148133. lajstromszámú szabadalom • Eljárás távolvégi áthallási csatolások kiegyenlítésére

Megjelent: 1961. március 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.133. SZÁM 21. a2

. 36-37. OSZTÁLY — PE—310. ALAPSZÁM Eljárás távolsági áthallási csatolások kiegyenlítésére Prenzlow Hans-Günter mérnök, Berlin-Falkensee A bejelentés napja 1958. január 7. A találmány eljárásra vonatkozik távközlő berendezések átviteli vezetékeiben, főleg részarányos vivőfrekvenciás kábelekben, távolvégi áthallási csatolási vektorok kiegyenlítésére, az egyes átviteli vezetékek nagyfokú egyenletessége és/vagy rövid kiegyenlítő szakaszok (erősítő terek) esetében. Ha a kábel nagy egyenletességű és/vagy rövid kiegyenlítő szakaszok az erősítő állomások közötti távolság kicsiny, továbbá részarányos vivőfrekvenciás kábelről van szó, akkor a szokásos koncentrált kiegyenlítő eljárások, vagyis az egy-és kétpont-kiegyenlítés tetemesen meg van nehezítve, mert ezeknél az eljárásoknál bekapcsolandó kiegyenlítő elemek (kondenzátorok) — a vezetékek egyenletessége, illetve az erősítőmező rövidsége miatt — az I vezetékről a Il-re, ill. az ellenkező irányban foganatosított mérések negatív visszacsatolási vektorai között csak igen kicsiny szögkülönbségeket eredményeznek, amint a csatolt rajz alább részletesen megmagyarázandó 2, és 4. ábrái szerinti példák mutatják. Az egypont-kiegyenlítésnél ugyanis (2. ábra) a negatív visszacsatolási vektorok közel párhuzamosak úgy, hogy a két — nevezetesen az I vezetékről a Il-re, ill. a fordított irányban mutatkozó áthallásnak megfelelő — csatolási vektorgörbe, sem a negatív csatolási vektorok irányában való eltolással, sem forgatással nem hozható a tűrési körbe. A kétponteljárásnál pedig (4. ábra) az «//// és az a /;// szögek igen kicsinyek, úgyhogy a 143 047 sz. szabadalom szerinti kiegyenlítési módszer a kiegyenlítő elemek rendkívül nagy számát tenné szükségessé. Ezeket a hátrányokat a találmány szerint azzal küszöböljük ki, hogy a zavaró vagy a zavart vezeték erei közé, a kiegyenlítési szakasz középső részén, imagenárius vagy komplex ellenállást, célszerűen kondenzátort iktatunk, mely nagysága szerint ezen ellenállás bekapcsolási pontja és a kiegyenlítő szakasz távoli vége közé :

— annak ugyancsak középső részén — a kiegyenlítendő vezetékek közé kapcsolt kiegyenlítő elemnek, célszerűen kondenzátornak konduktanciáját, nagyság és fázis szerint akként befolyásolja, hogy a zavarővezetékről a zavart vezetékre való mérés kiegyenlítő vektora és a fordított mérés kiegyenlítő vektora a konduktancia síkban egymással ellentétes irányban annyira elforog, hogy azok a megengedett áthallási csillapítás tartománya — az ún, tűrési kör — felé irányulnak. A találmányt a csatolt rajzok nyomán ismertetjük. Az 1. ábra két egymást kölcsönösen befolyásoló vezetéket szemléltet, I a zavaró, II a zavart vezeték. 1 és 2 a I vezeték erei, 3 és 4 a II vezeték erei. B a szokásos „egypont-eljárás" (szerint bekapcsolt kondenzátor, A pedig a találmány szerint az 1 és 2 erek közé kapcsolandó ellenállás, a konkrét esetben kondenzátor. A 2. ábra az I vezetékről a II vezetékre, ill. az ellenkező -'-'nyban átadódó áthallásnak a frekvencia függvényében végzett méréséből adódó konduktancia értékeket a Gauss-íéle számsíkban tünteti iei és az 1. ábrabeli találmány szerinti intézkedés hatását szemlélteti. A 2. ábrából kitűnik, hogy az I vezetékről a II vezetékre ható áthallás mérésének eredményeként kapott H///'/ kiegyenlítő vektor és az ellenkező értelmű méréssel kapott H/7/7 vektor úgyszólván párhuzamos helyzetű és utóbbi, meghosszabbítva, a tűrési körbe mutat, míg a másik e kör mellett halad el. Könnyen belátható, hogy a B kiegyenlítő elemek változtatásával mindkét Hz/// és a H77/7 kiegyenlítő vektor nem terelhető a tűrési körbe, mert mindig úgyszólván párhuzamosak .maradnak. A találmány szerint az 1 és 2 erek közé iktatott A ellenállás viszont azt eredményezi, hogy a H7/77, H/7// vektorok egymással ellentétes irányban fordulnak el és a H7/77, illetve H'//// helyzetet foglalják el és így megfelelő meghosszabbítás után, mindkettő a tűrési körbe mutat, ami a távolvégi áthallás kívánt kiegyenlítését biztosítja. A 3. és 4. ábrák a találmány szerinti eljárást arra az esetre magyarázzák meg, amikor a kétpont-eljárás szerinti kiegyenlítés nagyfokú egyenletesség, vagy túl rövid kiegyenlítő szakaszok miatt kivihetetlen. A 3. ábra, éppen úgy, mint az 1. ábra, két egymást kölcsönösen befolyásoló I és II vezetéket szemléltet. 1 és 2 a I, 3 és 4 a II vezeték erei. C az I vezeték 1 és 2 erei közé kapcsolt