147903. lajstromszámú szabadalom • Berendezés televíziós képtányérok csiszolására

Megjelent: 1960. december 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.903. SZÁM "v— 67. a. 26—33. OSZTÁLY — HO—594. ALAPSZÁM Berendezés televíziós képtányérok csiszolására Feltaláló: Horváth István műszerész, Budapest A bejelentés napja: 1959. június 15. A televíziós képcsövek képtányér-részén megjelenő kép minősége tudvalevőleg nagymértékben függ a képtányér külső felületének simaságától. A képtányért különleges üvegből préselik és külső felületét a burával való összeforrasztás előtt simára csiszolják. E célra nagyszámú eljárás ismeretes, ezek azonban egyrészt rendkívül költségesek, másrészt nem adnak elég tökéletes simaságú felületet. A nehézségek oka egyrészt a képtányér különleges alakja, mely gömbfelületből kivágott téglalap, erősen lekerekített sarkokkal, másrészt, főként az a tény, hogy a présformából még melegen kiemelt üveg sok esetben kissé eltorzul és így a helyesen préselt gömbfelület elveszti pontosan szférikus alakját. Ha e pontatlanságot csiszolással akarjuk helyrehozni, akkor az egyenlő vastagságú üvegfal helyenként annyira elvékonyodik, hogy elveszti szükséges szilárdságát és a képcsőben uralkodó nagy vákuum hatására konynyen összeroppan. A találmány célja az eddiginél tökéletesebb simaság elérésére egyszerűbb és olcsóbb eszközök megvalósítása. A pontatlan felületek helyes csiszolására olyan eljárást kellett kidolgozni, amelynél a csiszolótárcsa csak nagyon kevés anyagot választ le a képtányérról és így ennek falvastagsága nem csökken káros mértékben. A találmány egyebek közt azon a felismerésen alapszik, hogy nem kell törekedni elméletileg pontos gömbfelület kialakítására, mert ennek a kép minőségére semmi hatása nincs. A képtányért csak azért készítik göimb alakúra, mert a belső vákuummal szemben szilárdságilag ez az alak igen kedvező. Amennyiben tehát a pontos gömbalak visszaállítására nem törekszünk, a csiszolással az eltorzult képtányér-felülethez kell igazodnunk. Erre a célra különleges csiszolóberendezést kellett szerkeszteni. A találmány szerinti berendezés két főrészből áll: előcsiszológépből és finomcsiszológépből. Az előcsiszológép motorikusán forgatott tengelyének egyik végére, alkalmas befogószerkezst segítségével, felerősítjük a csiszolandó képtányért, domború oldalával a csiszolótárcsa felé. A képtányérral szemben foglal helyet a csiszolótárcsa, melyet ugyancsak forgatható tengelyre erősítünk. E két tengelyt úgy ágyazzuk, hogy azok egymással hegyes szöget zárnak be, aholis a csiszolótárcsa középvonala a képtányér gömbfelületének középpontján megy keresztül. A csiszolótárcsa és a képtányér közé csiszolómasszát juttatunk. A csiszolótárcsa minden irányú ikibillenést megengedő csukló révén csatlakozik a saját tengelyéhez. E mozgásokon kívül a csiszolótárcsa tengelyét önmagával párhuzamosan keringésbe is hozhatjuk, mely célra körhagyó beépítése a legalkalmasabb, általában 10—20 mm exeentricitással. Az előcsiszolótárcsa anyaga példaképpen öntöttvas, bronz, üveg, keményfa vagy keménygumi lehet, a csiszolómassza anyaga pedig különféle finomságú korund, szilíciumkarbid, kvarc vagy más efféle, melyet vizes emulzió alakjában juttatunk a csiszolóíáresa és a képtányér közé, még pedig előnyösen a csiszolótárcsa agyához közel kialakított nyílásokon át. A csiszolótárcsát mérsékelt erővel nyomjuk az előcsiszológépbe fogott képtányérhoz. Ilyen szerkezeti felépítés mellett a képtányér külső felületének minden pontja egyenletes előcsiszolásban részesül. A csiszolótárcsa átmérője akkora, és annak célszerű elhelyezése olyan, hogy e tárcsa a képtányér középpontján és egyik sarkán ellenkező irányokban túlnyúlik. Az eíőcsiszolás után a képtányért a finomcsiszológépre visszük át. Ez hasonló felépítésű, mint az előcsiszológép, a következő különbségekkel. Az itt fellépő nagyobb felmelegedés miatt a képtányért pl. vízzel hűtjük, melyet célszerűen a képtányér forgástengelyén és különböző irányú fúvókákon át juttatunk a képtányér homorú felületére. A csiszolótárcsa keringőmozgása itt elmarad és többnyire elmarad a felső tengely motorikus forgatása is, mert itt a csíszolótárcsát nagyobb erővel szorítjuk a képtányérhoz. Itt a csiszolótárcsa egyik oidalára erősített nemezréteggel csiszolunk, melynek célszerű vastagsága 10—20 mm. A képtányér és a nemezréteg közé cériumoxidot, vasoxidot vagy egyéb finomőrlésű csiszo-Hómasszát juttatunk, ugyancsak vizes emulzió alakjában. Az említett csiszolónyomás értékét kereken 0,25—1,0 kg/cm2

-re vesszük. Ilyen feltété-