147805. lajstromszámú szabadalom • Gyorsmérleg

Megjelent 1960. november 30-án ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.805. SZÁM 42. f. OSZTÁLY — LA—438. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Gyorsmérleg Laboratóriumi Felszerelések Gyára, Budapest Feltalálók: Tarány Géza üzemvezető és Nagy Ferenc műszerész, Budapesten A bejelentés napja: 1958. december 16. A laboratóriumi és más ilyen pontosságú, üvegszekrényekben elhelyezett kétkaros és kéttányéros mérlegeknek szakmabeliek előtt közismert hátrányai többek között pl. a légáramlások és porlerakódások káros hatása. Ezek miatt újabb időkben igyekeznek a mérlegeket minél zártabban burkolni, és csak a mérendő anyag felhelyezésére való serpenyőt hagyni szabadon. Az ún. egyenlőkarúsági hibaforrás kiküszöbölésére elterjedőben vannak az egyenlőtlenkarú mérlegek. Az ilyen zárt burkolatú laboratóriumi mérlegek azonban komplikált és drága szerkezetűek, mert amiatt, hogy a mérleg súlyoldali szerkezete nem hozzáférhető, kívülről kezelhető, kényes és nagy pontosságú súlyfelrakó szerkezetet kell alkalmazni. Az ilyen mérlegeknél különleges alakú és méretű súlyokat használnak, amelyeket az illető mérlegtípusnak megfelelően és a felrakó szerkezettel összetartozó kivitelűre készítenek, úgyhogy ezek további drágító tényezők, amelyek a laboratóriumokon kívüli szélesebbkörű használatra elterjedésüket gátolják. A találmány a fenti hátrányoktól mentes és a vegyipari, üzemi, intézeti laboratóriumok, gyógyszertárak régi kívánságának megfelelő és szélesebbkörű használatra alkalmas, optikai skálás, teljes terheléssel működő, egyenlőtlenkarú gyorsmérleget valósít meg. A rajz a találmány példaképpeni kiviteli alakját mutatja. A rajz a mérleget burkolata nélkül, oldalnézetben, vázlatosan ábrázolja. A mérlegnek két tányérja van, melyek ugyanazon élre vannak függesztve. A súlytartó —1— tányér az él alatt, a serpenyőként kialakított —2— tehertányér pedig az él felett van elhelyezve és a mérendő anyag befogadására alkalmas. A —2— tehertányér célszerűen fészekszerű tartójából kivehető, a mérendő anyagoknak megfelelő, porok, folyadékok számára is alkalmas kúpos edény, melynek kiöntő csúcsa is lehet. Az egyenlőtlen —3— mérlegkar végén van elrendezve a —4— skálabeosztás. A mérlegkar az —5— arretáló szerkezet révén a tartó mérlegélről leemelhető, ami az él kiemelését és következésképp a mérlegelés biztonságát szolgálja. A gyorsmérleg jellegét a —3— karra szerelt —6— légcsillapító szerkezet biztosítja. Az optikai mikroskála felnagyítását a —7— optikai berendezés végzi, amelyhez a fényt izzólámpa (pl. 6 v, 3 w-os) adja. A mérlegnek az ábráról látható és ismert működésű többi részeinek felsorolását mellőzzük. Amint az ábrából látható, az egyenlőtlenkarú mérleg két élen dolgozik. Az egyik él ugyanazt a szerepet tölti be, mint a többi mérlegeknél, ezzel van felfüggesztve a —3— kar a középső ágyra. A szélső él — melyből csak egy van — kettős szerepet tölt be, az alábbiak szerint: Az él alatti elhelyezéssel felfüggesztett —1— súlytányérban helyezhető el a mérleg terhelési határa által megengedett súlymennyisés. Ugyanezen él felett van elhelyezve a —2— serpenyő, melynek fészekszerű tartóváza a mérősúlyokat is hordozó közös felfüggesztő rúd révén fekszik fel az ék élére és az alsó súlyok stabil egyensúlyi helyzetet biztosítanak a —2— serpenyő számára. A mérleg előnyösen ún. helyettesítési eljárással használható. Az alsó —1— tányérra pl. 50 g-os méréshatárú mérleg esetén 49 g súlyt helyezve, ha a —3— serpenyő üres, ekkor a —4— mikroskálának nullát kell mutatnia, majd az 50. g-ot ugyancsak a mikroskála mutatja. Amennyiben tehát egy grammnál kevesebb súlyt akarunk mérni, akkor ehhez kiegyenlítő súlyt nem kell használni, mert a —4— skáláról azonnal leolvasható az eredmény. Ha 1—50 g között akarunk mérni, akkor az alsó tányérról annyi súlyt veszünk le, amennyit mérni kívánunk, ezután a —3— serpenyőbe annyi anyagot rakunk, hogy a mérleg ismét beáll nullára, illetve a —4— skálán a kívánt helyzetbe. Ha egy bizonyos menynyiségű anyagnak a súlyát kívánjuk megállapí-