147818. lajstromszámú szabadalom • Dugattyús folyadékmennyiségmérő
Megjelent 1960. november 30-án ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.818. SZÁM 59. a. OSZTÁLY — MI—246. ALAPSZÁM Dugattyús folyadékmennyiség mérő Mihályi György, oki. gépészmérnök, Budapest, Fekete Imre, oki. olajmérnök, Bázakerettye, Baldauf Lajos, igazgató, Bázakerettye A bejelentés napja: 1959. július 10. Csővezetékek üzemének egyik fontos jellemzője a vezetéken átaramlott folyadék mennyisége. Ennek megállapítására szolgál a folyadékmennyiségmérő. Az eddig ismert különféle rendszerű (szárnylapátos, forgólapátkerekes, oválkerekes stb.) folyadékmennyiség-mérők korlátolt viszkozitás és nyomásviszonyokra voltak felhasználhatók. A találmány tárgyát egy egyszerű szerkezetű és működésű, nagy pontosságú folyadékmennyiség-mérő képezi, mely különböző viszkozitású és nagyobb üzemnyomású folyadékmennyiségek mérésére, elsősorban nyersolajvezetékekhez alkalmas. A berendezés csatlakozócsonkok és elosztókamrák közt kialakított egyetlen mérőhengerből áll, melyben a két szélső helyzet között szabadon mozoghat egy zárt dugattyú. A dugattyú szélső helyzetén kívül kétoldalt vannak a mérőhenger palástjába marva a be és kiömlő rések. A réseket egy központos tengelyhez rögzített körtolattyúkból álló átfolyást vezérlő szerkezet nyitja és zárja oly megoldásban, hogy egy adott helyzetben a dugattyú egyik oldalán a beömlő rés, a másik oldalán ugyanakkor a kiömlő rés van nyitva; így a folyadékáram a szabad mozgású dugattyú elmozdulását eredményezi a löket szélső helyzetéig, ahol a mozgó dugattyú maga váltja át az átfolyást vezérlő szerkezetet a másik állásba. Az átváltás során a körtolattyúk az eddig nyitott réseket zárják és az eddig zárt be és kiömlő réseket teszik szabaddá. Ezáltal a folyadék be és kilépésének iránya a szabad mozgású dugattyiíhoz képest megfordul, s a dugattyú ellenkező irányban indul meg a másik szélső helyzetéig. Az átfolyást vezérlő szerkezet tengelye a mérőhengerből annak fedelén át tömítve mindkét oldalt ki van vezetve. E tengelykivezetés lehetővé teszi, hogy hozzá az átfolyást vezérlő szerkezet két végállását rögzítő végállásrögzítő szerkezetet kapcsoljuk. E célból a tengelyvégekre tapadókorongot erősítünk, mely elé a szélső helyzetéhez kis légréssel beállítva permanens mágnest helyezünk el. A permanens mágnes térerőssége folytán vonzza a tapadókorongot, a dugattyú haladása közben ébredő súrlódó erők hatására nem engedi elmozdulni, s onnan csak a dugattyú szakíthatja le szélső helyzetének elérésekor. A megoldás gondoskodik arról is, hogy az átfolyást vezérlő szerkezet átváltása pillanatszerű és határozott legyen. E célból a mérőhenger belsejében a körtolattyú tengelyére kétoldalt pillanatműködtető rugó van erősítve a dugattyú felé fordítva szabad végével. A dugattyú löketének utolsó szakaszában összenyomja a rugót és benne oly nagyságú rugóerőt és energiát halmoz fel, mely a leszakítás után a súrlódó erőkkel szemben képes átlökni az átfolyást vezérlő szerkezetet másik végállásába, a másik mágnes vonzókörébe. A folyadékmennyiség-mérőn átáramló folyadék állandó alternáló mozgásban tartja a szabadon mozgó dugattyút, ez szélső helyzeteiben automatikusan váltja az átfolyást vezérlő szerkezetet, mely átváltások számát számláljuk meg a kivezetett tengelyvéghez kapcsolt löketszámláló szerkezet segítségével. A találmány tárgyát képező megoldás példaképpeni kiviteli alakját az ábra szemlélteti: 1. ábra: Dugattyús folyadékmennyiség-mér6 hosszmetszete vázlatosan. Az 1 mérőhenger két végén vannak elhelyezve a 2 beömlőrések és 3 kiömlőrések. A réseket a mérőhengerhez kapcsolódva a 4 nyomókamra és 5 elfolyőkamra fogja közre és folytatódik a csővezetékhez csatlakozó 6 karimás csonkban. Az 1 mérőhengerben szabadon mozoghat a 7 dugattyú. Az 2 beömlőrések és 3 kiömlőrések nyitását és zárását egy 8 átfolyást vezérlő szerkezet végzi, mely a 9 központos tengelyre erősített 10 körtolatytyúkból áll. A 9 tengely 11 tömszelencén át lép ki az 1 mérőhengerből a 12 zárófedélen át. A 8 átfolyást vezérlő szerkezet végállását a 9 tengely két végére erősített 13 tapadókorong és a 14 permanens mágnes; pillanatváltását a 15 pillanatműködtető rugó biztosítja. A végállás és ettől függő mágnes légrés finom beállítását a 16 állító közdarabbal lehet elvégezni. A 8 átfolyást vezérlő szerkezet váltásainak számát, azaz az átfolyt folyadékmennyiséget a 13 tapadókoronghoz kapcsolt 17 löketszámláló szerkezetről lehet leolvasni.