148251. lajstromszámú szabadalom • Alumíniumoxid szigetelés és eljárás annak előállítására

a Megjelent: 1961. szeptember 30. -/ Hk 'L. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.251. SZÄM 12. m. 5—6 OSZTÁLY — EE—634. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Alumíniumoxid szigetelés és eljárás annak előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. Budapest Feltalálók: Laschober Ernő mérnök, budapesti és Zöldi Miklós technikus dunakeszi lakos A bejelentés napja: 1959. február 24. Találmányunk alumíniumoxid szigetelések javítására vonatkozik. Találmányunk kiterjed az ily javított szigetelések előállítására is. Mint ismeretes, az elektromos iparban egyik leggyakrabban használt szigetelés, különösen magas hőmérsékletű helyeiken az alumíniumoxid szigetelés. Ez használatos pl. elektroncsövek katódfűtőfesteinek szigetelésére is. E szigetelő anyagnak mégis az a hiányossága, hogy magas hőmérsékletű használat esetén néha, bár kismértékű, de mégis zavaró átvezetéseket okoz. Több törekvés volt már az alumíniumoxid szigetelés e hátrányosságának kiküszöbölésére, így elsősorban az anyagban jelenlevő szennyezéseket igyekeztek eltávolítani, pl. elpárologtatni. A jelen találmány célja kettős. Az egyik cél az alumíniumoxid átvezetéseket okozó szennyezéseinek semlegesítése, a másik cél pedig a szigetelőtest hőlesugárzó képességeinek növelése. Ügy találtuk, hogy mindkét célt molibdén, ill. molibdénvegyületek segítségével érhetjük el. A találmányunk szerinti alumíniumoxid szigetelés ezek szerint jellemezve van molibdén, ill. molibdénvegyület adalékkal és/vagy felületi bevonattal. Az adalék mennyisége 10 súlyszázalék alatt van, célszerűen a 2%-ot nem haladja meg. és pl. szigetelő képesség növelése céljából 0,1 súlyszázalék alatt is lehet. A felületi bevonat olyan, hogy a bevonat és az alumíniumoxid közötti határréteg átlagosan 50% alumíniumoxidot tartalmaz, tehát a felületi bevonat bediffundál az alumíniumoxidba. A molibdén, ill. molibdénvegyületek alkalmazásának előnyös voltának magyarázata eddigi megállapításaink szerint valószínűleg a következő: Ha kész alumíniumoxid szigetelésben, amely lehet egy keramikus jellegű test, vagy bevonat, a molibdén adalék formájában van jelen, úgy, ha az eredeti adalék molibdénvegyület, pl. ammonmolibdát volt, ez az alumíniumoxid szennyezéseit valószínűleg komplexek formájában megköti, és ezzel hatástalanná teszi. Fémmoliibdén jellegű adalék esetén pedig valószínűleg a szigetelés izzítása során szintén komplex jellegű vegyületek képződnek, ill. molibdén a kipárolgó szennyezések helyére lépvén, az anyagba beépül. Ha felületi bevonatot alkalmazunk, úgy ez sötét felületet fog eredményezni, ami növeli a hőlesugárzó képességet, és ezáltal pl. katódfűtőtesitek esetén csökkenti a szükséges .működési hőmérsékletet, ami viszont ismét az esetleges átvezetések csökkentéséhez vezet. Ugyanakkor e felületi bevonat is bediffundál magába az alumíniumoxidtestbe, vagy bevonatba, és legalábbis a határrétegekbe valamelyest semlegesíti a káros szennyezéseket. Ha oly adalékjellegű molibdénnel van az alumíniumoxid ellátva, amelynél az alumíniumoxid szemcséket vonjuk be és ezekből készült valamilyen szigetelés, tehát a kész szigetelőtest^ ben a molibdén végeredményében adalék lesz, ott is a szigetelőtest felülete sötétebb színű lesz, és hasonló hatás mutatkozik ahhoz, mint amikor közvetlenül molibdénbevonat készül. Függetlenül attól, hogy a fenti elméleti megfontolások milyen mértékben helyesek, tény az, hogy pl. elektroncső katódfűtőtest szigetelésnél kedvező eredményeket értünk el a találmányunk szerinti alumíniumoxid szigeteléssel. Az elmondottak alapján a találmányunk szerinti alumíniumoxid szigetelés többféleképpen készíthető el, ezen eljárásoknak mégis az a közös jellemzőjük, hogy a még szemcsékben levő alumíniumoxidot, vagy a kész szigetelőtestet molibdén, ill. molibdénvegyület adalékban és/vagy bevonattal látjuk el. A találmányunk szerinti alumíniumoxid előállításának egyik foganatositási módja az, hogy az