147714. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilikonalapú hőálló szigetelő és korrózióvédő lakkok előállítására
147.714 t B) Lágyító szilikon:. 44 g vízmentes glicerin, 64 g ricinusolaj, 0,1 g PbO, 296 g dimetildietoxiszilán, 27 g H20, 1 g p-toluol-szulfonsav, 10,6 g ftálsavanhidrid. 8. példa: A) Modifikálásra alkalmas szilikongyanta: 360 g fenoltrietoxiszilán, 1 g p-toluol-szulfonsav, 60 g h2o. • B) Lágyító szilikon: 46,5 g vízmentes glicerin, 67,8 g ricinusolaj, 0,1 g PbO, 148 g dimetildietoxiszilán, 30 g ftálsavanhidrid, 9 g H20, 0,5 g p-toluol-szulfonsav, 267 g dimetiltrietoxiszilán. Korrózióvédő hatásuk egyenlő filmvastagságú amox és tolamin bevonatokkal összehasonlítva (3%-os NaCl oldatban való áztatás után ellenállásváltozás alapján mérve) általában 3 nagyságrenddel nagyobbnak adódott, még 100 óráig tartó kísérletek alatt is. A fentiekben leírt kombinált szilikongyanták kiváló tulajdonságai: hőállósága, jó tapadóképessége és hajlékonysága, valamint oldószerállósága következtében villamos szigetelések és korrózióvédelem területén is egyaránt felhasználhatók. Felhasználási területek: 1. Hőálló zománchuzalok lakkozására. 9. példa: A) Modifikálásra alkalmas szilikongyanta: 178 g metiltrietoxiszilán, 240 g feniltrietoxiszilán, 1 g p-toluol-szulfonsav, 80 g H20. B) Lágyító szilikon: 15,5 g glicerin, 226 g dimetildietoxiszilán, 49,2 g dietildietoxiszilán, 6 g HoO, 0,1 g PbO, 0,5 g p-toluol-szulfonsav, 10 g ftálsavanhidrid. 10. példa: A) Modifikálásra alkalmas szilikongyanta: 360 g feniltrietoxiszilán, 89 g metiltrietoxiszilán, 1 g P.T. S., 100 g H20. B) Lágyító szilikon: 31 g vízmentes glicerin, 45 g ricinusolaj, 98,4 g dimetildietoxiszilán, 0.5 g p-toluol-szulfonsav, 6 g H20. 20 g ftálsavanhidrid, 0,1 g PbO. Az így készült szilikonlakkok fémekhez jól tapadnak, hő-, fagy-, víz- és oldószerállók. Aromás vagy alifás szénhidrogénekben oldódó gyantákkal jól elegyednek. Tapadóképességük és hajlékonyságuk, valamint egyéb tulajdonságaik a gyanta összetételével, ill. arányával tág határok közt változtathatók. Trifunkciós metilszilán az oldószerállóságot csökkenti, trifunkciós fenilszilán viszont a gyanta oldószerállóságát növeli. A szerves alkotórészek ugyancsak befolyásolják a kész termék tulajdonságait, így mennyiségük elsősorban a gyanta oldószerállóságára és a mechanikai tulajdonságaira van hatással, minőségük pedig főként a beégés körülményeit és az elektromos tulajdonságokat befolyásolja, mely utóbbi értéke végső sorban természetesen a beégetés mértékétől is függ. így pl. hő- és oldószerállcság szempontjából legjobb a 3. sz. példa szerinti gyanta, a rugalmasság szempontjából viszont az 5. sz. felel meg legjobban. A bevonatok oldószerállóságát egyhetes áztatás után 2 B-es ceruzával való karcolhatóságuk alapján a következő táblázatban foglaltuk össze: benzol aceton alkohol VÍZ 2m H2SO. ' 1 K — + + K 2 K K + + K 3 + K + + + 4'— — + ■ + + 5 + + _ v. + — 6 ■— + K + + • 7 —---K + — 8—---■ + + K 9 1 + + + + K 10 K . K‘ + + K 2. Elektromos gépek és készülékek tekercseinek itatására. 3. Üvegtextolitíal befont huzalok bevonására. 4. Üvegmikaj mikanit, itatására és ragasztására. 5. Mikapé ragasztására. 6. Korrózióvédelemre. 7. Élelmiszeripari célra, pl. kondervdobozok bevonására. 8. Szerves gyanták adalék lakkanyagául, azok tulajdonságainak javítása céljából. .-^IGOS Szabadalmi igényponton: KÖNYVTÁR V ; * , A J D 0 ^ 1. Eljárás módosított szilikongyanta előállítás sára, melyre jellemző, hogy 40—80 súlyszázalék poliorganosziloxánt zsírsavészterrel módosított polialkoxi-oligo-organosziloxán 60—20 súlyszázaléknyi mennyiségével reagáltatunk. mely utóbbit akként kaptuk, hogy dialkoxi-oligo-dialkil- vagy dialkoxioligo-alkil-aril-sziloxánt magasabb zsírsav többértékű alkohollal képezett és szabad OH-csopor~ tokkal rendelkező észterével kondenzálunk, majd a kapott kondenzátumot annak mennyiségére számított 1—5% dikarbonsav anhidriddel vagy dikarbonsavval reagáltatunk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy a reakcióhoz olyan poliorganosziloxánt használunk, melyben az R/Si arány = 1—1,5, a szilícium atomokat oxigénatomok kapcsolják össze és a szilicium fennmaradó vegyértékeit — OH-, illetve alkoxi-csoportok kötik le, polikondenzációs foka pedig p = 10—100- nak felel meg. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy fenil-trietoxiszilán hidrolízisével és kondenzálásával előállított poliorganosziloxánt használunk. 4. Az 1—3. igénypontok szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy lágyító poli-alkoxi-oligo-organosziloxánként' növényi olajból és többértékű alkoholból előállított zsírsavmonoészterrel módosított oligo-orgánosziloxánt használunk. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy olyan dialkoxi-olagi-dialkilill, dialkoxi-oligo-alkil-arilsziloxánt használunk, melyet a megfelelő dialkil-dialkoxi vagy dialkilaril-dialkoxi-szilánból parciális hidrolízissel képeztünk, akként, hogy • á képződött dialkoxi-oligoorganosziloxán képlete a következő:
