148188. lajstromszámú szabadalom • KEttős működésű kétütemű motor

2 148.188 szerelve, a 12 forgattyúházban fixen ágyazott kétkarú 13—13 hímbákból, valamint az ezek végeihez csuklósan csatlakozó 14—14 csatlókarokból, továbbá a 15—15 hajtórudakból áll. A 14—14 csatlókarokkal a himbák, belső végeiknél, a dugatytyúkban rögzített 18—16 forgáscsapok segítségével a dugattyúkhoz vannak kapcsolva, míg a himbák külső csuklópontiaihoz kötött 15—15 hajtórudak a 17 íorgattyúkörön a főtengely íorgattyúival kapcsolódnak. E megoldásból következik, hogy a forgattyúházban fixen szerelt 18—18 forgáscsapok körül lengő 13—13 himbák végei köríveken mozognak, ami miatt a felső himbavégek ívelt mozgási pályája és a dugattyúk egyenesvonalú mozgási pályája közti eltéréseket úgy kell kiegyenlíteni, hogy a kiegyenlítő szerkezeti rész alkalmazásából kifolyólag a dugattyúk a belső hengerfelületet minél kisebb oldalirányt! nyomással terheljék. E célra a már említett 14—14 csaílőkarok szolgálnak, éspedig annál kisebb oldalnyomások létesítésével, minél nagyobb a csatlőkar és a felső himbsker közül valamelyiknek, vagy mindkettőnek a hosszúsága, amely követelménynek mindenesetre csak bizonyos határokon belül lehet eleget tenni. Tekintve, hogy a dugattyú kettős működése következtében, tehát, a külső végén is lezárt dugattyútest miatt a csatlókart teljesen a dugattyú üregében, oly módon kell elhelyezni, hogy a csatlőkar és a belső himbavég csuklós kapcsolata is a dugattyúüregben maradjon, a himbál ennek megfelelően oldalirányban, a palástfelületen át kell a dugattyúüregből kivezetni, amit csak a dugattyú és a henger palástjának kellő hosszúságú és szélességű említett felréselésével lehet megvalósítani. A kettős működésű dugattyú palástjának ilyen felréselése működésileg nem aggályos, minthogy a felréselés természetesen a dugattyúvégeken alkalmazott és tömítőleg ható dugattyúgyűrűcsoportok közé esik, s ezért, amint az 1. ábra mutatja, a 'dugattyúk palástfelületei löketiriányú 19—19 résekkel vannak ellátva, ill. természetesen a hengeren, sőt a 12 forgattyúháznak a hengert tartó fedelén is analóg 20—20 rések vannak kiképezve. Ezen intézkedések a dugattyú és a főtengely forgattyúi közti hajtő kapcsolatot most már akadálytalanul biztosítják. A bajtórudazatnak az ismert megoldás szerint fix forgáspontú himbákkal és a dugiattyútestbe kötött 14 esatlókarokkal való kiképzése főleg nagyobb dugattyúátmérők esetében volna alkalmazható, amikor a dugattyú palásfelületén a 19 rést elegendően szélesre lehet méretezni, minthogy a 13 himba belső karja és a 14 csatlőkar közül az egyiket aránylag nagyszélességű, egyben azonban a résen még áthúzható villás csuklófejjel kell kiképezni. Eltekintve a henger munkafelületére gyakorolt említett oldalnyomástól, mint működésben hátránytól, e megoldás esetén a most kimutatott szerelési nehézség és nem kívánatos nagyságú résszélesség mellett még lényeges szerkezeti nehézség is jelentkezik annyiban, hogy a csatlőkar 16 forgáscsapjának a dugattyú testen való bekötési helye a belső dugattyúvég felőli dugattyúgyűrűk miatt a löketirányban csak korlátozottan választható meg, s ahhoz, hogy a 14 csatlőkar emiatt hátrányosan rövidre ne adódjék, a dugattyú hoszszát és ezzel a henger teljes hosszát kellene egyébként feleslegesen megnövelni. Ezért működési, szerelési és méretezési szempontokból előnyösebbnek mutatkozik a hajtórudazat számára olyan új, találmány szerinti megoldás keresése, melynél a 14 csatlőkar el van hagyva, ill. melynél a himba belső karvége közvetlenül a dugattyútestbe kívülről szerelhető fogáscsapon van ágyazva, s az elhagyott csatlőkar helyett, löketirányban megtartva a himba lengési tengelyének reakcióerőt szolgáltató támasztását, a löketre keresztirányban magának e támasztásnak adunk a felső himbacsuklópont egyenesvonalú vezetése által megkívánt nagyságú mozgási szabadságot. A rudazat találmány szerinti megoldásának erre alkalmas példaképpeni változatai a 2. és 3. ábrákon vannak feltüntetve. A felső részében az 1. ábrával azonos 2. ábra alsó része szerint a 21 forgáscsap segítségével közvetlenül a dugattyúban felfüggesztett 13 himba az 1. ábra szerinti fix 18 ágyazást helyettesítő 22 csuklópontjában a 23 kar segítségével a forgattyúházon fixen tartott 24 forgásDonthoz van kötve, aminek folytán a 22 csuklópont a 24 forgáspont körül köríven, felfelé és lefelé elmozdulhat, míg löketirányú elmozdulásában az említett köríves mozgásból adódó csekély eltolódásokon kívül meg van akadályozva. A 24 forgáspont — a 22 csuklópontok között középre helyezve — a két himba számára természetesen közös lehet, a középhez szimmetrikusan lehet azonban két külön fix forgáspontot is választani. Elvileg ezt az utóbbi esetet mutatja a 3. ábra. melyen a szóbanlevő forgáspont a 12 forgattyúszekrénybe beépített 25 csapágyban elforduló 26 excenter középpontja, mely excenterrel a 13 himba excentrikus helyzetű 27 forgáscsapja példaképpen egy darabból van készítve. Figyelemreméltó, hogy ebben a megoldási változatban a 26 excenter és a 27 forgáiscsap geometriai tengely cinek a 2. ábrabeli 23 kar hosszát helyettesítő rövid távolsága a fix forgáspont helyzetét illetőleg nem a himbák közé, hanem a bambáktól kifelé mutat, a megoldás azonban természetesen ezzel ellentétes is lehetne. Végül idetartozó megoldás az a (nem ábrázolt) változat is, melynél a 2. ábra szerinti változat 22 csuklópontjának 23 tartókarját végtelen hosszúnak képzelve, a 13 himba ezen csuklópontját hulisszás kiképzésnek megfelelően a forgattyúháznak a rajz síkjában a löketirányra célszerűen merőlegesen állított egyenesvezeiékébein vezetjük, amikor a 22 csuklópontban fellépő erő reakcióját a forgattyúház közvetlenül az egyenesvezetéken át veszi fel. Az egyenesvezeték természetesen köríves vezetékkel is helyettesíthető, ami mozgásgeometriailag a 2. ábra szerinti megoldással teljesen egyenértékű megoldást ad. Mindezek a megoldási változatok közösen azzal jellemezhetők, hogy a dugattyútestekhez kötött himbák lengési tengelyei a forgattyúházban közvetlenül vagy közvetve támasztást adó és az utóbbihoz képest fix helyzetű körpályákon vannak vezetve. A főtengelyen mindegyik dugattyúhoz szükségszerűen egy-egy forgattyú tartozik, melyek a dugattyúk ellenirányú mozgásának megfelelően egymáshoz képest 180°-al el vannak forgatva. A hajtásnak az ellentétes mozgásirányú dugattyúkról a