147778. lajstromszámú szabadalom • Gázkisüléses cső, különösen alacsonynyomású higanygőzkisüléses lámpa (fénycső)

Megjelent 1960. november 30-án ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.778. SZÁM 21. f. 82—87. OSZTÁLY — EE—595. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Gázkisüléses cső, különösen alacsonynyomású higanygőzkisüléses lámpa (fénycső) Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltalálók: Gazda István mérnök (Egyesült Izzó), Lakatos György mérnök és Bitó János fizikus (utóbbiak a Híradástechnikai Kutató Intézet Bródy Imre laboratóriumának munkatársai), valamennyien budapesti lakosok A bejelentés napja: 1958. november 25. Találmányunk gázkisüléses csövekre, különösen alacsonynyomású higanygőzlámpákra, éspedig az ún. fénycsövekre vonatkozik. Találmányunk alapvető célja ezen gázkisüléses csövek fényteljesítményének növelése. Ismeretes, hogy a gázkisüléses csövek, különösen alacsonynyomású higanygőz-kísütőlámpák (a továbbiakban egyszerűen: fénycsövek) fényteljesítménye növelhető a fénycsőbe bevitt teljesítmény növelése útján. Ismeretes az is, hogy a teljesítmény növelésekor a szóban forgó gázkisüléses cső, tehát pl. a fénycső ballonfalának hőmérséklete emelkedik, és ezáltal a fénycsőben levő higany legalacsonyabb hőfoka, amely a higanygőznyomást megszabja, szintén emelkedik. Ezáltal viszont romlik a fénycső fényhasznosítása, vagyis az 1 Watt teljesítmény által szolgáltatott fénymennyiség csökken. Ismeretes, hogy a fenti hátrányok elkerülésére a gázkisüléses cső egy részét úgy képezik ki, hogy abban alacsonyabb legyen a higany hőmérséklete, mint a cső többi részén. Így pl. már a 2,277.876 sz. USA szabadalom egy oly nyúlvány kiképzését javasolta a bura egyik részén, amely nyúlványnak alacsonyabb a hőmérséklete — mivel abban gázkisülés nincsen — mint a gázkisüléses cső többi részének, és az ily módon kiképzett hidegkamra alkalmas arra, hogy a higany hőmérsékletét megfelelően beállítsa. Ugyanezt a feladatot egy másik kivitel szerint (Illuminating Engineering 1957. évf. májusi szám 262. és köv. oldalak) úgy lehet megoldani, hogy a fénycső elektródja és a fény csőfej között képeznek ki egy oly kamrát, amely felé a hő terjedésének útját elzárják, de úgy, hogy ez a kamra kis nyíláson át mégis össze legyen kötve a kisülési térrel. Itt tehát annyiban változtattak az említett USA-szabadalom szerinti megoldáshoz képest, hogy a szabályozó szerepet betöltő nyúlvány a cső két végén anélkül van kiképezve, hogy a cső egyszerű hengeres alakján változtatni kellene. Egy további kivitel is ismeretessé vált, amely visszatérést jelent az említett USA-szabadalomhoz (Philips Technische Rundschau 1958/1959. 20. évf. 1. sz. 1. oldal, valamint az A—3232/53 sz. közzétett osztrák bejelentés), amely ismét a fénycső közepén, éspedig vagy a vízszintesen elhelyezett fénycső alsó részén zsákszerű bütyköt, vagy ugyancsak a fénycső középső részén körbefutó kidudorodást képez ki hidegkamrául. Ez a kivitel az említett USA-szabadalomtól elvileg semmiben, gyakorlatilag csak jelentéktelen részletekben különbözik. A fentebb tárgyalt mindkét fajta megoldásnak többrendbeli következményei vannak. Azon megoldásfajtának, amelynél nyúlványok képzésével a cső valamely pontján alkotnak hidegkamrát, egyrészt gyártástechnológiai hátrányai vannak, másrészt a kiképzett toldalékok könnyen megsérülhetnek csomagolás, szállítás és felszerelés során, ami az egész terméket használhatatlanná teheti. Ezenfelül a toldalékok esztétikai szempontból sem mindig kívánatosak a vevők számára. Az említett másik fajta megoldásnak, vagyis az elektródák és a csőfejek között kiképzett hidegkamráknak az a hátrányuk, hogy a fénycső teljes hosszának kb. 6—10%-át is kitevő hosszban alig világító részeket képeznek és ezenfelül a katódák mélyebben való beépítése, elzáróelemek kiképzése stb. technológiailag szintén nehézségeket jelent. Megrövidül továbbá a pozitív oszlop hossza. A találmány célja gázkisütőcsövek, különösen fénycsövek fényteli esi tményének egyszerű eszközökkel való növelése és az említett hátrányok kiküszöbölése, illetőleg mérséklése. Találmányunk egyrészt azon az egyszerű felismerésen alapszik, hogy a fénycsövek valamely