148114. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fotogrammetriai kiértékelő műszerek helymeghatározásához

Megjelent: 1961. március 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.114. SZÁM 42. c. 5—9. OSZTÁLY — MA—847. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Berendezés fotogrammetriai kiértékelő műszerek helymeghatározásához Magyar Optikai Művek, Budapest Feltalálók: Balogh András műszermérnök és Gallai Gyula gépészmérnök A bejelentés napja: 1959. március 6. A fotogrammetriai kiértékelő műszerek szemlélő rendszerének látómezejében az alkalmazott nagyításnak megfelelően a kiértékelésre kerülő légifényképnek csak egy kis részlete látható. Egyes műszertípusoknál a térbeli koordinátarendszerek főalkatrészeinek (kocsik, irányrudak) helyzetéből hozzávetőlegesen lehet következtetni arra, hogy a műszer látómezejében a légifénykép mely része látható. A korszerű, portól védett, zárt kiértékelő műszereknél az említett alkatrészek nem láthatók, így felmerül a szükségessége olyan berendezésnek, amely a kiértékelés helyét a légifényképen meghatározza. A fenti célt a találmánnyal a következő módon érjük el. Minden fotogrammetriai kiértékelő műszernek van két, közel vízszintes síkban, egymásra merőleges irányban mozgó eleme (a továbbiakban x és y kocsi). E kocsik egyes műszertípusoknál a kiértékelés alatt álló iégifényképek képtartóit a sík két irányában mozgató műszerelemek, más műszertípusoknál az optikai szemlélő rendszert derékszögű, vagy polárkoordináták szerint mozgató műszerelemek. E kocsik mozgását változó villamos jelekké alakítjuk át, amelyek vagy egy elektronsugárcsó kitérítő feszültségeit szolgáltatják, vagy két forgó tekercses villamos műszert vezérelnek, mely műszerek tengelyével együttforgó tükrök segítségével egy fényfoltot mozgatunk egy, a kiértékelés alatt álló légifelvétellel azonos, vagy vele arányos méretű, jól látható helyen elhelyezett fényképen. Az ábrák vázlatosan a találmány két példaképpen! kiviteli alakját ábrázolják, mégpedig az 1. ábra az elektronsugárcsöves megoldást, a 2. ábra a villamos műszerrel működő berendezést. Az elektronsugárcsöves kiviteli változatnál (1. ábra) az x, ill. y kocsik által ismert módon beállítható 3 ill. 4 potenciaméterek az egyenfeszültséget a váltakozó áramú hálózatról az 1 egyenirányítón és 2 feszültségstabilizátoron át kapják. A 7 elektronsugárcső 5 ill. 6 kitérítő elektródái ennek következtében a kocsik helyzetétől íüggő feszültséget kapnak, és ezért a képernyőn jelentkező 8 fényfolt a kocsik helyzetét mutatja. A 2. ábra szerinti kiviteli formánál az 1 ill. 2 potenciométerek a feszültséget a 3 egyenirányítón és a 4 stabilize toron át kapják. A potenciométerek mozgatása a kocsikról történik, úgyhogy az 5 ill. 6 műszerek, melyeknek az áttekinthetőség kedvéért az ábra csak a lengő tekercseit ábrázolja, a kocsik helyzetével arányos kitérítő feszültséget kapnak és így a 7 függőleges és a 8 vízszintes tengely körül forgó tükröket ezzel arányosan forgatják el. A 9 izzólámpából származó és 10 kondenziorból, 11 rekeszből és 12 leképezőlencséből álló optikai rendszeren áthaladó fénysugarak a 7 és 8 tükrökön visszaverődve jutnak a 14 üvegre erősített légifénykép-másolat hátoldalára, és azon elölről nézve a kocsik helyzetének, vagyis a kiértékelés helyének megfelélő helyen kis fényfoltot adnak. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés fotogrammetriai kiértékelő készülék kocsijai, illetve irányrúdjai helyzetének megfelelően a készülék látómezejében láthatóvá lett légifénykép részletnek a készülék látható helyén elhelyezett légifénykép másolaton való megjelölésére, jellemezve a kocsik, ill, irányrudak révén beállított egy-egy potenciométerrel, amelyekről levett' feszültségek — kitérítő elektródák, ill. forgótekercses villamos műszerek révén — az említett légifénykép másolatra eső katódsugár, ill. fénysugár irányának vezérlésére szolgálnak. 2. Az 1. igénypontban meghatározott berendezés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a fénysugár irányát meghatározó, a potenciométerek által vezérelt műszerek tengelye egymásra merőleges, jellemezve továbbá azzal, hogy a mű-