ütközőnyúlványnak a keresztcsatornába való nem szándékos bejutását megakadályozó járulékos biztosíitás lehetőségeit látjuk, a 2—4. ábrák szerinti megoldásoknál. A c csapszeg révén egymással csuklósan összekapcsolandó borítóvasaknak villával és nyelvvel egymásbanyúló végeit az ábrákban a és b betűkkel jelöltük. A c csapszegnek a szokásos d hosszirányú hornya van, amelybe belenyúlik a borítóvas b villájában, levő szilárdan álló e nyelv. Ennek a hosszirányú horonynak a csapszeg csúcsa felé eső, eíülső vége zárt. A másik, a csapszeg csúcsa felé eső végén nyitott, a csapszeg kerületén a d horonnyal szemben célszerű szögelfordulás mértékével — a kiviteli példa esetében 180°-kai — eltolt hornyot f betűvel jelöltük. Ez tetszés szerinti hosszúságban terjedhet a csapszeg törzsén hátrafelé. A d és f hornyokat a csapszegnek a g kerületi vájata köti össze, amely az 1—4. ábrákban szemléltetett kiviteli példák szerint a csapszegen a csúcstól viszonylag messze hátrafelé eső helyen van. Ebben az esetben különösen akkor nem szükségesek további, járulékos biztonsági rendszabályok a csapszegnek nem szándékos elfordulása ellen, ha a találmánynak az előzőkben ismertetett különleges jellemzője szerint az ütközőnyúlványnak a csapszeg-szem tengelye irányába eső vastagságát és ennek megfelelően a kerületi vájat keresztmetszetét egymással összhangban úgy szabjuk meg, hogy a csapszeg elfordításakor az ütközőnyúlvány a csatornán éppen még áthaladhasson. Az 1. ábra azt is szemlélteti, hogy mimódon alakítható ki az e nyúlvány a esapszeg-szern szegélyének anyagából, ennek ki saj tolásával. Az ábra nem szemlélteti azt az ennél előnyösebb megoldást, amikor a nyúlványt a csapszeg-szem lyukasztása közben a kisaj tolásra kerülő darab visszamaradó részébői alakítjuk ki. A 6. és 7. ábrákban bemutatott kiviteli alak esetében a két d és f hornyokat egymással összekötő g' kerületi-vájat közel esik a csapszeg csúcsához. Ebben a kiviteli alakban a hosszirányú d és f hornyok csupán 90°-kal vannak egymáshoz viszonyítva eltolva, nem pedig 180°-kai, mint az 1—4. ábráik szerinti kiviteli példák esetében. Ennek következtében a vájatnak a kerület irányába eső hossza a' lehető legkisebbre korlátozódik. Ebben az esetben a további járulékos biztosítékot az előnyös kiviteli alakot ismertető kiviteli példának megfelelően, mint a h feszítőcsapot alkalmazzuk, amely szoros (sajtoló) illeszkedéssel illik a csapszegnek erre a célra előállított i keresztfuratába és a két horony közötti összeköttetést elzárja. A feszítőcsap felvételére szolgáló furat átmérője szerkesztési okokból viszonylag csekély. Ha ilyen körülmények között a megfelelően kis átmérőjű, a szokásos kialakítású feszítőcsap a vele szemben támasztott szilárdsági követelményeknek nem felelne meg, a találmány szerinti megoldás különös jellemzőjét képező módon kettős feszítőcsapot használunk. Ez nagy külső és ennek a külső csapnak üregébe feszítéssel illő második feszítőcsapból áll. Ezt a feszítőcsapot a borítóvas a nyelvében levő szem-furatnak, — amelyen át kell haladnia — szegélyétől esetleg okozott sérülésektől megóvja az, hogy az