147983. lajstromszámú szabadalom • Állandó felszínű beömléses folyadékszabályozó elrendezés hidrokultúrás berendezéshez

2 147.983 Amint a 3. ábrából látható, a —8— nyílást a —7— közfalra hegesztett —9— szemölcsbe fúrjuk. Különböző átmérőjű szemölcsökről gondoskodha­tunk, hogy a mindenkori berendezésben megkí­vántató óránkénti vízszolgáltatása —8— nyílásunk legyen. A 4. ábrabeli változat szerint az előfor­duló legnagyobb —8— nyílást —10— csappal be­folyásoljuk úgy, hogy ily módon is kellő órán­kénti átömlést kapjunk. Az —1— Tartály fenekéből a mindenkori mű­velőberendezésbe vivő —12— vezeték indul. Az új folyadékszabályozó jellegzetességeit és műkö­désmódját az egymásután következő fázisokat be­mutató 5—8. ábra oly adagoló elrendezéssel kap­csolatban érzékelteti, amilyet a bejelentőnek mos­tani szabadalmával egyidejűleg benyújtott másik szabadalma közelebbről ismertet. Az adagoló elrendezésben a —14— tengely kö­rül elforduló —13— himbaemelőnek —15— mér­legnyelve van, amelynek végállásait —16, 17— ütközők határolják. Az egyik himbakart tologat­ható —18— ellensúly terheli, a másikat pedig —19— mérőtartály, melynek rézsútos —20— fe­neke van. A —21— szifon egyik ága a —19— mérőtartály —20— fenekén helyezkedik el, má­sik ága pedig e tartályon kívülre esik. A —19—• mérőtartály legmélyebb fenékrésze felől —22— vezeték útján közlekedik a —23— segédtartállyal, amely viszont a —12—• vezeték útján a •—2— gyűjtőtartállyal közlekedik. A —12— veezték jóval nagyobb átmérőjű, mint a —8—• nyílás. Az egész következőképpen működik: Kezdőállásban, az 5. ábra szerint, mind az új folyadékszabályozó, mind pedig az adagoló elren­dezés üres és a —6— csap zárja a —4— veze­téket. Ha nyitjuk ezt a csapot, akkor a víz bőven ömlik a —3— beömlőtartályba és itt, ennek vi­szonylag csekély űrtartalma folytán csakhamar eléri azt a legmagasabb szintet, amelynél az —5— úszó elzárja a —4— beömlővezetéket. Ekkor előre pontosan megszabott mennyiségű víz folyik át lassan a —2—• gyűjtőtartályba. Innen a víz a —12— vezetéken át a művelőberendezés —23— segédtartályába, azután pedig a •—22— vezeték útján a —13— himbaemelő jobb oldali karján levő —19— mérőtartályba jut. A 6. ábra szerint a vízszintek bizonyos idő múlva kiegyenlítődnek a —2—• gyűjtőtartályban, a —23— segédtartályban és a —19—• mérőtartály­ban. Az ekkori A—B folyadékszint, a —8— át­eresztő mindenkori teljesítménye mérvében, lassan emelkedik a 7. ábrabeli kritikus C—D felső szintig, amelynél a —19— mérőtartály megdől és mindenestül jobbra billenti a —13— himbaemelőt addig, amíg a —15— mérlegnyelv a —17— ütkö­zővel találkozik. Ebben a helyzetben a —21— szifon feszültség alatt szívni kezd és szakadatla­nul kifolyatja a vizet a —19—• mérőtartályból, valamint a vele közlekedő többi tartályból is. A 8. ábra szerint még a —3— beömlőtartály lép közbe, hogy pontosan korlátozza a kifolyás tartamát, ami a mérvadó adagolóperiódussal együtt egyrészt a —8— áteresztő szabad szelvé­nyének feltárulásától, másrészt pedig a —4— ve­zeték és a mindenkori művelőberendezésbe vivő közlekedőutak legszűkebb szelvénye közötti vi­szony megszabásától függ. Minthogy a —2— gyűjtőtartály sokkal több vizet bocsát ki, mint a —8— áteresztő, feltétlenül bekövetkezik ama kellőleg előre meghatározható pillanat, midőn a kritikus C—D felső szint a lejjebb eső E—F szintig süllyed, amely viszont annyiban kritikus, hogy ennél a —18— ellensúly már visszabillenti a csökkentő töltése folytán közben könnyebbé váló —19— mérő tartályt. A —13— himbaemelő ily formán kezdőállásába k_rül vissza, mikor is, az ehhez pontosan meg­szabott időszak múltával, a művelőelrendezés új­ból működni kezd, azonos feltételekkel és azonos vízmennyiségekkel, mint ahogy az új folyadék­szabályozó ezt pontosan normálisra megszabja. Minthogy a leírt folyamat közben a szűk 8— áteresztő egyenletesen, és folytonosan szolgáltatja a vizet, a —3— beömlőtaríályban, az —5— úszó vezérlőhatása alatt, állandóan megmarad a leg­magasabb folyadékszint. Ebből következik, hogy a kritikus E—F alsó szint, a szűk —8— áteresztő folyamatos vízszolgáltatása révén, e szolgáltatás mérvében, önműködően és lassan felszállva, újból felemelkedik a kritikus C—D felső szintig, mely­nél a —13— himbaemelő újból jobbra billen és a megdőlő —19—• mérőtartály stb. ismétli az előbbi folyamatot. Ily formán a tápberendezés tökéletesen önmű­ködő és úgyszólván matematikai pontossággal be­állítható, mind a mindenkori folyadékadag meny­nyisége, mind a kiömlés időtartama, mind pedig a periódusváltások gyakorisága tekintetében. Az új folyadékszabályozó elrendezés kielégíti tehát a teljes művelőfolyamat eme három alap­vető feltételét, amik a hidrokultúrás termelés technikájának lényegét adják. Amellett, kellő víz­tartalékunk is lesz oly esetekre, midőn a víz­forrás nyomása és teljesítménye ingadozik, sőt bizonyos határok között oly esetekre is, midőn ez a forrás súlyos üezmszüneteket szenved. A —3 és 2— tartályok közötti, már említett állandó üzemi vízszintkülönbség maga is sokszor átsegít­het bennünket ilyesféle átmeneti vízvezeték­zavarok eseteiben. Minthogy az egyes műszakok rendszerint 12 vagy 24 órás időközökben követik egymást, az új folyadékszabályozó elrendezésben rejlő tartalékok rendesen kielégíthetik a nyilvános vízvezetékek részéről fenyegető zavarokat. Különösen a tanulatlan munkásokra bízandó hidrokultúrás telepek kezelése szempontjából elő­nyös, hogy a találmány rendkívül üzembiztos és bőséges tartalékú elrendezést ad. A találmány felöleli az új folyadékszabályozó elrendezést magában, úgyszintén vele egyenértékű megoldásaiban, valamint hidrokultúrás berende­zésekkel, ill. folyadékadagoló elrendezésekkel kombináltan. Mindez, magától értetődően, számos változatot enged meg alak, térfogat és elhelyezés tekinteté­ben, amikkel a mindenkori hasznosító berndezés­hez alkalmazkodhatunk. Szabadalmi igénypontok: 1. Állandó felszínű beömléses folyadékszabá­lyozó elrendezés, főként hidrokultúrás berende­zésekhez, jellemezve egyrészt a tulajdonképpeni művelőberendezéshez kapcsolódó gyűjtőtartállyal,

Next

/
Thumbnails
Contents