148056. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus ülepítő eljárás és ülepítőgép mozgatott ülepítő asztallal

2 148.056 tünk, és lényeges különbség az ismert rázott szerkezetekkel szemben az is, hogy itt a finom szemcsék fluidizáló rezegtetését többszörösen nagyobb frekvenciával tudtuk biztosítani a vándorhullámok révén, mint a lüktető levegővel dolgozó többi ülepítőgépnél; amazoknál percenként 100---400 lüktetéssel szemben, itt a vándorhullám frekvenciája percenként több ezer (pl. 1000—10 000) is lehet. Viszont az ülepítőasztal mozgatása ettől független, és amennyiben a későbbiek szerint az asztalrázását a vándorhullámokkal szinkronizálni akarjuk, az úgy is történhetik, hogy a szérasztal rozgetésének periódusszáma a vándorhullámok rezgésszámának egészszámú hányadosa legyen. A találmány -szerint a szita rázómozgása annak síkjában, lehetőleg a szemcsék íeldobálása nélkül történik és ennyiben is különbözik a rázócsator-nák ismert mozgástörvényei szerint dolgozó szerkezetektől. Amennyiben pedig szerkezeti okokból az ülepítőszita felfüggesztése vagy alátámasztása olyan, hogy a szitamozgásnak függőleges komponense is van, a függőleges gyorsulás-komponens önönmagában a rezgés semmilyen fázisában se okozza a szemcséknek a szítalaptól való eltávolodását. (Meg kell jegyezni, hogy a rezegtetés függőleges komponerise a jelen esetben azért sem lenne hasznos, mert a gyakorlati kivitelnél a vékony lemezből finom lyukasztással készült, nagy felületű lemezszita egyes helyei a függőleges rezgéskomponensekre különbözőképpen rezonálhatnak és így a vándorhullámok által adott szabályos fluidizáló rezgést az ülepítőfelület egyes foltjain a szitalemez önrezgéséből adódó káros interferencia jelenségek zavarnák.) A találmány további foganatosítása szerint az ülepítőszitának saját síkjában történő rezegtetését a vándorhullámokkal úgy szinkronizálhatjuk, hogy a mechanikus továbbító hatást a szitának arra a helyére irányítsuk, ahol arra szükség van. Ennek megértéséhez gondoljunk arra, hogy a vándorhullámokkal függőlegesen is pulzáltatott réteg a szitafelület megfelelő pontjaira időben különbözőképpen nehezedik rá és a szitalemez síkjában alkalmazott lengésnek ezzel a pulzálással való összehangolásától függ a rázás továbbító hatása. Minthogy pedig a vándorhullámok minden rezgési periódusban végigfutnak az anyagréteg hosszában, azoknak és a szitalemez rezgetésének fáziseltolásával módunkban van a leülepedő rétegre gyakorolt továbbító hatást a szitahossz kiválasztott pontjára koncentrálni. A találmány lényegének kiegészítéséül megemlíthetjük azt is, hogy a finom szernek esetében legelőnyösebbnek és majdnem egyedül célravezetőnek mutatkozik a különváló rétegeknek egyirányban való továbbítása, — mert az éles elválasztás érdekében olyan tömören kell tartani a réteget, amilyen tömören csak lehet — riszont ismert tény, hogy ülepítőcsatornákban a nehezebb anyagréteg lassabban mozog előre, így tehát a jelen találmány ezen sebességkülönbség kompenzálását is célozza. Nemcsak szerkezeti okokból, hanem az előbb mondottak szempontjából is előnyös lesz a vándorhullámokat előidéző pulzátorszerkezetet és a szitarezgetés mechanizmusát egymáshoz kötötten közös hajtószerkezettel működtetni, fokozatnélküli sebességszabályozással. Adott esetben ugyanis a hullámfrekvencia növelése a felső, könnyebb réteg úsztatási sebességét csökkenti, míg a szitarezgés nagyobb frekvenciája a leülő nehezebb réteg haladási sebességét ugyanakkor növeli — és fordítva. így módunkban van a kettő összhangját a szabályozással gyakorlatilag megkeresni. Végeredményben tehát a rázott légszérek önönmagukban ismeretesek és ismeretes a „Martinyféle légszér" is nyugvó szérasztallal; a jelen találmány a vándorhullámokkal történő fluidizálásnak a szérasztal (ülepítő csatorna) mozgatásával való kombinációját jelenti, amivel az eddigiekkel szemben a következő előnyöket kapjuk: a) A leülepedő meddőréteget a kihordó nyílás felé tömörítve tisztább meddőelvételt — élesebb meddőelválasztást — kapunk, vagyis lehetővé tesszük a bekövetkezett ülepítés teljes kihasználását. b) Az eddigieknél még kevesebb levegőátfúvással dolgozhatunk, ami az elválasztás élességét fokozza és a szállóporképződést csökkenti. c) A meddőkihordás mértékét a szérasztal síkjában alkalmazott rezgések változtatásával is befolyásolhatjuk. Sőt, ez automatikusan is bekövetkezik bizonyos fokig, mert a több és nehezebb meddő jobban ráül a szérasztalra és így azt a mozgás nagyobb mértékben továbbítja. d) A szita mozgatása a leülepedett legfinomabb meddőpornak a szitalemez nyílásain való áthullását és ezzel annak kívánatos közbeeső eltávolítását is elősegíti (ágykihordás). e) Az. elmondottak eredményeképpen tökéletesebb elválasztást, azaz pl. kokszolható fekete kőszenek esetében nagyobb kokszszénkihozatalt kapunk. f) Az ülepítőgépekre nézve esetenként és szükség szerint teljesítménynövekedést érhetünk el. Gyakorlati kivitelében az ülepítőasztalnak saját síkjában való rázó mozgatása történhetik mechanikus úton, vagy elektromágneses vibrációval, vagy pedig a vándorhullámokat előidéző nyomólevegő felhasználásával pneumatikus szerkezettel. Az elmondottak könnyebb megérthetésére szolgáljon a rajz, ahol példaképpen az 1. ábrán az ismert „Martiny-féle légszér" egy elvi kiviteli formáját, a 2. ábrán pedig ugyanannak a találmány tárgyát képező további tökéletesítését tüntettük fel elvileg. Az 1. ábra jelölései szerint az aprószén az (1) feladótartányon keresztül jut a (2) ülepítőasztalra, amely itt álló kivitelű. A szitához alulról csatlakozó (3) légrekeszekbe a (4) pulzátordob (a nyíl irányában forgó szelep) a nyomólevegőt sorban engedi be, ami által az anyagréteget a szitán a rajz szerint jobbról balra haladó levegő-vándorhullámok fluidizálják és továbbítják, míg az ülepítőszita baloldali végén rétegeződött anyagból a felső könnyebb réteg (tiszta szén) az (5) túlfolyó gáton, a leülepedett nehezebb réteg (meddő) a (6) fenékrésen keresztül alul távozik. A nehezebb meddő már a szita elején leülepedik és a (7)-tel jelölt „meddőzátonyt" képezi, azaz a meddő csak ennek kialakulása után fog fokozatosan vékonyodó rétegben eljutni a (6) fenékrésig, ahol ily módon abba tiszta szén is belekeveredhetik ismét. Ezzel szemben a 2. ábrán — az előzők ugyanolyan jelölésével azt látjuk, hogy ha a (2) szitát