148249. lajstromszámú szabadalom • Opálos izzólámpa

Megjelent: 1961. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.249. SZÁM 21. f. 31—44. OSZTÁLY — EE—601. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Opálos izzólámpa Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltaláló: dr. Kardos Ferenc mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. december 10. A találmány opálos jellegű izzólámpákra, és azok előállítására vonatkozik. Az utóbbi évtizedben opál izzólámpákat opálüveg helyett opál hatású, a bura belsején levő fehér bevonatok segítségével készítettük. E bevonatoknak az, az előnyük az opálüveggel szemben, hogy fényelnyélésük az opálüvegénél kevesebb, és ezenfelül megfelelő anyag kiválasztása esetén még getterhatással is rendelkeznek. Ilyen getterhatású opálos izzólámpát ír le pl. a 142 007 sz. magyar szabadalmunk is. Ismeretesek másrészről ún. homályosított izzólámpák, amelyeknél a buraíalat belülről kémiai vagy mechanikai eszközökkel feldurvítják. Ily módon a burafalon az izzószál képe csak csökkentett mértékben látszik át, maga a homályosítás pedig emeli a káprázásrnentességet. A homályosított burák általában kevesebb fényt nyelnek el, mint az opál, vagy fehér bevonattal ellátott burák, dekoratív hatásuk azonban nincs. 'A 144 919 sz. magyar szabadalmunkban javasoltuk már a burákat belülről oly bevonattal ellátni, amely a lámpának inkább homályosított, mint opálosított jelleget kölcsönöz. Ilyen célra ezen magyar szabadalmunkban elsősorban kristályos kovasavat javasoltunk. Jelen találmány célja a homályosított és opálosított lámpák előnyeivel rendelkező újfajta bevonat készítése. Célunk tehát az, hogy olyan opálos jellegű bevonatot készítsünk, melynek fényelnyelése az eddigi opálos bevonatokénál kisebb, mindamellett az izzólámpa spirálja azon nem látszik át. Találmányunk azon a felismerésen alapszik, hogy a kitűzött célt úgy érhetjük el, ha az izzólámpa burának belső felületére olyan réteget viszünk fel, amely egyidejűleg tartalmazza az eddigi opálos jelleget biztosító bevonatot és egy homályosító jelleget biztosító bevonatot. Találmányunk értelmében tehát oly bevonatot készítünk, amely eltérő sajátsága pigmentek keverékéből áll. Célszerűen ezen eltérő sajátsága pigmentek kémiai összetétele azonos. Igen jó eredményeket értünk el pl. olyan TiOg bevonattal, amely egyrészt a jelenlegi néhány mikronos szemcsenagyságú titándioxid szemcséket, másrészt ezen szemcséknél nagyságrendekkel kisebb jelentős mennyiségű további titándioxid szemcséket is tartalmaz. A bevonat főtömegében, pl. 2/3 részében oly szemcsékből állott, melyek szemcsenagysága 1 mikron körül volt, és a 4 mikront nem haladta meg, 1/3 része pedig oly titándioxid szemcsékből állott, melyek szemcsenagysága 0,1 mikronnál kisebb, célszerűen század mikronnyi, tehát már majdnem kolloid szemcsenagyságú volt. Meg kell jegyeznünk, hogy üzemszerű beállításnál a nehezen mérhető szemcsenagyság helyett a könnyen és egyszerű eszközökkel is jól meghatározható, de ugyancsak jellemző „rázósúly", vagy •„litersúly" adatot is alkalmazhatjuk. Ebben az esetben a finomabb szemcsenagyságú anyag ,,litersúly" törtrésze a durvábbnak. E bevonat készítésénél úgy járhatunk el, amint azt az említett 142 007 sz. magyar szabadalmunk leírja, azzal a különbséggel természetesen, hogy a kötőanyagban elkevert pigment szemcsenagyságának a fentiek szerint kétfélének kell lennie. A kész réteg kiégetett réteg lesz. Ami a nagyobb és kisebb szemcsék arányát illeti, úgy természetesen a fenti 2/3 :1/3 arány csupán megközelítően adja meg a viszonyokat, miután ez az arány változhat, pl. 3/4 : 1/4 is lehet. Attól függően, hogy milyen jellegű bevonatot akarunk készítem, a kétféle szemcsenagyságú pigment arányát az elmondottaknál szélesebb skálában is változtathatjuk, pl. már hatás érhető el oly bevonatoknál, melyek a kisebb szemcsenagyságú anyagból mindössze 10%-ot tartalmaznask, míg a kisebb szemcsenagyságú anyagból 50%-nál többet alkalmazni általában nem érdemes. Természetesen a találmány . nincsen a példa-