148345. lajstromszámú szabadalom • Nagyfeszültségű booster-transzformátor szerkezet

2 148.345 getelve, mert a tekercsek egymástól való elszigetelésére elegendők a találmány szerinti kivitelnél a c-vel jelölt, tisztára hengeres szigetelő hengerek. A tekercsrendszert a transzformátor jármától és állványszerkezetétől olyan (b) formdarabok szigetelik el, melyek (h) szigetelő hengerekkel közösen az egész tekercs rendszert teljes egészében szigetelik el a transzformátor vasmagjától. A találmány szerinti elrendezés azáltal is -jelentős gazdasági és .biztonsági előnyöket nyújt, hogy a nagyfeszültségű boosterek mindkét tekercselése részére az oszlop közepén kiinduló és az oszlop mindkát végén találkozó, térbelileg egymástól különállóan elhelyezett két paralel ágból álló tekercselés van alkalmazva, amely, .mint ismeretes, a beérkező túlfeszültség okozta igénybevételek szempontjából a túlfeszültségek megoszlása miatt számottevően előnyösebb az egyszerű tekercsnél. Ezt az előnyt nemcsak az egyik kivezetésnél pl. 380 kV, hanem a másiknál is, pl. 220 kV egyaránt biztosítja. A találmány szerinti szerkezet feleslegessé teszi a két tekercsrendszer között alkalmazandó, bonyolult, és igen nagy igénybevételnek kitett szigetelő formadarabok alkalmazását, a transzformátor oszlopának mindkét végén azonos, kisebb igénybevételű, tehát a gyártást olcsóbbító és a teljes tekercsrendszert egészben elszigetelő darabokra van csupán szükség. Ennek következtében a transzformátor biztonsága nagyobb lesz, a szigeteléshez szükséges helyszükséglet úgy a tekercsvégeknél, mint a tekercsek között kisebb és így a transzformátor súlya és költsége is számottevően csökken. A két tekercs közötti feszültségkülönbség-elosztás ugyanis rendkívül kedvező, mert a tekercsszéleken nulla tekercselések közötti feszültségkülönbség a középen levő maximumig fokozatosan emelkedik. Minthogy ezen elrendezés következtében semmiféle sarok-, illetve csúcshatás sem a tekercsszéleken, sem másutt nincsen, azonos szigetelési biztonság sokkal kisebb helyen érhető el. A találmány szerinti elrendezést igen célszerűen lehet kombinálni a transzformátor középső kapcsán (220 V) behatoló, a túlfeszültségek káros hatását csökkentő árnyékoló berendezésiekkel. Ily hatással van már az is, hogy az {1)—(1) és (2)—(2) tekercsek közötti térbe egy felvágott árnyékoló fémhengert helyezünk el, amely az L ponttal van fémesen összekötve. Ez egyrészt biztosítja, hogy az L pontból kiinduló menetek úgy a 2^es mint az l-es tekercsekben egy, az L pont potenciáljára kötött árnyékoló fegyverzet közelébe kerülnek, amely, mint ismeretes, a behatoló túlfeszültségek meredekségét kapacitív hatása következtében a .menetekben csökkenti és így azokat az átütés ellen ellenállóbbá teszi, másrészt ez a fémhenger a k és o pontok közötti feszültségtérbe kényszerpoteneiált hoz létre, amivel e szigetelő távolságnak szigetelési képessége, mint ismeretes, növelhető. Az említett felvágott fémhengernek az 1- és 2-es tekercsektől való elszigetelésére természetesen célszerűen felhasználhatók a c-vel jelzett, amúgyis szükséges, szigetelő hengerek, úgyhogy e védőfegyverzet alkalmazásához többletköltségekkel járó külön szigetelések nem szükségesek. Az L pont potenciáljára kötött felvágott fémhenger helyett, vagy azzal kombinálva alkalmazhatók olyan, ugyancsak az L pont potenciáljára kötött árnyékoló fegyverzetek, melyek kapacitása a 2 árnyékoló fegyverzetek, melyek kapacitása a 2-és l-es tekercseléseknek az L pontoktól távolabb levő tekercseihez képest fokozatosan kisebbedik, pl. vagy azáltal, hogy nem árnyékoló henger kerül alkalmazásra, hanem alul-felül (.metszetben a 4. ábrán feltüntetett) két-két kúp alakú (d) fegyverzet, vagy pedig olyan gyűrűk, amelyek az oszlop közepe felé már nem az egész kerületen képeznek a menetek mellett árnyékoló felületet, hanem csak a kerület egy részén éspedig úgy, hogy ez a rész az oszlop közepe felé haladva fokozatosan csökken és meg is szűnik. Ezt példaképpen úgy lehet elérni, hogy az árnyékoló felületet nem egy kör alakra hajlított szalag képezi, hanem egy, az 5. ábrán síkba fejtve ábrázolt fémlemez, amely fémlemezt körbe hajlítva és a tekercselések közé helyezve biztosítva van az a fentebb említett körülmény, hogy az oszlop közepe felé haladva a tekercsek a kerületnek mind kisebb részén vannak árnyékoló fegyverzet közelségébe hozva. A k pont árnyékolása a túlfeszültségek ellen természetesen, fentiektől teljesen függetlenül, bármily ismert szerkezettel történhetik. Az árnyékolásnak a találmány szerinti kivitele az L pontok közelében mindkét tekercselés (1) és (2) tekercseire vonatkozik, azok részére is kifogástalan, egyszerű .módon is kis költséggel biztosítva a tökéletes árnyékolást. Végül rá kell még arra is mutatni, hogy a találmány szerinti kivitel természetesen olyan boostereknél is alkalmazható, amelyeknél az áttétel akár üresjárásban, akár terhelés alatt szabályozható. Ha a feszültségszabályozás példaképpen úgy történik, hogy a szabályozást egyébként ismert módon létrehozó külön tekercsek a (2)-es és (l)-es tekercselés közé kapcsoltatnak be a szabályozás niértékétől függően, akkor az előzőkben leírt elrendezésen csak annyi változás történik, hogy a (2) és (1) tekercselések az oszlopvégeken nincsenek úgy fémesen összekötve, hogy teljesen közös potenciálon legyenek, hanem feszültségük egymástól a szabályozás mértékének megfelelően a szabályozó által közbeiktatott tekercselések •következtében eltér. Ez azonban az elrendezésen és annak előnyein gyakorlatilag semmit sem változtat, miután a szabályozás csak 10—20%-át teszi ki az üzemfeszültségnek, tehát semmi különös szigetelést a két tekercs között az oszlopvégen nem igényel, és azok ebben az esetben is közös formadarabok által szigetelhetők el a vasmagtól. Szabadalmi igénypontok: 1. Szerkezet igen nagy feszültségű, koncentrikus tekercselésű boosterek (takaréktranszformátorok) részére, jellemezve egyrészt azzal, hogy úgy a nagyobb feszültségű, mint a vele fémes összeköttetésben álló kisebb feszültségű tekercselés két párhuzamosan kapcsolt olyan tekercsrendszerből áll, melynek legnagyobb és legkisebb feszültségű végei az oszlop közepén levő pontokban egyesítve vannak, másrészt pedig .azzal, hogy az oszlop mindkét végén a kisebb és nagyobb feszült-