148169. lajstromszámú szabadalom • Cölöpözési eljárás és vasbeton cölöp ennek kivitelezéséhez

V Megjelent: 1961. március 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.169. SZÁM 48- c. OSZTÁLY — BA-1395. ALAPSZÁM Cölöpözési eljárás és vasbeton cölöp ennek kivitelezéséhez Balázsy Béla oki. mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. november 11. Jelen találmány tárgya olyan vasbeton vert és fúrt cölöp, amely alsó végén robbantással előállított üregben készített betontömbre támaszkodik. Tekintettel árra, hogy az így előállított betontömb teherátadó felületén a talajigénybevétel erősen lecsökken, az ily módon készült cölöp kötött talajban is állócölöpként számítható. A mélyépítési gyakorlatban — mint ismeretes — nagyon .gyakori eljárás a cölöpalapozás. Ezt a mélyépítési módot olyan esetekben használják, mikor a felszín alatt levő puha, erősen összenyomható, rossz teherbírási tulajdonságokkal rendelkező rétegeket a teherviselésből ki kell kapcsolni. Ezt a törekvést cölöpök alkalmazásával lehet elérni, melyek az építmény terhét csúcsellenállás útján adják át a mélyebben fekvő teherbíró rétegeknek, vagy köpenysúrlódás révén a harántplt rétegeknek. Az előbbi ún. állócölöp azonban csak szemcsés, teherbíró réteg esetén (homok, homokos kavics) alkalmazható, mert kötött talajba (iszap, agyag) a megterhelt cölöp könnyen behatol, az építményre káros süllyedéseket eredményez. Ugyanakkor kötött talajokban köpenysúrlódásra nem lehet számítani, mert víz hozzájutása esetén a cölöp és talaj közötti súrlódás megszűnik. A találmány feladata tehát lehetővé tenni állócölöpök alkalmazását kötött (puha, képlékeny) talajokban. Ezáltal a cölöpalapozásoknál nem szükséges hosszú (8,0 m) és ezért költséges cölöpöket alkalmazni, melyeket a 7,0—8,0 m mélyen fekvő kavicsrétegig kell leverni, hanem elegendő pl. 3,0—4,0 m hosszú cölöpöket leverni a kemény vagy középkemény agyagrétegbe. Ezenkívül lehetővé teszi cölöpalapozás alkalmazását olyan esetekben is, amikor szemcsés i(homokos kavics) réteg hiányában egyébként cölöpalapozás szóba sem jöhetne. A találmány tárgyát képező cölöp tulajdonképpen egy előregyártott vasbeton cölöp, vagy helyszínen készült vasbeton fúrt cölöp, melynek tengelyében, készítés közben, egy csövet (előnyösen vascsövet) kell elhelyezni és bebetonozni. E csőbe alul vasanyagú verőcsúcs illeszkedik. A cölöp kívánt mélységig való leverése után a bebetonozott csövön átdugott rúddal (lehet vékonyabb cső) a verőcsúcsot ki kell ütni. A verőcsúcs kiütésével (továbbverésével) annak átmérőjével azonos átmérőjű üreg marad hátra. Ebbe az üregbe, felülről robbanótöltetet kell leengedni, majd gyújtózsinórral fel kell robbantani. A robbantási energia a talaj összenyomása útján üreget állít elő, melyet azután ki kell tölteni hígfolyós betonnal. A beton megkötése után a cölöp megterhelhető. A találmány részleteit a rajzok segítségével közelebbről ismertetjük, ahol: 1. ábra függőleges részbeni metszetét, 2. ábra cölöp alsó végének metszetét, 3. ábra az 1. ábra I—I metszetét, 4—8. ábrák az eljárás egyes munkaütemét ábrázolják. A szokásos keresztmetszetű és méretű (b = 30— 40 cm) előregyártott vasbeton. (1) cölöp tengelyében, betonozás előtt, a tervezett vasszereléssel (6) és (k) együtt el kell helyezni egy végigmenő d = 0 100—120 mm átmérőjű használt (2) vascsövet (2. ábra). A vascső alsó végére a (4) karimát kell felhegeszteni (5) sarokvarattal. A karima feladata megvédeni a cölöp anyagát, a robbanás roncsolásával szemben. A cölöp L hosszát: a helyszíni talajrétegeződés s-zabja meg. Helyszínen készített fúrt cölöpök esetében a (2) vascsövet úgy kell elhelyezni az előre kifúrt lyukban, hogy a karima alatt még szabad lyukfelület és (10) üreg maradjon (4. ábra). A (7) verőcsúcsot (2. ábra) a cölöp keresztmetszeti méreteihez alkalmazkodva lemezekből kell összeállítani hegesztéssel. Tekintve, hogy a robbanófejes cölöpnél alkalmazott csúcs nincs mereven egybeépítve a cölöppel, ezért gondoskodni kell a csúcs biztos befogásáról. Ez úgy érhető el, hogy a csúcs belsejébe egy (8) csődarabot erősítünk be, amely e = 10—12 cm-re belenyúlik a cölöpben levő csőbe. A csúcs C hosszát a helyszíni rétegek keménysége szabja meg (C = 30—40 cm). A 7 verőcsúccsal ellátott cölöpöt a szokásos módon kell a kívánt mélységig leverni. Ennek megtörténte után, a (2) csövön átdugott (9) rúddal (6. ábra) a csúcsot tovább kell verni. A „t" értéke esetenként változó, általában 70—80 cm. Ekkor a csúcs mögött (10) üreg marad hátra. Ebbe az üregbe, a (2) csövön át (11) robbanótöltetet kell leengedni, majd (12) gyújtózsinór útján fel kell