148285. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés elektropneumatikus fékberendezésekhez
Megjelent: 1961. június 3 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.285. SZÁM 20. f. 26—50. OSZTÁLY - KO-1494. ALAPSZÁM Kapcsolási elrendezés elektropneumatikus fékberendezésekhez Knorr—Bremse G.m.b.H., München Feltaláló: Dr. Möller Ernst mérnök, München A bejelentése napja: 1960. április 8. Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1959. április 14. A jelen találmány kapcsolási elrendezésre vonatkozik, főleg sínjárművek számára alkalmas elektropneumatikus fékberendezésekhez. Az ilyen bierendezéseknél elektromos úton működtetett oly szelepeket alkalmazunk, amelyek a levegő bebocsátása és kibocsátása számára mágnesek segítségével mozgathatók és ezeket a szelepeket a továbbiakban mágneses szelepeknek fogjuk nevezni. Az ilyen ismert fékberendezéseknél eddig szükséges volt az, hogy a mágneses szelepeik működtetése céljából a vonat teljes hosszán végighúzódó három vezetéket alkalmazzunk, mégpedig egyet a mágnesek gerjesztésére a levegő bevezetése végett, egy továbbit a levegő kiengedésére és kellett még egy közös visszavezetés. Ha visszavezetés céljára földelést alkalmaztak, akkor egyes esetekben a közös visszavezetés helyett a vonat, ill. kocsik testét vagy vázát lehetett használni. Ismeretesek továbbá olyan mágneses szelepek, amelyeknél elektromosan vezérelt nyomásszabályozó van és amelyeknek az az előnye, hogy a fékhengerekbe történő légbevezetés és a levegő kivezetése egyetlen szeleppel 'vezérelhető, miáltal az említett fajtájú berendezéseknél az egyik elektromos vezérlő vezeték elmaradhat. Az ilyen elektromos vezérlésű nyomásszabályozóknál azonban szükség van a működtető áram bizonyos erősségére, ami a kívánt fékezés nagyságától függ. Mivel azonban a gyakorlatban a vonatbosszúságok és ezzel a vezérlő vezetékek ellenállása változó, mivel továbbá az egyes érintkezőknél és máshol is az ellenállások változók, az egyes nyomásszabályozókon különböző áramerősségek haladnak át. Ez a körülmény hátrányos azért, mert a vonat hossza mentén egyenlőtlen fékezés jön létre, egyes helyeken a kocsik egymáshoz ütődnek vagy rángatások keletkeznek. Az ilyen fékberendezések használata tehát vasutak üzeménél csak nagyon korlátozott lehet. A találmány célja sínjárművek számára alkalmas oly kapcsolási berendezés létesítése, amelynél a fentiekben említett alapvető szerkezeti felépítés fenntartása mellett eggyel kevesebb vezetékre van szükség a vonat mentén. A találmány szerinti elektromos vezérlésű fékberendezés tehát az ismert szerkezetekhez képest egyszerűsítést jelent. Az említett célt a találmány értelmében olyképp oldjuk meg, hogy megfelelő eszközök alkalmazása révén a mágneses szelepek működését az áramiránytól tesszük függővé, oly módon, hogy az egyik áramlási irány esetén a levegő a fékhengerekbe áramlik, a másik áramiránynál pedig a levegő eltávozik. A találmány további kialakításánál oly eszközöket alkalmazunk, amelyek működésétől függően a mágneses szelepek működtető áramának irányát — a levegő bevezetése és elvezetése végett — könnyen lehet változtatni és ezek az eszközök diódákból vagy polarizált mágneses szelepekből állnak, amelyek alkalmasak az áramirány beállítására. A rajz a találmány szerinti kapcsolási elrendezés ismertetésére alkalmas vázlatot szemléltet. A vonat teljes hosszán szokásos módon végighúzódik az 1 fővezeték, amelynek a rajzon látható elágazásia a zárt helyzetben levő, tehát nyugalmi helyzetben feltüntetett 3 mágneses szelephez vezet. Ez a szelep kapcsolatban van a levegő kivezetését szabályozó 5 mágneses szeleppel és további kapcsolat létesül a 7 fojtónyíláson át a 9 kamrával, amely természetesen a fővezetékhez tartozik. Egyébként ez a kamra a 10 háromnyomású vezérlőszelep részét képezi. Az 5 mágneses szelep nyugalmi helyzetében annak 11 szeleptányérja zárja a külső levegőbe vezető 12 nyílást. Ha a szelep mágnesét gyengén .gerjesztjük, a szeleptányér a 15 ütközőgyűrűhöz szorul és ezzel nyitja a 12 nyílást, amelyben bennmarad a 13 csap vagy tüske, miáltal ez a nyílás nem teljes egészében válik szabaddá a levegő áramlása számára. A szeleptányér rugalmasan szorul az említett 15 gyűrűhöz. Ha a gerjesztés erős, akkor a szeleptányér megemeli a 15 gyűrűt és ezzel a 13