147772. lajstromszámú szabadalom • Vetélő berendezés körszövőszékekhez, tömlők és hasonlók előállítására
Megjelent 1960. november 30-án ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.772. SZÁM 86. c. 8—34. OSZTÁLY — Cl—308. ALAPSZÁM Vetélő berendezés körszövőszékekhez, tömlők és hasonlók előállítására Mandats Reberbane, Christiansen & Co. A/S, Mandal (Norvégia) Feltaláló: Christiansen Christian dr. ing., Oslo és Haöya Einar mérnök, Mandal (Norvégia) A bejelentés napja: 1959. szeptember 9. Norvégiai elsőbbsége: 1958. szeptember 9. A jelen találmány körszövőgépek vetélő berendezésére vonatkozik tömlők és más hasonló hengeres textiltárgyak előállítására. A találmány oly szövőgépekre vonatkozik, amelyeknél legalább egy vetélőt ismert szerkezetű tartó hordoz és ez lehetővé teszi a vetélő kör alakú mozgását a szövőszék hossztengelye körül, emellett pedig a láncfonalakat ahhoz a ponthoz irányítjuk, amelynél a helybenálló bordakeret a vetülékfonalat behelyezi. Az ilyen szövőszékeknél ajánlották már a vetélőt görgőkkel ellátni, amelyek az említett vetélőtartón levő görgőkkel működnek együtt olyképp, hogy a vetélőt ezek a görgők biztosan helybentartják és emellett a láncfonalak viszonylagos helyzete is biztosítva van még a szád nyitása és zárása idején is, amikor a vetélő a szádba lép vagy azt elhagyja. A jelen találmány oly vetélő szerkezet létesítése, amelynél valamennyi erőt, így főleg a centrifugális és centripetális erőket, amelyeknek a vetélő ki van téve, amikor nagy sebességgel mozog kör alakú pályája mentén, a szövőszék helybenálló részei biztosan és a kívánt módon képesek felfogni. A találmány értelmében ezt a célt úgy érjük el, hogy a vetélő tartóján a vetélő két vége mellett ágyazott görgőket kerületük mentén karimával látjuk el és ezek a karimák a vetélő megfelelő görgőjével működnek együtt, emellett pedig e görgőkön túl is nyúlnak. Az érintkezés a vetélő görgőjének egyik oldalfelülete mentén történik. Ilyen módon a vetélő kör alakú mozgása folyamán annak súlyát a görgők veszik fel oly módon, hogy kerületük mentén érintkeznek egymással, a vetélőn levő görgő tehát a tartón ágyazott görgőre nehezedik, lényegileg úgy mint az ismert szövőszékéknél; a sugárirányban működő erők azonban, amelyek a vetélőt a forgástengely felé közelíteni vagy attól távolítani igyekszenek, a vetélőn levő görgők oldalfelületére hatnak és ezek az oldalfelületek a vetélőtartón ágyazott görgők karimáin fekszenek fel. A fentieken kívül fontos még az is, hogy a láncfonalak viszonylagos helyzetét biztosan (kényszermozgásúan) meghatározzuk akkor, amikor a vetélő a szádba lép vagy azt elhagyja, mely célból az említett karimákat a vetélőtartón levő görgőknél — a vetélő vVc :inél — a találmány értelmében kerületi fogazással látjuk el. Ez a fogazás olyan, hogy a fogköz, más szóval fogárok szélessége megfelel a láncfonalak egymástól mért távolságának, tehát a szövőszékben levő két-két szomszédos láncfonal távolságának. A vetélő két végén levő, együttműködő görgők, amelyek között a láncfonalak elhaladnak, az eddig már ismeretessé vált szövőszékeknél, olyan elhelyezésűek, hogy saját tengelyük körül szabadon forgathatók. E görgőket tehát a köztük elhaladó láncfonalak súrlódása forgatja, ami a láncfonalak számára számottevő ellenállást jelent. A nagy sebességgel mozgó vetélőknél azonban ez az ellenállás nehézségeket okozhat, mert túlnagy fékező hatást fejt ki és ezért a találmány további jellemzője az, hogy a vetélőtartó görgői közül legalább egy, amely a vetélő végénél van, hajtóeszközökkel van ellátva és ez a görgőt saját tengelye körül kényszermozgással forgatja. Ezáltal a görgő karimájának kerületén levő fogazás minden egyes fogközében levő láncfonal határozott mozgással halad a vetélő hosszirányában, amikor a vetélő belép a szádba vagy eltávozik abból. A hajtó berendezés bárminő, magában véve ismert és szakértők által elkészíthető eszközökből állhat, de előnvös az a megoldás fim elvnél a mozgást a vetélőtartó hajtószerveiről vezetjük le. A találmányt a rajzzal kapcsolatosan részletesebben ismertetjük. A rajz a találmány példaképpeni kiviteli alakját vázlatosan szemlélteti, a találmány szempontjából érdektelen részek elhagyásával. Az 1. ábra a vetélő berendezés részleges és vázlatos felülnézete olyan szövőszéknél, amelynek középtengelye függőleges. A 2. ábra az 1. ábrához tartozó oldalnézet, síkba kiterített helyzetben. Végül
