147784. lajstromszámú szabadalom • Vérnyomásmérő
2 147.784 —13— szelep, a manzsetta kiürítő —3d— csővezetékében a —14— szelep és a —9— higany tartály csővezetékében pedig a —15— szelep van elrendezve. A nyomás-etalonként működő váltakozó keresztmetszetű —16— edényben higany van, mely a mágneses —15— szelepben levő, vagy a szeleppel hidraulikáikig párhuzamosan kapcsolt hitelesített —17— diafragmán keresztül folyik a —9— higanytartályba. A —16— edény keresztmetszetváltozása olyan, hogy a felső higanyszint előírt állandó sebességgel csökken. így a felső higanytér valamely rögzített szintjében a nyomás időben csökkenően lineáris, tehát olyan, mint amilyennek a manzsettában lennie kell a mindenkor egyenletes pontosságú méréshez. Példaképpen n = = 72/min. pulzusszámot alapulvéve, a nyomómagasság csökeknési sebességének előírandó értéke 72 dh/dt "^ /Ihn = 5—^- = 6 mm Hg/sec. Az átlagos-60 nál kisebb, azaz kedvezőtlenebb pulzusszámhoz is tudni kell igazodni. A nyomásmutató (manometer) három párhuzamos manométereső, amelyek a közös —18— közlekedőcső révén az —5— higanytartállyal vannak összekötve. Az S manométereső a systoles, a Da és Db csövek pedig a diastoles nyomásértékek meghatározására valók. A higanyszint mindhárom manométercsőben azonos magasságú. A manométercsövekben a higany felszínén úszó mágneses —19, 19a és 19b— skálamutató-lemezkék vannak alkalmazva. A manométercsövek mentén, célszerűen azok hátsó oldalán, a mérési tartományok hosszán valamivel túlnyúlóan hosszában tekercselt kéttekercses IT-keresztmetszetű —20, 20a és 20b— elektromágnesek vannak elrendezve (3. ábra). A mágnesek egyik tekercsükkel az állandó mágnességű skálalemezkéket magukhoz vonzzák, miáltal a süllyedő higanyszintektőí visszamaradó álló helyzetben tartják, másik tekercsükkel pedig a vonzás megszüntetésével, illetve leválasztással visszaejtik azokat a higanyszintekre. A tekercsek beszabályozására azok áramkörébe célszerűen előtétellenállások vannak beiktatva. A manzsetta légterének kiürítése egy nyomásszabályozó szerkezettel kapcsolatos —21— fojtóelem (pl. szelep, csap, tolattyú), célszerűen tűszelep révén történik. E nyomásszabályozó szerkezet összefüggést tart fenn a higany lineáris nyomásesése és a manzsetta kiürülése között. Ennek megfelelően a manzsáttát kiürítő —21— tűszelepet kombinált kettős rendszer vezérli, éspedig: a) a meglevő és az előállítandó nyomás különbségét a fordított U-alakú csöves —22— manometer jelzi, melynek egyik szára a —16— nyomásetalonnal, másik szára a nyomásmutatók —18— közlekedő csövével van összekötve. A higanyszintek feletti ill. közötti tér választófolyadékként olajjal van feltöltve. A —22— manometer szárain elhelyezett Rí ill. R2 ellenállásokat a szintmagasságuktól függően a higany többé vagy kevésbé rövidre zárja. Az ilyen módon változó értékű Rí és R2 ellenállások n és r 2 ellenállásokkal feszültségosztó hidakat képeznek. Az így leosztott feszültségek árama táplálja a szimmetrikus —23— mágnes egy-egy tekercsét. A mágnes a ,—21— tűszelepet a rugalmasság szempontjából sorbakapcsolt —24— membrán és — szükség esetén — a —25— rugólap rugalmasságával szemben, zárási irányban működteti,, ha a manzsetta nyomása kisebb a —16— nyomás-etalonban meghatározott nyomásnál és nyitás felé működteti, ha a —16— etalon nyomása kisebb, mint a manzsetta nyomása. b) Az a) alatt leírt szabályozórendszer tehermentesítésére a különbség érzékelő —22— manométerben a kellő szabályozási eredményhez szükséges túlnagy különbségek korlátozására, azaz a —23— mágneshez kapcsolt rugalmas elemek szükséges rugalmas elmozdulásának csökkentésére és így az egész rendszer lengési sajátságainak javítására a beépített —24— membrán a —21— tűszelepet zárni igyekszik, ha a manzsetta nyomása nagy és fokozatosan mindinkább nyitja, ha a nyomás csökken. így az a) alatti rendszer kikapcsolásával is jobban megközelíti a lineáris nyomásesést, mintha a kiömlő-keresztmetszet állandó volna. A fentiek alapján az a) alatti rendszer a b) alatt leírt rendszer által meghatározott nullpont körül működik. A labda levegőt betápláló —4a— csővezetékébe iktatott —6— visszacsapószeleppel a —7— árammegszakító működik együtt, mely a levegő betáplálás megkezdésekor az áramvezető érintkezők megszakításával a készüléknek ezen áramkörrel kapcsolatos elektromos működtetésű elemeit kiindulási helyzetükbe állítja. A készülék —11, 12, 13, 14 és 15— szelepei elektromágneses működtetésűek, melyeket a jelképesen ábrázolt megfelelő számozású (11a—15a) elektromágneses tekercsek nyitó értelemben működtetnek. A —11—15— szelepeket a —11a—15a— elektromágnes-tekercsek árammentes állapotában rugók mozgatják záróhelyzetbe. A készülékben levő folyadék- és légutakba különféle —26— csapok vannak megfelelő helyeken beiktatva, melyek feladata üzemen kívüli állapotban (szállításkor) a folyadékok mozgásának és eltávozásának megakadályozása, a folyadékfeltöltés vagy utántöltés, folyadék leeresztés. A csapok ennek megfelelő megoldásixak ill. több működési helyzetbe állíthatók. Az elektronikus (az 1. ábrán E-vel jelölt) egység —30— csatlakozóhelyeihez a könyökhajlatban elhelyezett —2— mikrofon vezetékei csatlakoznak és a mikrofontól érkező jeleket a többfokozatú —31— hangfrekvenciás erősítő felerősíti egy potenciométer által beállítható szintre. Az erősítő a stabilitás érdekében erősen negatív visszacsatolású. A felerősített mikrofonjelek a Cj csatolókondenzátoron keresztül a Pj potenciométerre jutnak, mellyel egy kedvező diszkriminációs szintet lehet egyszer és mindenkorra beállítani. A C2 ki csatoló-kondenzátor után a jelek a —32— dióda katódjára kerülnek. A dióda anódja földelt. A —32— cső a jelcsoportot egyenirányítja, azaz csak a pozitív oldalt engedi tovább. Az egyenirányítóit jelet a célszerűen állítható C3 kondenzátor egy szűrt jellé alakítja, melynek amplitúdója a mikrofon átal felvett hangerő-maximummal arányos. A szűrt jel a Cd csatolókondenzátoron megy tovább a —33— trióda rácsára. A —33— cső szokványos „cathode follower" kapcsolásban dol-
