148243. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új béta-dimetilamino-etilén-vegyületek előállítására
Megjelent: 1961. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.243. SZÁM 12. o. 5—10. OSZTÁLY — CE—346. ALAPSZÁM Eljárás új béía-dimetiiamino-etilén-vegyületek előállítására Centre National de Recherche Scientifique A bejelentés napja: 1960. április 14. Franciaországi elsőbbsége: 1959. április 15. A találmány az R—CO—X—CH2—CH 2 —N(CH 3 ) 2 általános képlet szerinti új vegyületeknek, a béta-dimetilamino-etil-észtereknek vagy amidoknak előállítására vonatkozik, amely képletben az X NH-t vagy O-t jelent, az említett vegyületek, különösen pedig a savaknak béta-dimetilamino-etilén-észterei, az említett alakban vagy származékai alakjában a növények növekedésének szabályozásául szolgálnak, hasonló hatásúak azok a sók, amelyeket ezek az észterek vagy bázikus amidok a gyógyászati szempontból alkalmas savakkal alkotnak; ilyen savak elsősorban a IÍÍS molekulasúlyú savak, mint például a sósav és a két vagy négy szénatomú alifás sorozatba tartozó karboxil-savak, nevezetesen az izobutil-sav, dietilecetsav, fumársav, maleinsav, oxálsav, citromsav, tejsav, borkősav, etán-diszulfonsav, fenilpropionsav, fenil-butil-ecetsav, p-acetamidobenzoesav. Azok a savak, amelyeknek a dimetilaminoetilészterei és dimetilamino-etilamidjai a találmány részét képezik, előnyösen a következők: a fenoxiecetsav és ennek a gyűrűben helyettesített származókai (nevezetesen a para-klorofenoxi-ecetsav, metil-2-kloro-4-fenoxiecetsav, dikloro-2,4-fenoxiecetsav, alfa-naftilecetsav, béta-naftoxiecetsav), béta-indolileeetsav és a megfelelő foszfínsavak és foszfonsavak. Az új vegyületeket az eljárás szerint oly módon állítjuk elő, hogy egy molekula savnak halogenidjét, nevezetesen kloridját, amely a növények növekedését szabályozza, előnyösen p-kloro-fenoxi-ecetsavat vízmentes szerves közegben egy molekula béta-dimetilamino-etanollal reagáltatunk egy vegyület jelenlétében, amely a képződő halogénhidrogént megköti, előnyösen eigy molekula dimetilamino-etanol fölösleg jelenlétében, vagy pedig egy vagy két molekula N,N-dimetil-etiléndiammnal reagáltatjuk. A találmány szerint az új béta-dinietilaminoetilésztereket úgy állíthatjuk elő, hogy a savaknak halogenidjeit, nevezetesen kloridjait reagáltatjuk a béta-dimetilamino-etanollal, vagy pedig ez utóbbinak az etil-láncban alkilezett valamely származékával szerves vízmentes közegben a képződött halogénhidrogén megkötésére szolgáló anyag, előnyösen dimetilamino-etanol felesleg jelenlétében, vagy pedig olyképpen, hogy magukat a savakat valamely halogeniddel, nevezetesen a béta-dietilamino-etilkloriddal szerves közegben reagáltatjuk, amikor is a klórozott származék amin-csoportja megköti a képződött halogénhidrogént. Így például a p-kloro-fenoxiecetsav kloridját reagáltatjuk béta-dimetilamino-etanollal 1 : 2 molekuláris arányban, benzol közegben egy órán át, visszacsepegő hűtő alkalmazásával, vagy pedig a p^kloro-fenoxiecetsavat reagáltatjuk a béta-dimetilamino-etil kloridjával izopropanolhan egy órán át, visszacsepegő hűtő alkalmazásával. A fenti képlet szerinti amidokat olyképpen állíthatjuk elő, hogy savak halogenidjeit, nevezetesen kloridjait N,N-dimetileti!éti-diaminnal 1:1 vagy 1:2 molekula-arányban reagáltatjuk (attól függően, hogy közvetlenül az amid klórhidrátját vagy pedig a bázikus amidot akarjuk-e előállítani) vízmentes szerves közegben. Abban az esetben, ha az 1:2 arányt alkalmazzuk, az amiddal egy időben a dimetilaminoetilamin-klóhriidrátja képződik, amelyet elválasztunk a szerves oldószertől és az amidot ezután elkülönítjük. A savaik addíciós sóit olyképpen állíthatjuk elő, hogy a választott savat ekvimoiekuláris arányban reagáltatjuk a bázikus észterrel vagy a bázikus amiddal. A fent ismertetett észtereik és amidok, előnyösen az említett sók alakjában általában erős gyógyászati aktivitást mutatnak, különösen erős a helyi érzéstelenítő hatásuk. Ezek között a p-jkloro-ferioxiecetsav béta-dimetilamino-etilészter különösen kitűnik egyrészt mint pszichikai stimulálok és idegkimerülés okozta kifáradás elleni anyagok, másrészt pedig azáltal, hogy a klórhidráttal végzett ismételt farmakológiai és klinikai vizsgálatok pozitív eredményeket mutattak; ezek inkább fokozódó mint közvetlen