148265. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés nagyszámú, időben lépcsőzött csatorna képzésére hírátvitel céljára

Megjelent: 1981. június 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.265 SZÁM 21. a2

. 36—37. OSZTÁLY — FE-452. ALAPSZÁM Kapcsolási elrendezés nagyszámú, időben lépcsőzött csatorna képzésérc hírátvitel céljára VEB Werk für Fernmeldewesen, Werk I, Berlin-Oberschöneweide (NDK) Feltalálók: Buchwinkler Heinz, Berlin-Johannisthal, Laurenroth Franz, Berlin-Friedrichshagen A bejelentés napja: 1959. május 18. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1958. május 19. Az ismert idő-multiplex, vagy rapid-ciklikus rendszerek, amelyeknél a hírátvitel időben lépcsőzött módon történik, vagy elektronsugaras kapcsolócsővel, vagy pedig gyűrűs számlálóval dolgoznak. Egy elektronsugár által leírandó körnek a csövön belül való beállítása és ellenőrzése, amellett, hogy azt hosszabb időn keresztül konstansan kell, tartani, nehézkes, azonkívül az ismert elektronsugaras kapcsolócsöveknél hátrányos, hogy azok élettartama aránylag rövid a nagy előállítási költségek mellett. Gyűrűs számlálónak időben lépcsőzött átviteli csatornák képzésére való alkalmazása feltételezi, hogy ugyanannyi különálló fűrészfog-fokozat legyen, mint ahány csatorna van. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés, amely alkalmas nagyszámú, időben lépcsőzött csatorna képzésére, megengedi, hogy az ún. csatornaelosiztáson belül a fűrészfog-fokozatok számát lényegesen leszállítsuk. Ezzel a nagyértékű alkatrészek, mint például elektroncsövek, vagy tranzisztorok felhasználása lényegesen csökken. A kapcsolási elrendezés működési módja azon alapszik, hog5^ a találmány szerint a csatornák számának megfelelő számú pentóda csoportokba van aláosztva, amelyekben az egymással összekötött fékező-, vagy árnyékoló-rácsokra ciklikusan visszatérő, időbeli hosszúsággal rendelkező feszültségimpulzusokat adunk, amely időtartam a csoportokon belüli azonos rendszámú pentódák egymással összekötött vezérlőrácsain megjelenő, ciklikusan visszatérő meander-feszültség időtartamának felel meg, úgyhogy a vezérlőrácsok potenciálváltozásoknak vannak alávetve, amelyek a fékező-, vagy árnyékolórácsokon levő potenciálváltozásokkal együtt, egymás után anódáramot idéznek elő a pentódákban. A fékező-, vagy árnyékolórácsra adandó, ciklikusan visszatérő feszültség-impulzusokat előnyösen egy gyűrűs-számláló annyi multivibrátorából nyerjük, ahány csoportunk van. A multivibrátorok kölcsönösen vezérlik egymást, kapcsolási frekvenciájuk mindazonáltal függ további, a pentódák vezérlőrácsain levő meanderfeszültségek keltésére szolgáló multivibrátorok kapcsolási sorrendjétől. A találmányt az 1. ábrában bemutatott kiviteli példa kapcsán ismertetjük közelebbről, amellyel huszonnégy, időben lépcsőzött csatornát lehet képezni. Három sorbakaposolt A, B, C bistabil multivibrator, amelyek közül az első, A multivibrator kétszer annyi kapcsolást végez, mint a második B multivibrator, és ez utóbbi ismét kétszer annyit, mint az utolsó C multivibrator, az e kapcsolás által létrehozott négyszög-impulzusokat egy WN-ellenállás hálózatra bocsátja. A multivibrátorok által képzett négyszög-impulzusok hosszát ezeknek a kapcsolási sorrendje határozza meg. Az impulzus és az impulzus-szünet viszonya az összes multivibrátoroknál 1:1. Ezeknek a négyszög-feszültségeknek a WN-hálózat aránylag nagyohmos ellenállásain keresztül történő rendszeres egyesítéséből adódik, hogy a hálózatnak I—VIII nyolc kimenetén meander-feszültségek keletkeznek, mint amilyenek a 2. ábrán láthatók. A legmagasabb és legalacsonyabb potenciál közötti különbség egyenlő a multivibrátorokból vett négyszög-feszültségekkel, az egyes fokozatok magassága pedig a teljes feszültségnek a fokozatok számával való osztásából adódik. A példában három ilyen fokozat van. A meander-feszültségek nagysága oly módon van megválasztva, hogy az egyik feszültségfokozatról a másikra való ugrás elégségeis ahhoz, hogy a WN-ellenállás hálózat minden egyes I—VIII kimenetére vezérlő rácsaikkal csatlakozó Röla—Rö8c pentódákat lezárt állapotból áramvezető állapotba vezesse át, vagy viszont, A pentódák vezérlő rácsai akkora potenciállal vannak előfeszítve, hogy csak az I—VIII kimeneteken megjelenő legnagyobb pozitív feszültségfokozat idézi elő a pentóda áteresztő állapotát, hacsak ugyanakkor a fékező rácsokon nincsen jelen annyira negatív potenciál, amely zárást idéz elő. Hogy a további, utána következő fokozatokban átfedések, illetőleg átbeszélési zavarok ne kö-