148205. lajstromszámú szabadalom • Folytonos szorpciós eljárás folyadék- vagy gázelegyek szétválasztására
143.205 és molekulasúlya alacsonyabb a szétválasztandó elegyben jelenlevő egyenes szénláncú parafinénál. Előnyös, ha a deszorbens forrpontja legalább 10 C°-kal alacsonyabb, mint a betáplált szétválasztandó elegy kezdő forrpontja. Olyan esetekben, amikor a szétválasztandó elegyből molekuláris szűrő jellegű szilárd szorbens segítségével kiválasztandó egyenes szénláncú alkotórósz n-hexán, deszorbensként célszerűen valamely olyan egyenes szénláncú parafint, mint pl. n-butánt alkalmazunk, amely a .keringtetett folyadékba bevezetve kiszorítja a molekuláris szűrőről az azon szorbeált n-hexánt és maga szorbeálódik a ,,kimerült" szorbens {tehát az olyan szorbens, amelynek póiusai már megteltek a szorbeált anyaggal) pórusaiba, viszonylag nagyobb moláris mennyisége folytán. Amint a vivőfolyadékként alkalmazott nbután keresztülhalad a (134) csővezetéken és a betáplált szétválasztandó eleggyel együtt belép a (201) zónába, ez az n-bután elfoglalja a szorbensnek azokat a pórusait, amelyeket a betáplált elegyben jelenlevő n-hexán preferenciálisan nem foglalt el. A (201) zónában és az ezt követő további zónákban (a jelen rajzon 202 és 203), amelyek a (201) zónával együtt a folyamat e szakaszában a szorpcios ágy-szakaszt képezik, a szorbens anyag jelenlevő feleslege az n-bután vivőfolyadékot szorbeálja, míg az ugyancsak jelenlevő izohexán a szorbensanyag részecskéi közötti üres tereket tölti be és ezeken keresztül a szorpcios ágyszakasz kilépőnyílása felé áramlik tovább. Amint azután a betáplált szétválasztandó elegy további mennyiségei áramlanak be a (201) zónába, mielőtt még a betáplálási pontot előbbre vinnék a (202) zóna belépőnyílásához, a (201) zónába belépő n-hexán kiszorítja az n-bután vivőfolyadékot a molekuláris szűrő jellegű szorbens pórusaiból az ágynak a kilépőnyíláshoz egyre közelebb eső részein, míg az izohexán továbbra is folytonosan szorbeálatlanul távozik a vivőfolyadékkal együtt ebből a szorpcios ágy-szakaszból. Az 1. ábrán ábrázolt elrendezési mód esetében a (203) zónában levő szorbens-ágy az utolsó ágy a szorpcios ágy-szakaszban, az ebből a zónából távozó folyadékáram pedig lényegileg tiszta izohexánt tartalmaz a vivőfolyadék (a desztilláció útján a hexánoktól könnyen elválasztható n-bután) feleslegével kevert állapotban. Amint a (203) zónából távozó folyadékáram keresztülhalad a (114) lefolyócsövön és amíg a folyadék nem távozhat a szorpcios ágy-szakaszból a közbenső kilépő csővezetékek (mint pl. a (107) csővezeték) egyikén sem, mert a (105) szelep forgó (B) csapjának tömör része elzárja a (2) és (3) kilépő nyílásokat, az említett folyadékáramnak legalább egy része a (115) csővezetékbe áramlik, amely a szelep (4) nyílásával áll összeköttetésben, ez ugyanis a (105) szelep első olyan kilépőnyílása, amelyen ez a folyadékáram az adott helyzetben, keresztül tud haladni. A folyamat első kezelő-zónájából, tehát a szorpcios ágy-szakaszból a (115) csővezetéken keresztül távozó folyadékáram ily módon, ezen a csővezetéken át bejut a (105) szelepbe, a (4) nyíláson keresztül, amely a (105) szelep (B) forgó csapjának (116) belső furatával áll csatlakozó helyzetben; ezután a folyadékáram a {117} nyíláson