148054. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tömegben gyártott alkatrészek statisztikus minőségellenőrzésére

Megjelent: 1981. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL D IJ J\ iS A iJ A JL Ifi 1 . ..L JcL I rí A u 148.054. SZÄM 21. g. 1—16. OSZTÁLY - AO—216. ALAPSZÁM Berendezés tömegben gyártott alkatrészek statisztikus minőségellenőrzésére Ambrózy András mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. április 14. A találmány tárgyát képező berendezés elsősorban a híradástechnikai tömeggyártásban, ezenfelül minden olyan helyen alkalmazható, ahol a gyártmány jellemzőjének mérését elektromos áram mérésére tudjuk visszavezetni (pl. méret, ellenállás, kapacitás). Tömegben gyártott alaktrészek egyedi ellenőrzésével nem elégedhetünk meg, hanem az átlagérték és a gyártási szórás tendenciájának vizsgálata is fontos. Az alapanyag vagy technológia változása a termék átlagos jellemzőinek eltolódásához vezethet, a szerszámok kopása pedig a szórást növeli. Idejében elvégzett átlag- és szórásszámítás alapján a termelést kézben lehet tartani. A számítási munkát — mely különösen a szórás értékelésénél hosszadalmas feladat — a találmány tárgyát képező analóg számítógép segítségével teljesen kiküszöbölhetjük. A tömegben gyártott termékből meghatározott darabszámú egyedet kiemelve, a mérendő jellemzőt esetleges erősítő közbeiktatásával elektromos árammá alakítjuk. Ezt az áramot minden egyes egyedhez tartozó egy-egy ellenálláson, továbbá valamennyi egyed áramát egy közös ellenálláson vezetjük át. A közös ellenálláson átfolyó áram a mérendő jellemző átlagával arányos, mivel a darabszámot, ismerjük. Az ellenálláson keletkező feszültségesést mutatós műszer segítségével lemérhetjük. A közös ellenálláson keletkező feszültségesést ezenkívül megfelelő felerősítés után az egyes mérendő egyedek ellenállásain keletkező feszültségesésekkel szembekapcsoljuk. Az egyedi ellenállások értékét, illetőleg a közös ellenálláson keletkező feszültségesés felerősítésének mértékét úgy választjuk meg, hogy pontos átlagértékkel rendelkező egyed esetén a szembekapcsolt feszültségértékek eredője zérus legyen. A szembekapcsolt feszültségekből eredő feszültségeket különkülön négyzetes karakterisztikájú egyenirányítókra vezetjük, mely egyenirányítók kimenő áramát közösítve újabb mutatós műszeren vezetjük át. Ez a műszer az átlagtól való eltérések négyzetének összegét, azaz a vizsgált példányok szórásának négyzetét közvetlenül mutatja. A számítógép működési elvét egy gyakran előforduló példán, az elektroncsövek átlagos meredekségének mérésén kívánjuk bemutatni (1. ábra). Kapcsoljunk párhuzamosan meghatározott számú, (ÍJ jelű elektroncsövei. Az összekötött (2) vezérlőrácsokra a méréshez megkívánt munkaponti előfeszültséget a (3) feszültségforrás szolgáltatja, mellyel sorbakapcsolódik a (1) váltakozó feszültséget szolgáltató feszültségforrás. A mérendő csövek anódfeszültségét a (15) és (16) kapcsokkal rendelkező tápfeszülteégforrásból. nyerjük. Az (1) elektroncsövek (5) anódjai a" (6) ellenállásokon keresztül a (7; közös ellenállásra csatlakoznak. A (i) rácsváltéíeszü'tség hatására az elektroncsövek ariódLcrében váltakozóáram folyik, mely az egyes csövek meredekségével arányos. A (7) közös ellenálláson valamennyi cső anód váltóárama átfolyván, a keletkező feszültségesés a meredekségek összegével arányos. Mivel a párhuzamosan kapcsolt csövek száma állandó, ez a feszültségesés az átlagé?, meredekséggel is arányos lesz, a (8) feszültségmérő tehát átlagos meredekségre hitelesíthető. A (7) közös ellenálláson keletkező váltófeszültséget a (9) autolranszformátorral olyan feszültséggé alakítjuk, hogy a transzformátor tekercsének (10) vége és egy pontosan átlagos meredekségű cső (5) anódja között ne legyen váltófeszültségkülönbség.. Amennyiben a többi csövek meredeksége az átlagodtól, eltér, (5) anódjuk és a (10) tekercsvég között a meredekségeltéréssel arányos feszültségkülönbség keletkezik. E feszültségkülönbségeket az (1) csövek számával megegyező számú (11) négyzetes karakterisztikájú egyenirányítókra vezetjük, melyek karakterisztikáját pl. 2—3 diódás egyenirányító kara? ;terisztikájának ismert módon való összetételével valósíthatjuk meg. A (11) egyenirányítók együttes árama a (12) Deprez-műszeren folyik át, amely tehát az átlagtól való eltérések négyzetes összegével arányos éi'téket mutat. Ez pedig arányos a vizsgált esőhalmaz meredekség-szórás-négyzetével. A négyzetes egyenirányító céljára diódás kapcsolás helyett természetesen tetszőleges más négyzetes karakterisztikájú elemet is felhasználhatunk. Pontos mérés érdekében az elektroncsövek anódvisszahatásából származó hibát csökkenteni kell, ezért az anódon csak kis váltakozó feszült-