148225. lajstromszámú szabadalom • Eljárás időszakos korróziógátló bevonat készítéséhez

2 148.225 nat szűkség szerint igen olcsó anyaggal egyszerűen lemosható. A találmányunk szerinti korróziógátló eljárást ezek szerint az jellemzi, hogy a védendő fémet hideg úton hozzuk érintkezésbe az alább ismertetendő, a korróziógátló anyagokat tartalmazó oldattal,, 'pl. ecseteléssel, mártással, vagy szóróművelettel, mely eljárás következtében szilárd, rugalmas és korróziógátló bevonat, film képződik. Az átmeneti védelmet biztosító korróziógátló anyagot pedig az jellemzi, hogy . az: gyantakomponens, zsír-komponens és zsírsav-szurokkomponens keverékének oldata, amely oldat önmagában ismert további adalékokat is tartalmazhat. Maga a bevonat az oldószer elpárolgása után jön létre az említett anyagok keverékét tartalmazó film alakjában. • A találmányunk szerinti korróziógátló anyag, illetőleg bevonat gyanta-komponense akár természetes, akár műgyanta lehet. Alkalmas gyanták, pl. a fenyőgyanták, vagy egyéb benzinben oldódó természetes gyanták, míg a műgyanták általában ún. levegőn száradó kondenzációs műgyanták, pl. alkilgyanták, Araldit-, Albertol stb. típusú műgyanták lehetnek. Zsírsavszurok-korn.ponensként olyan sztearinszurkot kell választani, amely a közepes,, vagy kemény csoportba tartozik, cseppenéspontja 70— 80 C° és az elszappanosítási száma 30—50 között van. Zsíralapú anyagként technikai zsírokat célszerű alkalmazni, pl. technikai gyapjúzsírt. Célszerű amellett elain alkalmazása is. E három alapkomponenst úgy kell megválasztani, hogy. a szurok : gyanta viszonya 1 : 2,5—1 : 3,5 legyen, a gyanta : zsír viszonya 4,5 : 1—6,5 : 1 legyen, a szurok : zsír viszonya 1,5 : 1—2,5 : 1 legyen, mimellett a gyanta : szurok (szurok -j- zsír) viszony 1 : 1 és 2,5 : 1 között változhat. A keverékhez célszerű egyrészt alkalmas lágyítót, pl. dibutilftalátot is adagolni a szokásos mennyiségekben, továbbá inhibitor anyagként szerves savat, célszerűéin, nafténsavat. Az oldószer könnyen párolgó kell legyen, pl. célszerűen benzin, azonban kevés egyéb oldószer, pl. butilacetát adagolása is kívánatos. Az egyes alkalmazott komponensek részben bizonyítva, részben feltehetően az alábbi szerepeket töltik be. A sztearinszurok elsősorban a korrózió elleni védelemben játszik döntő szerepet, azonban a filmképzésben is résztvesz. A gyanta a legfőbb filmképző anyag. A lágyító a gyanta lágyítására szolgál és ezért célszerű dibutilftalát alkalmazása, mert ez az anyag a tapadást elősegíti, rendkívül rugalmas filmet képez és nem mérgező hatású. A zsír-komponens a teljes bevonatot lágyítja és homogenizálja, utóbbi célt szolgálja a különböző zsírok, pl. gyapjúzsír és elain alkalmazása is, A nafténsav, vagy más szerves sav, mint inhibitor anyag szerepel, azonban a fémfelülettel érintkezve fémnaftenát képzésére is alkalmas és ennek következtében az időszakos bevonat eltávolítása után a fémfelületen egy állandó naftenát védőhártya marad vissza. Az oldószer keverékben alkalmazott benzintől eltérő oldószer, pl. a butilacetát elpárolgási sebessége az éterhez viszonyítva 12 : 1, elősegíti a bevonat jó terülését és egyenletesebbé teszi a száradás folyamatát, A találmányunk szerinti korróziógátló anyagból képződött . bevonat már kb. 100 mikron rétegvastagságban teljes értékű védelmet biztosít. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy pl. a jelenleg ismeretes védőzsírokból milliméter nagyságrendű rétegek alkalmazása szükséges. A találmányunk szerinti bevonat színárnyalata barnás, maga a bevonat áttetsző. Megfelelő védelem biztosítására ezek szcHnt tehát csupán igen vékony bevonati réteg fei vitele szükséges és annak védőhatása, külső behatások: pl. helyi felmelegedés, a napfény hatására beálló rétegvastagság-csökkenés esetében is megmarad. A bevonat, film vizet át nem eresztő jellegű és ezért a bevonat nemcsak vízgőzökkel telített térben, páradús levegőben, hanem rövidebb ideig még víz alatt is véd, tehát különösen alkalmas a hosszabb ideig nedves raktárakban, vagy szabadban tároló kész- és félkész termékek megvédésére, sőt pl. vízi úton történő, vagy trópusi szállításra kerülő anyagok szállítás alatti védelmére is. A bevonat felvitele hideg úton történik: ecseteléssel, mártással, vagy szóróművelettel. A bevonatot természetesen csak előzőleg már oxidmentesített és zsírtalanított fémfelületre szabad felvinni, nehogy az esetleg már megindult korróziós folyamat a bevonat alatt folytatódjék. Amenynyiben azonban a bevonatot azonnal a fémtiszta félkész-, vagy késztermék elkészítése után alakítjuk ki, feleslegessé válik a hosszadalmas és költséges oxidmentesítő művelet. A felhordott bevonat száradási ideje csupán néhány óra, az összetételtől függően legfeljebb 24 óra. Ha a film felülete a száradás után kissé még tapadós lenne, úgy az nedves szivaccsal való áttörléssel megszüntethető anélkül, hogy ezáltal a film védőhatása károsodást szenvedne. Magának a bevonóoldatnak a készítése úgy történhet, hogy az alapkomponenseket elegyítjük, majd teljes felolvadásig melegítjük, azután keverjük azokhoz a még nem elegyített adalékanyagokat, pl. a lágyítót, inhibitoranyagot, és kb. 50 C° hőmérsékletre való lehűlés után adagoljuk hozzá állandó keverés közben a szükséges oldószert, célszerűen benzint, lakkbenzint. Nem célszerű túl híg oldatot készíteni, bár az oldószermennyiség változó lehet, előnyösen azonban nem kevesebb, mint a többi komponens súlyrészben számolt fele és nem több, mint a többi komponens súlyrészben számolt kétszerese. Az elkészített oldat hosszú ideig tárolható anélkül, hogy kémiai változást szenvedne, az esetleges ülepedés pedig a közvetlenül felhasználás előtti enyhe keveréssel könnyen megszüntethető. Megjegyzendő, hogy nincs akadálya a védőanyag színezésére sem. A bevonat eltávolítása benzinbe, vagy lakkbenzinbe mártott tiszta ronggyal való ledörzsöléssel történhet. Az eltávolítás a film festéséig, vagy a galvanizálásig nem szükséges, mert a bevonat pl. a hegeszithetőséget nem befolyásolja. Ha a védőréteg megsérül, a meghibásodás ecsettel egyszerűen kijavítható. Ámbár a fentiek, értelmében a bevonóoldat, mint korróziógátló anvag összetétele szerint többféle lehet, az alábbi Dáldában egy előnyösnek tartott