147983. lajstromszámú szabadalom • Állandó felszínű beömléses folyadékszabályozó elrendezés hidrokultúrás berendezéshez

2 147.983 Amint a 3. ábrából látható, a —8— nyílást a —7— közfalra hegesztett —9— szemölcsbe fúrjuk. Különböző átmérőjű szemölcsökről gondoskodhatunk, hogy a mindenkori berendezésben megkívántató óránkénti vízszolgáltatása —8— nyílásunk legyen. A 4. ábrabeli változat szerint az előforduló legnagyobb —8— nyílást —10— csappal befolyásoljuk úgy, hogy ily módon is kellő óránkénti átömlést kapjunk. Az —1— Tartály fenekéből a mindenkori művelőberendezésbe vivő —12— vezeték indul. Az új folyadékszabályozó jellegzetességeit és működésmódját az egymásután következő fázisokat bemutató 5—8. ábra oly adagoló elrendezéssel kapcsolatban érzékelteti, amilyet a bejelentőnek mostani szabadalmával egyidejűleg benyújtott másik szabadalma közelebbről ismertet. Az adagoló elrendezésben a —14— tengely körül elforduló —13— himbaemelőnek —15— mérlegnyelve van, amelynek végállásait —16, 17— ütközők határolják. Az egyik himbakart tologatható —18— ellensúly terheli, a másikat pedig —19— mérőtartály, melynek rézsútos —20— feneke van. A —21— szifon egyik ága a —19— mérőtartály —20— fenekén helyezkedik el, másik ága pedig e tartályon kívülre esik. A —19—• mérőtartály legmélyebb fenékrésze felől —22— vezeték útján közlekedik a —23— segédtartállyal, amely viszont a —12—• vezeték útján a •—2— gyűjtőtartállyal közlekedik. A —12— veezték jóval nagyobb átmérőjű, mint a —8—• nyílás. Az egész következőképpen működik: Kezdőállásban, az 5. ábra szerint, mind az új folyadékszabályozó, mind pedig az adagoló elrendezés üres és a —6— csap zárja a —4— vezetéket. Ha nyitjuk ezt a csapot, akkor a víz bőven ömlik a —3— beömlőtartályba és itt, ennek viszonylag csekély űrtartalma folytán csakhamar eléri azt a legmagasabb szintet, amelynél az —5— úszó elzárja a —4— beömlővezetéket. Ekkor előre pontosan megszabott mennyiségű víz folyik át lassan a —2—• gyűjtőtartályba. Innen a víz a —12— vezetéken át a művelőberendezés —23— segédtartályába, azután pedig a •—22— vezeték útján a —13— himbaemelő jobb oldali karján levő —19— mérőtartályba jut. A 6. ábra szerint a vízszintek bizonyos idő múlva kiegyenlítődnek a —2—• gyűjtőtartályban, a —23— segédtartályban és a —19—• mérőtartályban. Az ekkori A—B folyadékszint, a —8— áteresztő mindenkori teljesítménye mérvében, lassan emelkedik a 7. ábrabeli kritikus C—D felső szintig, amelynél a —19— mérőtartály megdől és mindenestül jobbra billenti a —13— himbaemelőt addig, amíg a —15— mérlegnyelv a —17— ütközővel találkozik. Ebben a helyzetben a —21— szifon feszültség alatt szívni kezd és szakadatlanul kifolyatja a vizet a —19—• mérőtartályból, valamint a vele közlekedő többi tartályból is. A 8. ábra szerint még a —3— beömlőtartály lép közbe, hogy pontosan korlátozza a kifolyás tartamát, ami a mérvadó adagolóperiódussal együtt egyrészt a —8— áteresztő szabad szelvényének feltárulásától, másrészt pedig a —4— vezeték és a mindenkori művelőberendezésbe vivő közlekedőutak legszűkebb szelvénye közötti viszony megszabásától függ. Minthogy a —2— gyűjtőtartály sokkal több vizet bocsát ki, mint a —8— áteresztő, feltétlenül bekövetkezik ama kellőleg előre meghatározható pillanat, midőn a kritikus C—D felső szint a lejjebb eső E—F szintig süllyed, amely viszont annyiban kritikus, hogy ennél a —18— ellensúly már visszabillenti a csökkentő töltése folytán közben könnyebbé váló —19— mérő tartályt. A —13— himbaemelő ily formán kezdőállásába k_rül vissza, mikor is, az ehhez pontosan megszabott időszak múltával, a művelőelrendezés újból működni kezd, azonos feltételekkel és azonos vízmennyiségekkel, mint ahogy az új folyadékszabályozó ezt pontosan normálisra megszabja. Minthogy a leírt folyamat közben a szűk 8— áteresztő egyenletesen, és folytonosan szolgáltatja a vizet, a —3— beömlőtaríályban, az —5— úszó vezérlőhatása alatt, állandóan megmarad a legmagasabb folyadékszint. Ebből következik, hogy a kritikus E—F alsó szint, a szűk —8— áteresztő folyamatos vízszolgáltatása révén, e szolgáltatás mérvében, önműködően és lassan felszállva, újból felemelkedik a kritikus C—D felső szintig, melynél a —13— himbaemelő újból jobbra billen és a megdőlő —19—• mérőtartály stb. ismétli az előbbi folyamatot. Ily formán a tápberendezés tökéletesen önműködő és úgyszólván matematikai pontossággal beállítható, mind a mindenkori folyadékadag menynyisége, mind a kiömlés időtartama, mind pedig a periódusváltások gyakorisága tekintetében. Az új folyadékszabályozó elrendezés kielégíti tehát a teljes művelőfolyamat eme három alapvető feltételét, amik a hidrokultúrás termelés technikájának lényegét adják. Amellett, kellő víztartalékunk is lesz oly esetekre, midőn a vízforrás nyomása és teljesítménye ingadozik, sőt bizonyos határok között oly esetekre is, midőn ez a forrás súlyos üezmszüneteket szenved. A —3 és 2— tartályok közötti, már említett állandó üzemi vízszintkülönbség maga is sokszor átsegíthet bennünket ilyesféle átmeneti vízvezetékzavarok eseteiben. Minthogy az egyes műszakok rendszerint 12 vagy 24 órás időközökben követik egymást, az új folyadékszabályozó elrendezésben rejlő tartalékok rendesen kielégíthetik a nyilvános vízvezetékek részéről fenyegető zavarokat. Különösen a tanulatlan munkásokra bízandó hidrokultúrás telepek kezelése szempontjából előnyös, hogy a találmány rendkívül üzembiztos és bőséges tartalékú elrendezést ad. A találmány felöleli az új folyadékszabályozó elrendezést magában, úgyszintén vele egyenértékű megoldásaiban, valamint hidrokultúrás berendezésekkel, ill. folyadékadagoló elrendezésekkel kombináltan. Mindez, magától értetődően, számos változatot enged meg alak, térfogat és elhelyezés tekintetében, amikkel a mindenkori hasznosító berndezéshez alkalmazkodhatunk. Szabadalmi igénypontok: 1. Állandó felszínű beömléses folyadékszabályozó elrendezés, főként hidrokultúrás berendezésekhez, jellemezve egyrészt a tulajdonképpeni művelőberendezéshez kapcsolódó gyűjtőtartállyal,