keresztülhaladva bejut a szelep ül 01 tengolvrészébe. innen pedig a (118) raffinátum-kivezető csövön keresztül, a (119) szelep által szabályozott mennyiségekben elhagyja a folyamatot. A folyamatból Idy módon eltávolított . folyadékáramot ezután frakcionált desztillációnak vethetjük alá, az elegy egyes alkotórészeinek a kívánt módon történő kinyerése céljából. A (101) oszlopból a raffinátum-kivezető csövön keresztül ily módon eltávolított folyadék mennyiségét a (119) szelep segítségével gondosan szabályozzuk abból a célból, hogy biztosítsuk a vivőfolyadék és izohexánok elegyéből álló folyadékáram egy maradék-részének továbbhaladását; ez a maradékrész elhalad a (115) csővezeték nyílása mellett és a közvetlenül következő (204) szorbenságyba lép be. A folyadékáraimnak ez a (101) oszlopból el nem távolított, az oszlopban való keringést tovább folytató része, amelynek mennyiségi arányát az szabja meg, hogy milyen ütemben vezetjük el az izohexán raffinátum áramát a (119) szelepen keresztül, a (203) zónából a (114) lefolyócsőibe kilépő teljes (folyadékáramnak bármely kívánt nagyságú meghatározott részét képezheti, kívánatos azonban, hogy az említett teljes folyadékáramnak legalább 20 tf.%-nyi, célszerűen azonban 40—80 tf.%-nyi része maradjon továbbra is az oszlopban. Amint ez az oszlopban maradó folyadékáram belép a (204) zónába és folytatja áramlását az ebben, a zónában és az alatta levő (205) és (206) zónákban (ez a három zóna képezi a műveletnek ebben a szakaszában a második kezelő-zónát) levő szorbensanyagom keresztül, a deszorbens és vivőfolyadék szerepét betöltő n-bután foglalja el a szilárd szorbens pórusait, míg az izohexán-raffinátum, amely ebben a maradék folyadékáramban jelen van, csupán a szilárd szorbens részecsíkéi közötti üres tereket képes elfoglalni. Megjegyzendő, hogy a folyadékelegy szorbeálódó alkotórészének koncentrációja a folyamat szorpcios szakaszán keresztül áramló folyadékban bármely adott pillanatban fokozatosan kisebb a folyadékáram irányában egymás után fekvő pontokban, míg a raffinátumot képező alkotórésznek a koncentrációja ebben 'a f olyadékelegyben ugyanakkor fokozatosan növekvő értéket mutat a folyadékáram irányában levő egymásutáni partokban; a szorpcios szakaszból e szakasz végén távozó folyadék azután már teljesen mentes a szorbeálódó alkotórésztől. Amint azonban egyre több szétválasztandó folyadékéi egyet táplálunk be a szorpcios szakaszba belépő folyadékáramba, a szorbeálódó alkotórésznek a folyadékban fennálló koncentrációja megnövekszik a szorpcios szakasz távolabb fekvő pontjain is, minthogy a szorbensanyag pórusai a szorbens tömegének egyre távolabbi részein is fokozatosan telítődnek a szorbeált alkotórésszel. Ha a szétválasztandó folyadékelegy betáplálását állandóan folytatnék, a bevezetési pont előbbrehelyezése nélkül, akkor a szorpcios szakasz kilépési pontját elérő folyadékelegy végül is már szorbeálódó alkotórészt is fog tartalmazni; mielőtt azonban ez az állapot bekövetkeznék, az elválasztandó elegynek a keringtetett folyadékba való betáplálási pontját a folyadékáram irányában előbbre helyezzük, a (105) szelep (B) forgó csapjának elfordítása útján. Mielőtt a jelen ábrán szemléltetett műveleti helyzetnek ez az előbbre reive:-é-e nie^löriér-iék, a folyadékáramnak a
