147948. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új azetidinszármazékok előállítására

147.948 5 203,5 C°-on bomlás közben olvad. A hidroklorid 1 molekula etanollal kristályosodik. 13. példa: 8,2 g diíenilmalonil-diklorid 200 ml metilénkloriddü készített oldatához szobahőmérsékleten, élénk keverés közben, cseppenként hozzáadunk 100 ml trietilaminban oldott 4 g l-izopropil-4--aminopiperazint. Az elegyet éjjelen át tovább keverjük, majd kétszer 100 ml telített nátriumhidrogénkarbonát oldattal és kétszer 100 ml vízzel extraháijuk. Ezután a metilénkloridot 60 C° hőmérsékleten, csökekntett nyomás alatt ledesztilláljuk és a sűrűn folyó maradékot nagyvákuumban, golyós feltét alkalmazásával frakcionáltam ledesztillájuk. A 0,3 mm Hg-oszlop nyomás alatt 200—245 C°-on átmenő frakcióból nyerjük ki a tiszta l~(l'-izopropil-piperazil-4')-3,3-difenil-2,4-dioxi-azetidint, éterből és petroléterből történő frakcionált kristályosítás útján. A tiszta termék olvadáspontja 101—103 C°. A hidroklorid előállítása céljából a bázis metanolos oldatához metanolos sósav csekély feleslegét adjuk, majd az elegyet szárazra pároljuk. A maradék etanol és éter elegyéből történő kétszeri átkristályosítása utján kapjuk a Úszta l-íl'-izopropil-piperazil~4'-(3,3-difenil-2,4-dioxo^azetidin-hidrokloridot, amely 241—246 C°-on bomlás közben olvad. A hidroklorid 1 molekula etanollal kristályosodik. 14. példa: 14,65 gg difenilmalonil-diklorid 50 ml absz. piridinnel készített oldatához hűtés és élénk keverés közben 5 C° hőmérsékleten 9,2 g w, wdífenil-hidrazin 30 ml piridinnel készített oldatát csepegtetjük. Az elegyet szobahőmérsékleten még 4 óra hosszat tovább keverjük, majd vízbe öntjük, a levált csapadékot leszűrjük, vízzel alaposan mossuk, majd megszárítjuk. A nyers terméket felváltva kloroformból és acetonból frakcionáltan átkristályosítjuk. Ily módon először némi kloroformban igen nehezen oldódó difenilmalonsav-bisz-(difenilhidrazid)-ot kapunk, majd főtermékként az acetonból kristályosodó 1-difenilamino-3,3-difenil-2,4-dioxo-azetidint. Ez a termék lemezes alakban kristályosodik, olvadáspontja 186—187 C°. 15. példa: 3,94 g dietilmalonil-diklorid 25 ml benzollal készített oldatához előbb 3,68 g t». a»~difenilhidrazin 15 ml benzollal készített oldatát csepegtetjük, majd élénk keverés közben, 5 C° hőmérsékleten 16 ml 2,52 n nátronlúgot csepegtetünk hozzá. Ezután az elegyet 1 óra hosszat 5 C°-on, majd további 4 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, utána a levált csapadékot — dietil-malonsav-bisz-(difenilhidrazid) — leszűrjük, a benzoics oldatot vízzel, majd konyhasó oldattal mossuk, nátrium szulfáton szárítjuk és utána bepároljuk. A. maradékot éterrel eldörzsöljük, a kevés nem oldódó dietilmalonsav-bisz-(difenilhidrazid)-ot leszűrjük és az anyalúgot az éter elpárologtatása után golyós feltéttel frakcionáltan desztilláljuk. A 0,02 mm Hg-oszlop nyomás alatt 130 és 160 C° között desztilláló frakcióból kapjuk átkristályosítás után (metanolból) a tiszta 1-dif enilamino-3,3-dietil-2,4-dioxo-azetidint, prizmás kristályok alakjában. A hexánból és metanolból kristályosított termék 81—83 C°-on olvad. 16. példa: 5,86 g difenilmalonil-diklorid 25 ml piridinnel készített oldatához keverés és hűtés közben 3,96 g io-benzil- a) :enilhidrazin 25 ml piridinnel készített oldatát csepegtetjük. Az elegyet szobahőmérsékleten még további 5 óra hosszat keverjük, majd leszűrjük a kivált piridin-hidrokloridot és a szűredéket vákuumban bepároljuk. A maradékot kloroformban oldjuk, az oldatot vízzel, majd hideg n-sósavoldattal, végül pedig nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, utána pedig bepároljuk. A sötétbarna, viszkózus maradékot forró metanolban oldjuk; az oldatból már forró állapotban megkezdődik az l-(N-benzil-N-fenil)-amino-3,3~difenil~-2,4-dioxo-azetidin kikristályosodása. Ez a termék prizmás kristályokat képez, olvadáspontja etanolból és acetonból történő átkristályosítás után 139—141 C°. 17. példa: 15,76 g dietilmalonil-diklorid 100 ml piridinnel készített oldatához 5 C° hőmérsékleten, élénk keverés közben 8,64 g fenilhidrazin 50 ml piridinnel készített oldatát csepegtetjük. Az elegyet szobahőmérsékleten még további 4 óra hosszat keverjük, majd a kivált piridin-hidrokloridot leszűrjük és az oldatot bepároljuk. A maradékhoz jeges vizet és étert adunk, majd leszűrjük a nem oldódó dietilmalonsav-bisz-(fenilhidrazid)-ot. A vizes réteget elválasztjuk, az éteres oldatot előbb háromszor kirázzuk hideg n-sósavoldattal, majd ötször káliumkarbonát-oldattal rázzuk ki. Utána az éteres oldatot nátriumszulfáton szárítjuk, majd bepároljuk. A maradékot széntetrakloriddal oldjuk és hexánt adunk hozzá, amikor is 1-íenilamino-3,3-dietil-2,4-dioxo-azetidin kristályosodik ki; e termék olvadáspontja 72—75 C°. Az anyalúgot bepároljuk és a maradékot 100 g semleges alumíniumoxidon kromatografáljuk. A benzollal eluált frakciókból széntetraklorid és hexán elegyéből történő kristályosítás útján az 1-fenilamino-3,3-dietil-2,4-dioxo-azetidin még egy további mennyiségét kapjuk, ennek olvadáspontja 76— 77 C°. 18. példa: 3,94 g dietilmalonil-diklorid 25 ml piridinnel készített oldatához 5 C° hőmérsékleten, keverés: közben 3,64 g 9-aminokarbazol 10 ml piridinnel készített oldatát csepegtetjük. Az elegyet további 16 óra hosszat keverjük szobahőmérsékleten, azután a kivált piridin-hidrokloridot leszűrjük és a szűredéket vákuumban bepároljuk. A maradédot kloroformban oldjuk, az oldatot vízzel, majd n-sósavoldattal, végül pedig nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk, azután nátriumszulfáton szárítjuk, majd bepároljuk. A maradékot forró etanolban oldjuk. Lehűlés után l-(karba-