148109. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrolitkondenzátorok utóformálására

2 148.109 is kapcsolunk. Ezzel azt érjük el, hogy a formálóáram csökkenésekor ellenállás-növekedés következik be, amely ennek az ellenállás kombinációnak (előtét ellenállás + félvezető ellenállás) megfelelő megválasztása esetén még a formáló áramnak egy középérték körül bekövetkező ingadozásakor is az ellenállás kombináción konstans-feszültségesést létesít, úgy, hogy gyakorlatilag min den kondenzátoron konstans formáló-feszültség áll be. Az utóformálási eljárás megindulásakor, amikor a formálandó elektrolitkondenzátorok belső ellenállása még viszonylag alacsony, gyakorlatilag a teljes feszültség, a félvezetőre eső meghatározott résztől eltekintve, az előtét ellenállásra esik. A formálási idő előrehaladtával azonban a mindenkori kondenzátorok belső ellenállása nő, úgyhogy adott konstans bemenőfeszültség esetén az áram közelítőleg exponenciálisan csökken. Ennek során a formálőfeszültség a kondenzátoron névleges értékig növekszik. A félvezető-ellenállás előbb leírt ellenállás növekedése alapján ez a formálófeszültség állandó értéken tartható úgy, hogy a kondenzátorokat a feszültség túlterheléstől megóvjuk. Az előtét ellenállás értékét természetesen úgy kell méreteznünk, hogy még a legnagyobb formálófeszültség esetén se következzék be a formálandó kondenzátorok túlterhelése. A formáló áram, amely, mint már említettük, közelítőleg exponenciálisan csökken, aszimptotikusan olyan értékhez közelít, amelyet a legkülönbözőbb tényezők határoznak meg, pl. a fólia, az elektrolitok, stb. Még végtelenül hosszú formálóidő esetén sem érünk ez alá az érték alá. Ezért a formálást befejezettnek tekinthetjük, ha ez a formáló áram a végső értéket néhány százalékra megközelítette. Mivel ez az időpont a találmány szerinti eljárásban lényegesen előbb következik be, mint az ismeretes eljárásokban, az elektrolitkondenzátorok utóformálásánál 80%-ot is elérő lényeges időmegtakarítást érünk el. Az új eljárás egy további előnye abban van, hogy a kondenzátorok minősége is javul, ami a maradékáram jobb időbeli állandóságában, valamint a maradékáram-hibák kisebb számában mutatkozik. Ennek oka abban található, hogy a formáló eljárás rendkívül folyamatos. Ezzel minden feleslegesen nagy árammegterhelést, vagy csak az áramnak, illetőleg a feszültségnek a kondenzátorokon a megengedett értékeket erősen meghaladó növekedését elkerüljük. Ahhoz, hogy a készüléket általánoisan alkalmazhatóvá tegyük, azaz, hogy egy adott ellenállás kombinációval különböző kondenzátor-típusokat (különböző feszültségek és kapacitások) utóformálhassunk, úgy járhatunk el, hogy pl. nagy formálófeszültségeknél a ráadandó feszültséget két vagy több fokozatban, bizonyos időközökben, esetleg automatikusan kapcsoljuk. A félvezető-ellenállások megválasztása szempontjából az a mérvadó, hogy a formáló eljárások folyamán előforduló A kiadásért felel: a Közgazdasá, 604594. Terv Nyomda, Budapes áramtartomány ezeknek a félvezető ellenállasaknak szabályozási tartományába essék. Ha a formáló áramok nagyon kicsik, úgy, hogy a félvezető ellenállások szabályozó tartománya alá esnek, úgy egy ellenállásnak a formálandó kondenzátorhoz történő párhuzamos kapcsolásával alapterhelést létesíthetünk, miáltal még a legkisebb formálási végáramok is újból a félvezető ellenállás szabályozási tartományába kerülnek. A félvezetőellenállás szabályozó tartományának a szobahőmérséklet ingadozásaitól való megóvására természetesen megfelelő temperálásról kell gondoskodnunk. Az egyes alkatrészeik megfelelő méretezésével a formáló eljárás úgy alakítható, hogy még az elektromos hibákkal rendelkező kondenzátorok sem befolyásolhatják a többi kondenzátor formálásának sem fizikai, sem pedig időbeli lefolyását. Az eljárás még tovább javítható azáltal, hogy az előtét ellenállás helyébe ugyancsak hőmérsékletfüggő, de pozitív hőfok tényezőjű ellenállást, pl. egy vashidrogénellenállást kapcsolunk az egyes kondenzátorok elé. Ezzel a megoldással a magas formáló feszültségek esetére már említett fokozatos feszültség rákapcsolás elkerülhető. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás elektrolitkondenzátoroknak nagyobb számú kondenzátor befogadására alkalmas készülékben foganatosított utóformálására, amelyben a formáló áramot minden egyes kondenzátorhoz külön, előtét ellenálláson át vezetjük, azzal jellemezve, hogy minden kondenzátor elé még egy negatív hőfok-tényezőjű félvezető ellenállást kapcsolunk, minek során olyan félvezető ellenállást alkalmazunk, amelynek az előtét ellenállással együttes ellenállás lefutása olyan, hogy a formáló áramnak egy középérték körüli ingadozásakor ezen az ellenállás-kombináción konstans feszültségesés lép fel. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy a félvezető ellenállás szabályozási tartományán kívül eső formáló végáramok esetén a kondenzátorokkal egy-egy ellenállást párhuzamosan kapcsolunk, amely az áramfolyást a félvezető ellenállás szabályozási tartományába visszahozza. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy az előtét ellenállás értékét úgy szabjuk meg, hogy a formáló feszültséget azonnal, vagy meghatározott időközökben fokozatosan, esetleg automatikusan adhatjuk a készülékre. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, amelyre jellemző hogy az előtét ellenállás helyett egy pozitív hőfok tényezőjű hőmérséklet-függő ellenállást, pl. egy vashidrogénellenállást alkalmazunk. i és Jogi Könyvkiadó igazgatója. ; V., Balassi Bálint utca 21-23.